Mennybéli utak és pokoli angyalok

A kilencvenes években divat volt a nemzeti mustra közepén a kritikusnak tippelni a győztesre vagy megnevezni a saját díjazottait. Én úgy gondolom, hogy a saját útjaikat járó fiatalok, többek között Hajdu Szabolcs (Off Hollywood), Török Ferenc (Overnight), Mundruczó Kornél (Delta) a mai magyar valóság érzékeny pontjait kitapintva arra is képesek, hogy eredeti, lendületes formavilágot teremtsenek, s kiragadják a magyar művészfilmet a lassan két évtizede tartó hullámvölgyből.

Egy váratlan élmény. Vitézy László A Hortobágy legendája című alkotásának szakmai bemutatója pénteken este ötkor kezdődött az Odeon Filmszínházban. A magyar dokumentum-játékfilm egyik iskolateremtő mestere ezúttal egy játékfilmben mutatta meg, mennyire elbűvölően és bravúrosan képes kamerával mesélni. A Petőfitől is hitelesen megénekelt hortobágyi puszta, a közeli Karcag, Kunmadaras, a Partiumból az anyaországban maradt színmagyar vidék középpontja, Debrecen és a csodálatos hortobágyi puszta baltával faragott, ősi arculatú, egyedülállóan szép tájegységét alkotják a Kárpát-medencének Papp Ferenc és Markert Károly kamerájának, a forgatókönyvet író Vitézy László és Sz. Szabó István jóvoltából. Az első történetből egy tiszta tekintetű parasztember, Varga Gáspár (Eperjes Károly) balladája pereg le előttünk. A feleségében ezerszer csalódott ember egyetlen vigasza a gyönyörű, fehér ló – a pusztuló magyarság metaforája – és egy távcső, amelyet magyar katonáktól kapott, akiket Varga Gáspár bátorsága mentett meg attól, hogy a megszálló szovjet hadsereg kivégzőosztaga elé kelljen állniuk. Hősiességét őrzi a hortobágyi magyarok kollektív, mitikus emlékezete, akár a második történet főszereplőjéét, Fekete Mihály gulyásét, aki karikás ostorral és szilaj lovának segédletével leckézteti meg a kommunistákat és a szovjet katonákat: egy bálból a kunmadarasi laktanyáig kergeti őket szégyenszemre. E történet csavaros csattanójaként az árulókat és a gyávákat, a jellemben gyöngéket a végkifejletben maga Isten leckézteti meg. Az első két történet az 1947-től 1990-ig belénk sulykolt, felszabadítókról szóló hazugságok hiteles ellenpontja. A harmadik történet, Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése a zárókő, egy örök érvényű mese a szerelemről, amely legyőzi a látszólag mindent elpusztítani képes földi idő hatalmát is. A történet egyik érzelmi fénypontja, ahogy egy pillanatra mutatóba meglátunk a gulyások, a juhászok, a kondás-kanászok között egyet a pásztornép koronázatlan királyai, a csikósok közül is, Halmágyi Sándor felejthetetlen megszemélyesítésében. Az, hogy e három, tisztán, drámaian megjelenített történet ennyire hatni képes, számos kiváló színművész, Pokorni Lia, Eperjes Károly, Szirtes Ági, Csányi Sándor, Bökönyi Laura, Ujlaki Dénes, Reviczky Gábor, Szarvas József, Halmágyi Sándor, Molnár László és mások átélt alakításának is köszönhető. És Kálomista Gábor producernek, a Megafilm igazgatójának. Rajtuk kívül a néprajzi szempontból tökéletesen megjelenített ház- és kocsmabelsőknek, a citeraszónak, amely az Amott legel, amott legel, valamint a Debrecennek van egy vize című népdalok variációival festette alá a remek filmet. Vitézy Lászlótól megkérdeztük a film végén: miért nem nevezett a filmszemlére? Ő úgy válaszolt: egy olyan szemlétől, amelyet nem nyithatott meg Tarr Béla A londoni férfi című filmje, megtiszteltetés távol maradni. A gyakorlati ok egészen egyszerű: a szemlebizottság hozott egy olyan érthetetlen szabályt, hogy a mustrán, a televíziós szekcióban csak azok a filmek szerepelhetnek, amelyeket a Magyar Művészeti Akadémia támogatott, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) által finanszírozott művek ki vannak zárva a versenyprogramból. A Hortobágy legendáját az ORTT támogatta, köszönet érte. A filmet március nyolcadikán láthatjuk a Duna Televízió műsorán.

E sorok írójának eddig a szemlefilmek közül a fiatal Fliegauf Benedek Tejútja nyerte el leginkább a tetszését. Fliegauf Benedek eddigi életművének egyes darabjai egymáshoz képest is meglepetést szereznek. A Rengeteg kihívóan antifilmes, lidérces kafkai filmnovellák füzére, nyomasztó világunk égi mása. A Dealer a mai valóságban alámerítkező, az aluljárók és a drogosok világát pokolfekete látomássá stilizáló, ritmusos, sötét enyészetfilm. A most zajló filmszemlén szereplő Tejút pedig a kiteljesedés filmkölteménye a fény és az egyetemesség birodalma felé. A rendező Pohárnok Gergely és Filenz Ádám kamerájának segédletével úgy röpteti a mennybe a nézőt, hogy minden egyes képe, versszerű alapmetaforája nagyon is e világi, földi eredetű. A film tíz, hosszan kitartott, lenyűgözően dekoratív kép lazán összefűzött sorozata. Mindegyik kép látszólag statikus, a zene szerepét költőivé hangosított természeti zörejek veszik át, a tagolt beszéd pedig teljes mértékben kimarad az alkotásból. A feszülten figyelő néző szeme előtt alig észrevehetően, méltóságteljes, lassú, himnikus ütemben bontakozik ki egy-egy finom karcolatú, költői elbeszélés. Látunk dombos, lankás, szívfájdítóan szép dunántúli tájban egy meteorológiai megfigyelő- vagy kirándulósátrat néhány emberrel. Egyikőjük beszennyezi a természetet, s az büntetésből száműzi őket egy vad szélviharral, ami a sátrukat is kíméletlenül földre dönti. E kép kirívó ellentéte a harmonikus (velencei-) tavi tájkép, ahol az emberek békében, harmóniában élik látszólag eseménytelen napjaikat, így a természet is elfogadja őket jó barátként. Az egyes képek, játszódjanak bár üdülőkastély kertjében, ipari konténerek között, pusztaság közepén felállított mexikói gyermekjáték-vár udvarán, steril, embertelen lakótelepi környezetben, éjszakai fények háttere előtt szakrális táncot folytató gyerekek közegében, öszszefutnak egy pontban. Mind arra tanítanak bennünket, ha tetszik, hinduista, ha kell, buddhista vagy keresztény derűvel, hogy Isten, az univerzum, a kozmosz vagy Krisna birodalma elhozza az üdvösséget annak, aki hajlandó megtalálni a mennybe vezérlő ösvényt, a Tejutat a legsötétebb éjszakában is.
Megrázó, interaktív, kreatív dokumentum-játékfilmben vall korunk erkölcsi mélypontjairól, a földre költözött infernóról Moldoványi Ferenc, az Another Planet – A másik bolygó című film rendezője Máthé Tibor sokkolóan szép képeivel. A négy világtájon élő gyermekek sorsában van valami kísértetiesen egyforma, a gyermekrabszolgaság, a -prostitúció, a jogerőre emelkedő ferdeségek, a háborúban öldöklő afrikai gyermekek, mint megannyi kis fekete angyal vádolják a világot, amely az ártatlan kisdedeket, Jézus Krisztus kedvenceit sem kíméli. Szemző Tibor Mágikus zenéje is híven aláfesti a bibliai mondandót: jaj annak, aki ezek közül a kisdedek közül egyet is bánt!
A pokoli végeredményről ad sokkoló látleletet Kálomista Gábor producer, Novák Erik rendező, Nagy Viktor forgatókönyvíró Zuhanórepülés című filmje. Budapesten, amelynek utcáit az éjszaka folyamán az orosz, az ukrán, az arab és a hazai maffiák kíméletlenül véres küzdelmei teszik olykor csatatérré, lejátszódik két szívszorítóan romantikus, egybegabalyodó szerelmi történet, amelyben kiderül, hogy a jobb sorsra érdemes főhőst, a tüneményesen játszó Nagy Zsoltot nem az angyalarcú, valójában sátáni ukrán démon, hanem a züllöttnek látszó, tiszta szívű magyar lány szereti igazán. A fináléban szinte minden hős meghal. A filmet követő beszélgetésen Kálomista Gábor producer elmondta: nem az alkotásuk brutális – mint ahogy ezt sokaktól hallják –, hanem a fővárosi valóság, s ez még akkor is így igaz, ha az átlagpolgár nem vesz tudomást róla.