A Magyar Nemzet birtokába jutott dokumentumok szerint a 2,3 milliárd forintnak megfelelő összeget a holokauszt zsidó származású túlélőinek további kárpótlására és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) támogatására lehet költeni, ennek módját és részleteit azonban nem határozták meg.
A Hiller István kulturális miniszter, a Mazsök és a Mazsihisz által tavaly december 21-én megkötött szerződés egy kevesebb mint húszsoros bekezdése foglalkozik a támogatás céljával, ám ott csak az olvasható, „a kormány 2007. december 12-én döntött arról, hogy biztosítja a még élő és rászoruló holokauszttúlélők további anyagi támogatását”, illetve hogy „a támogatás kamatainak megfelelő összegek a Mazsihiszt illetik meg”. A megállapodásba azt is belefoglalták, hogy a minisztérium 2011-ben és 2012-ben még 8,4 millió dollárt fizet ki ugyanerre a célra. A döntés azért meglepő, mert a holokauszt túlélőinek ma is életjáradékot folyósítanak a magyar költségvetés terhére, az elhunytak után pedig egyösszegű, 400 ezer forintos kárpótlást fizetett ki az állam. Ezeknél törvényben és rendeletekben pontosan meghatározták a jogosultak körét.
Bár a 12,6 millió dollárt még decemberben átutalták, tegnapelőttig eltitkolták a közvélemény elől az újabb kárpótlás tényét, a szerződést pedig elmulasztották feltenni a tárca honlapjának üvegzseb menüpontja alá. Lapunk tegnap hiába kérdezte az oktatási minisztérium egyházügyi titkárságától, hogy milyen szabályok szerint és kik között osztják majd szét a pénzt a két zsidó szervezet (részben azonos) vezetői, lapzártánkig nem érkezett meg a válasz. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke tegnapi számunkban azt mondta, hogy a pénzt a túlélőkre költik a párizsi békeszerződés, az 1997-es kárpótlási törvény és az Alkotmánybíróság egy 1993-as határozata alapján. Az összeg másik részét pedig „a zsidó élet fellendítésére szeretnék fordítani, hogy nagyjából olyan helyzetet teremtsenek, amilyen az 1940 előtti időkben jellemző volt”. – Vagyis az iskolai oktatást, a szabadidő kulturált eltöltését támogatnák, például biciklitúrák szervezését tennék lehetővé – fogalmazott Feldmájer. Biciklitúrákról és más hasonló célokról ugyanakkor szó sincs a szerződésben.
Az sem derült ki, hogy mi ad okot az újabb kárpótlásra. Galik Gábor, a minisztérium egyházi titkárságának főosztályvezető-helyettese a szerződéskötés tényét szerdán ismertető Magyar Hírlapnak azt állította, hogy az „aranyvonathoz kapcsolódó floridai perben megítélt összegnek megfelelő kompenzációról” van szó. Az aranyvonatper ítélete ugyanakkor nem szabott kötelezettséget Magyarországra. Sőt: Tordai Péter, a Mazsök alelnöke a kuratóriumnak írt – a Magyar Nemzet birtokába jutott – levelében kijelentette, hogy „tudomásom szerint sincs semmiféle jogszerűen létrejött kötelezettség arra, hogy az Egyesült Államok kormányától származó aranyvonatpénz amerikai bíróság által meghatározott felosztását kiindulópontnak vegyék”. Nem világos tehát, hogy minden túlélő, a rászorult túlélők vagy a vagyonuktól megfosztott túlélők kaphatnak-e a pénzből.
Az összeg nagysága is magyarázatra ad okot, hiszen a kormány összesen 21 millió dollárt juttat 2012-ig a zsidó szervezeteknek, az országban azonban csak mintegy tízezer holokauszttúlélőről tudnak. Ha tehát mindegyikük kapna az újabb kárpótlásból, az mai árfolyamon 378 ezer forint lenne személyenként, ám ha szűkítik a kört, akkor sokkal nagyobb összeg jutna egy-egy támogatottra.
Kérdés az is, hogy miért csak a zsidó származású áldozatok kapnak az újabb milliárdokból, miközben a cigány áldozatok vagy az antifasiszta ellenállók nem. Nem is beszélve arról, hogy a szovjet megszállás vagy a kommunista diktatúra áldozatai nem is számíthatnak hasonló kártérítésre.
Korábban a Magyar Nemzet tényfeltáró cikksorozatban mutatta be, hogy egy New York-i vállalkozó miként élt vissza több száz millió forintnyi támogatással a zsidó kárpótlás előző fejezetében, egy másik ügyben, a Mazsök által folyósított osztrák kártalanítás megdézsmálása miatt pedig még ma is folynak a büntetőeljárások.
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében