Meddig bírja az archívum?

Hanthy Kinga
2008. 04. 10. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha a piaci keresleten múlik a Bartók rádió jövője, bizony szomorú a kilátás. Rettenthetetlen kevés hívei számára ez a mindennapi betevő, a többségnek azonban eszébe sem jut, hogy létezik a közszolgálati rádiónak komolyzenei csatornája. A Bartók helyzetét ezért alulról kell szemlélni, és meg kell becsülni azt a néhány százaléknyi hallgatóját is, hisz ez is több tíz-százezer embert jelent, többet, mint ahányan beférnének a világ legnagyobb koncerttermébe. A Magyar Rádió történetében a Bartók soha nem volt sztár, nem figyelt rá a politika sem, ügyét csak néhány elszánt munkatársa, a komolyzene munkásai, és olykor a zeneszerető és -értő vezetés viselte a szívén. Ez utóbbi időszakában mindig érezhető volt a fellendülés. Ám elegendő pénz soha nem volt rá. Miközben azért született, hogy archiválja, a jövőnek megörökítse a kortárs hazai zeneműveket és a kiemelkedő előadásokat, a zenészek megalázó, néhány tízezer forintos zsebpénzért voltak itt kénytelenek szolgálni a közt. Ennyit fizetett a rádió az olykor hónapokig tartó darabtanulásért, gyakorlásért, egy felvételért.
Manapság, amikor a Magyar Rádióban már nemcsak a zenészek, hanem a munkatársak is megalázó fizetésekért dolgoznak, amikor állítólag a Nincs az úr, miért épp a Bartók állna jól. Már annak is örülnünk kell, hogy programkínálata nem olyan nevetséges, mint a műsorújságban mindösszesen negyed oldalt kitevő egykori Petőfi rádióé, hanem szépen kitölti a két hasábot. Egyelőre. A nagy reformhuzat azért elérte ezt az adót is, a takarékosság jegyében eltűntek a külsősök, akik éppen külsősségükkel adták egy-egy műsor báját, szikárabb lett a program, gyűjtője dzsessznek, irodalomnak, klasszikus zenének, lehetőség szerint azonban ebből is a népszerűbbjének. Szikárabbak lettek a zenei együttesek is, a leépítés miatt szűkíteni kellett a repertoárjukat. Nem látszik végiggondoltnak, mit akar a Magyar Rádió a zenekarával és énekkaraival: dicsekedni vagy szégyenkezni.
Az Új Zenei Újság a Bartók régi műsora. Jószerivel az egyetlen, amelyik még híreket hoz a hazai komolyzenei életből, mely – ha egyre kisebb értő közönséggel is – él és virágzik. Most éppen a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjai mennek, kiváló előadók, zenei különlegességek sora, amelyek legfontosabbjairól számol be a Kovács Sándor szerkesztette és vezette rádiós zenei magazin. Szépen, szakszerűen. Interjúk, rövid zenetörténeti értekezések, hangversenykritikák egymás után. Azután zenei illusztráció. És sorra-rendre a mondat: sajnos erről az előadásról felvétel nem készült, ezért hallgassanak meg egy korábbi stb.
A hallgatóban gyülemlik a szomorúság. Vajon meddig bírja szusszal a rádióarchívum? Ha a közpénzből fizetett közszolgálati rádiónak nem feladata, hogy kulturális értékeket hagyjon az utódoknak, akkor vajon kinek az? A piac tesz a jövőre, őt a jelen érdekli. Ideje tehát átgondolni, hogy mi mennyit ér. Ezúttal nem egyéni ízlés, hanem a közösségi szempontok szerint.
(Új Zenei Újság, Bartók rádió.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.