Új emberek jelentek meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) vezetésében. Az intézmény átalakításával párhuzamosan előtérbe került „szakembereket” a többség kénytelen volt beletörődően fogadni. Vannak azonban olyan hangok is, amelyek egyszerűen csak szerencselovagoknak nevezik a vezetői karosszékek ideiglenes elfoglalóit. Az egyetemen végrehajtott változtatásokat viszont sokan akkor is rendhagyónak tarják, ha tényszerűen szemléljük az eseményeket.
Szabó Miklós rektort a megbízatásának lejárta után demokratikusan, az egyetemi szenátus tagjainak javaslatai alapján cserélték Szabó Jánosra, az intézmény új vezetőjére 2007 januárjában. A rektor helyetteseinek váltása azonban már olyan módon történik, hogy az egyetemi oktatók egy része egyenesen puccsot emleget.
A változtatások információink szerint elsősorban Nagy Kálmán egyetemi főtitkár ügyködése folytán kerültek a választási rendszerbe, aki az elmúlt hónapokban olyan befolyásra tett szert az intézményben, ami példa nélküli a ZMNE életében. Már az is megdöbbentette a szenátus tagjait, ahogyan Nagy Kálmánt főtitkárrá választották. A szenátus voksolása alapján Nagy kevesebb mint ötvenszázaléknyi szavazatot kapott, és az első helyen a korábbi főtitkár, Piószeghy János vezérőrnagy végzett. A honvédelmi miniszter mégis Nagyot nevezte ki, aki forrásaink szerint azóta büszkén híreszteli, hogy rokoni kapcsolatban áll Szekeres Imrével, és barátja, sőt üzlettársa a miniszter kabinetfőnökének, Szeredi Péternek.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) közlése szerint a főtitkár semmilyen rokoni kapcsolatban sincs a honvédelmi tárca vezetőjével, és üzleti kapcsolatot sem ápol a miniszter kabinetfőnökével. Mint mondják, Nagy Kálmánt a szervezeti és működési szabályzatnak megfelelően választották meg, hiszen a szenátusnak csak a pályázók alkalmasságának megállapításához van joga.
A miniszteri rokonság emlegetése azonban jó alapozás lehetett arra, hogy az új főtitkár valóban mélyreható változtatásokat hajthasson végre, miután az új rektor javaslatára őrnagyból ezredessé, kancellárrá lépett elő.
Az új választási szabályoknak megfelelően nem hagyták a helyükön például a rektor helyetteseit a következő választásig, hanem ideiglenesen megbízott szakemberek vették át az irányítást az egyetemen. Az oktatási helyettes Siposné Kecskeméthy Klára ezredes, a tudományos helyettes Ujj András ezredes, a stratégiai és intézményfejlesztési helyettes pedig Székely Mózes lett.
Ezt követően írták ki a pályázatokat a megbízatásokra. A jelentkezőknek számos feltételnek kellett megfelelni, így már nehéz megállapítani, hogy igazak-e az oktatók azon állításai, hogy „a megbízott rektorhelyettesekre szabták a követelményeket.” Az viszont tény, hogy ezek után nem akadt riválisuk a pozícióba került vezetőknek. A tudományos helyettes és a stratégiai vezető helyére legalábbis nem jelentkezett más jelölt. Egy homokszem azonban behullott a gépezetbe, hiszen az oktatási rektorhelyettesi poszton versenytársa akadt Siposné Kecskeméthy Klárának Rajnai Zoltán alezredes, egyetemi docens személyében.
Ennek megfelelően Kecskeméthy Klára a szenátus választási ülésén meglehetősen idegesen, és kérlelhetetlen katona módjára adta elő tízperces kortesbeszédét a jövő fejlesztéseinek nevében.
Az oktatási rektorhelyettes-jelöltek meghallgatásán megdöbbentő dolgok hangzottak el a honvédségnél jelenleg uralkodó állapotokról is. Egy felszólaló például megjegyezte, hogy nem megoldott a tisztek gyakorlati képzése, hiszen a honvédségnél is többnyire csak akkor van alkalom komolyabb felkészítésre, amikor a hallgatókat oktatják a katonák. A szenátus ülése elfojtott indulatoktól volt terhes – mondta lapunk tudósítójának a szavazás előtti szünetben az egyik katonai megfigyelő az ülésterem folyosóján. A tiszt felhívta a figyelmünket arra, hogy a szenátus ülését megelőzően a profeszszorok tanácsa Rajnai Zoltán megválasztását támogatta oktatási rektorhelyettesnek, de ennek a testületnek a vezetője fel sem szólalt a jelölt érdekében.
A választás mindenesetre demokratikusan lezajlott. Az egyetemi oktatók egy része által csak hatalomátvételi kísérletnek nevezett erőfeszítések ellenére Rajnai Zoltánt jelentős többség támogatta a szavazáson, de látszólag nem dőlhetett hátra a székben a másik két jelölt sem, hiszen rájuk is mindössze negyven százalék adta le a voksát.
Úgy tűnik viszont, hogy az egyetemi demokrácián is tort kíván ülni a ma már szinte mindent átható „reform”. A választást követően ugyanis Rajnai Zoltánnal közölték, hogy a pályázata érvénytelen. A szaktárcánál a honvédelmi miniszter kabinetfőnöke, Szeredi Péter által vezetett úgynevezett véleményező bizottság indoklása az volt, hogy a jelöltnek nincs közigazgatási tapasztalata. Ez azért is különös, mert a HM jogásza a választás előtt közölte: mindkét pályázat megfelel a követelményeknek.
A HM tegnap ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a tárca személyzeti főosztálya a pályázatok beérkezését követően csak azt vizsgálja, hogy azok megfelelnek-e a formai követelményeknek, tartalmi kérdéseket nem.
A szenátus viszont tartalmilag nem kellő alapossággal vizsgálta a véleményező bizottság által elutasított pályázatot. Rajnai anyagát a HM jogi főosztály állásfoglalása alapján utasították el. A hiányosság feltárását illetően a bizottság szakmai hozzáértését a szenátus nem volt képes helyettesíteni. Ez is igazolja azt a döntést, hogy szükség volt a szenátus és a miniszter közé egy véleményező testületet is beiktatni – érveltek a HM sajtóosztályán. A tárca állítja: a korábbi rektorhelyettesek felmentéséről is maga a szenátus döntött, és ez alapján nevezték ki a megbízott vezetőket. Mivel pedig a professzorok tanácsa nem emelt kifogást a személyük ellen – bármennyire is ragaszkodnak egyesek a pozíciójukhoz, és szerencselovagoknak nevezik a korszerűsítés huszárait –, szinte biztosra vehető, hogy a szakminiszter hamarosan ki is nevezi őket.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
