Legenda a Kalefről tizenhat szólamban

Hogy mi az a Kalef, még mi, vidéken élők is tudtuk. Így hívták a Moszkva teret a hatvanas években a szabadságszerető fiatalok, akik csoportokba verődve találkoztak a téren. A Moszkva téri galeri tagjai őrizték 1956 emlékét, imádták a valódi dzsesszt és a vérbeli rockot, a periférián élték ki szabadságvágyukat, és ki nem mondták volna a tér eredeti nevét, így tiltakozva a szovjet diktatúra ellen. Annak korábbi névadóját, Széll Kálmánt becézve nevezték Kalefnek a „finomak” találkozóhelyét.
Kisfaludy András – többek közt a Törvénytelen Muskátli, a Radics Béla-legenda, a Scampolo alkotója – ezúttal is nehéz feladatra vállalkozott: szívós munkával legalább tizenhat egykori kalefos fiatalt keresett meg, akikkel hasonszőrű lévén könnyen megtalálta a hangot. A Kalef (a Moszkva téri galeri) című, remek ritmusú dokumentumfilmjével emlékezetes, a nimbuszához méltó mozit teremtett. Kisfaludy András, Kis Dénes, Ujlaki Dénes, Melcsák Kuxi Béla, Réthelyi Géza, Döbrentei Csaba, Kalakán László, Wesely Ferenc, Hitves Horváth László, Rózsa T. Endre, Lukács László, Tóthpál István, Csizik László, Körmendi Dezső, Doleviczényi Miklós, Szervánszky Attila, Charlie – mind megérdemlik, hogy leírjuk a nevüket. Egy kicsinyes, földszintes korszak igazi hősei voltak, akiknek a karrierjüknél is többet jelentett az, hogy emelt fővel járhatnak. Látszólag nem nagy dolgokért, az emberhez méltó szabad élet hétköznapjainak megvalósításáért veszélyeztették életpályájukat, de kockáztatták intellektuális ábrándjaik megvalósítását 1956 tízéves jubileumának megünnepléséért is. A nagy évfordulót gyászszalagos kokárdával tüntetve akarták megünnepelni, de lebuktak, bevitték őket a rendőrök vallatni.
Voltak a történetnek hősi halottai is, öngyilkosok, tönkretett idegzetűek, akik érezték, hogy valaki állandóan figyeli őket. A kalefosok büszkék voltak arra, hogy van közöttük egy fiú, aki pesti srácként, gyerekfejjel ott volt a harcok sűrűjében. Iszonyú trauma volt, amikor kiderült róla, hogy ő volt a csapat besúgója. Ezt a megrendítő élményt ma is eleven sebként őrzik. Ujlaki Dénes ennek a fiúnak is „köszönheti”, hogy sokáig késlekedett színművészi tehetségének igazi kibontakozása. A kiváló zenész, Doleviczényi Miklós életének vargabetűi, disszidálása, visszatérése is többek között a spicli lelkét terheli. A Kalefben az egykori jampecok hamis pátosz nélkül, nehezen leplezhető meghatottsággal idézték meg ifjúságukat, a szabadságeszményt, amit ha elárulnak, sokkal könnyebb lenne a sorsuk talán ma is. Kisfaludy András hiteles, minden részletre kiterjedő, lírai, izgalmas filmben, tizenhat szólamban idézte meg egy kisszerű korszak nagyszerű embereinek keserédes balladáját.
(A Kalef – dokumentumfilm. Rendezte Kisfaludy András, gyártotta a Munkart.)