Bulvárregényt sem könnyű írni. Nem sokat gondolhatott erre Lutter Imre, az egyik kereskedelmi tévécsatorna volt „száguldó riportere”, akinek valaha az volt a dolga, hogy reggelente a városban furikázzon az autójával, és arról jelentsen, milyen a közlekedés.
Lutterimi (a szerző nevezi magát így a könyvében) arra vállalkozott, hogy megvilágítsa számunkra, milyenek is a nők a volán mögött. Ez a téma bizonyára sok férfi érdeklődését fölkeltené, de már az első oldalakat elolvasva kiderül, hogy a „regény” nem a nőkről, hanem Lutter Imréről szól, és ez korántsem anynyira szórakoztató. Megtudjuk például, hogy a szerző a szobájából és a kocsijából sem szeret kimozdulni, ezért a Városliget vagy a Margitsziget helyett futópadon sportol, miközben mindenkit – még a nőket is – csak az autójuk szerint képes megítélni. Amelyik nő rosszul vezet, azt pedig szerinte meg is kell alázni, mert ezt érdemli a sok csökkent képességű kocavezető. Aztán meg könyvet kell írni belőle, mert ez jól eladható.
Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem jegyeznénk meg, hogy Lutterimi néhány története azért mulatságos. Ám azon nehéz túltennünk magunkat, hogy egy verssor emléke alapján az egyébként jogvégzett szerző összetéveszti Ady Endrét József Attilával, gyakran indokolatlanul zárójelez, összekuszálva az időrendet, majd több alkalommal fölcseréli az alanyt az állítmánnyal. Lutterimi szerencsére mottókat is szerkeszt a műve egyes fejezeteihez. Ez azért jó, mert legalább olyan szövegekkel is találkozunk, amelyek olvashatók.
(Lutter Imre: Nők a volán mögött [Avagy majdnem minden, amit a száguldó riporter nem mondott el]. Media M Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 1890 forint)
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
