Az idézet Fekete Lajos Hazám, óh drága szép hazám című költeményéből származik. E lélekbe markoló költeményért írója három év börtönt kapott Kádár János vérbíróságától. A napokban a Mosolycsekk Polgári kör egyik rendezvényén megismerkedtem a polgári kör alapítójával, Fekete Klári újságíróval, Fekete Lajos húgával, s a bátor emberjogi aktivista, Morvai Krisztina egyetemi docens édesanyjával. „Sajnos, személyesen nem ismerheti meg, legalábbis e világon már nem, mert Lajcsi az idén, január 6-án hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Mi testvérek, de talán inkább harcostársak voltunk – mondta Fekete Klári, aki felidézte 1937. február 23-án Debrecenben született fivére életútját. Fekete Lajos önéletrajzában így írt: „Az egyetemen is sokan voltunk, Miskolcon. Ahogy Debrecenben, a kollégiumban, úgy itt is, »négy-öt magyar összehajolt«, megbeszéltük az országos eseményeket, elsuttogtuk egymásnak, hol, kit vittek el… Érett a forradalom. Bennem is. Aztán megcsináltuk. Le is csuktak, többek közt egy versem miatt, amelyet még november negyedike után is terjesztettem.” Édesanyjuk leleményessége mentette meg bátyja életét, amikor összeszedte a régi kéziratok közül fia gyermekkori „sztálinista” verseit, amelyeket az ügyvéd a bíróság elé tárt, s úgy tálalta, hogy írójukról nyilvánvaló, hogy a szocializmus igaz híve, csak megtévedt. Három és fél éves börtönbüntetést kapott. „Aztán még harminc évig nyuvasztottak” – írta. Tíz évig volt betanított vasipari munkás, eközben újra és újra jelentkezett az egyetemre. Egy évtized után vették föl. Doktori címet szerzett, elismert műszaki szaktekintéllyé vált, így büntetett előélete dacára műszaki vezetővé nevezték ki. Mintegy kétkötetnyi verset írt, egy részük megjelent a rendszerváltozás után lapokban, s az említett jubileumi kötetben.
Fekete Klári hozzátette: gyógyíthatatlan betegsége dacára Lajos élénken figyelte az országban zajló folyamatokat, lelkesen írta és interneten publikálta – mivel utcára menni már nem volt ereje – lázító, jobbító gondolatait a saját élményanyagából táplálkozó, zsigeri hazaszeretetről, az országban uralkodó fájdalmas állapotokról. Sokkolták a 2006. október 23-án történt gyalázatos események, vitriolos „gratulációt” küldött e-mailben Gyurcsány Ferencnek. Sokat tett, talán nem túlzok, ha azt mondom, minden tőle telhetőt megtett egy jobb, igazságosabb Magyarországért. Csak két héttel halála előtt veszítette el a magyar jövőbe és az életbe vetett hitét. A keresztény életszemléletű emberre jellemző szerénységgel azt kérte fiaitól, hogy csendben búcsúztassák el. „Tudom, hogy életem egészében eredményes volt, javító vállalkozó, mégis fáj, hogy hazám, népem sorsa nem jobbult annyira, mint kellett és talán lehetett volna röpke életidőm alatt” – ezek voltak hozzám küldött utolsó sorai, amelyeket talán üzenetnek szánt mindenkinek, akik ismerték és szerették őt – fejezte be emlékezését Fekete Klári.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
