Nem adnak pénzt Balaton-kutatásra

Második éve hiába vár költségvetési támogatásra vagy pályázati pénzre a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi limnológiai intézete. A Balaton flórájának és faunájának tanulmányozására létrehozott intézet eddig számos fontos eredményt mutatott fel, az ő elemzéseik mutattak rá annak idején a vízpótlási tervek észszerűtlenségére is.

2008. 04. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kimerült a Balaton-kutatásra biztosított pénzügyi keret – nyilatkozta a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója. Bíró Péter a HVG-nek elmondta: a kilencvenes évek közepén az intézet még százhúszmillió forintot fordíthatott tókutatásra, azt követően viszont ez az összeg egyre csökkent. A múlt évben és idén Balaton-kutatáshoz már támogatási és pályázati pénzt sem kaptak – panaszolta a limnológiai intézet igazgatója. Holott, mint érvel, „az utóbbi évtizedben a Balaton-kutatás eredményeire alapozva sikerült a tó vízminőségében látványos javulást elérni, ami nemzetközi viszonylatban is sikertörténetnek számít”. Mindezek ismeretében félő, hogy a Balaton kutatásának 2006. évi eredményeit összegező, a tó állapotáról szóló, a múlt év végén megjelent MTA-jelentést az intézet utolsó tudományos munkájának tekinthetjük. A Balaton-kutatók legjelesebbjeinek tanulmányait közreadó kötet előszavában Mahunka Sándor akadémikus tollából egyebek közt azt olvashatjuk, hogy „az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében olyan széles spektrumú vizsgálatsor folyik ma is a kékalgáktól a szúnyogokig, amely egyedülálló egész Európában … Ha csak a vízminőség javulására, a balatoni turizmus bevételeire, vagy a vízpótlás elkerülhetőségének prognosztizálásával megtakarított költségvetési tízmilliárdokra gondolunk, nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a bevételek és megtakarítások a nehéz finanszírozási feltételek ellenére is töretlenül folyó, magas színvonalú kutatások nélkül nem hozhattak volna hasznot a magyar gazdaságnak”.
A kutatási beszámolóban olvasható írások egytől egyig igazolják Mahunka Sándor érvelését. Alapos elemzést találunk arról, hogy miként befolyásolják a tóban és a Kis-Balatonban lévő alga-együttesek a vízminőséget, miért szükséges a tó legérzékenyebb pontján, a Keszthelyi-medencében a fitoplankton monitorizálása, és hogy milyen hasonlóságot, illetve különbözőséget mutat a Balaton zöld koszorújának nevezett, északi és déli parti nádas. Megtudhatjuk az MTA-kiadványból azt is, hogy mi a biológiai szerepe a balatoni halgazdaságnak megannyi gondot jelentő fehér- és a pettyesbusa-állománynak, vagy hogy mit tartanak a kutatók a nyaralók első számú közellenségeként emlegetett csípőszúnyogokról.
Mindeközben nemrég a prágai Hotel Ambassador szobáiban egy olyan, a vendégek részére elhelyezett turisztikai kiadvánnyal találkoztunk, amely a Balatont a Maldív-szigetek után a másodikként említi a föld nyolc legféltettebb kincsének rangsorában. Vajon meddig élvezheti a mi Balatonunk ezt a megtisztelő helyezést?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.