Nem adnak pénzt Balaton-kutatásra

Második éve hiába vár költségvetési támogatásra vagy pályázati pénzre a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi limnológiai intézete. A Balaton flórájának és faunájának tanulmányozására létrehozott intézet eddig számos fontos eredményt mutatott fel, az ő elemzéseik mutattak rá annak idején a vízpótlási tervek észszerűtlenségére is.

Kimerült a Balaton-kutatásra biztosított pénzügyi keret – nyilatkozta a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója. Bíró Péter a HVG-nek elmondta: a kilencvenes évek közepén az intézet még százhúszmillió forintot fordíthatott tókutatásra, azt követően viszont ez az összeg egyre csökkent. A múlt évben és idén Balaton-kutatáshoz már támogatási és pályázati pénzt sem kaptak – panaszolta a limnológiai intézet igazgatója. Holott, mint érvel, „az utóbbi évtizedben a Balaton-kutatás eredményeire alapozva sikerült a tó vízminőségében látványos javulást elérni, ami nemzetközi viszonylatban is sikertörténetnek számít”. Mindezek ismeretében félő, hogy a Balaton kutatásának 2006. évi eredményeit összegező, a tó állapotáról szóló, a múlt év végén megjelent MTA-jelentést az intézet utolsó tudományos munkájának tekinthetjük. A Balaton-kutatók legjelesebbjeinek tanulmányait közreadó kötet előszavában Mahunka Sándor akadémikus tollából egyebek közt azt olvashatjuk, hogy „az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében olyan széles spektrumú vizsgálatsor folyik ma is a kékalgáktól a szúnyogokig, amely egyedülálló egész Európában … Ha csak a vízminőség javulására, a balatoni turizmus bevételeire, vagy a vízpótlás elkerülhetőségének prognosztizálásával megtakarított költségvetési tízmilliárdokra gondolunk, nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a bevételek és megtakarítások a nehéz finanszírozási feltételek ellenére is töretlenül folyó, magas színvonalú kutatások nélkül nem hozhattak volna hasznot a magyar gazdaságnak”.
A kutatási beszámolóban olvasható írások egytől egyig igazolják Mahunka Sándor érvelését. Alapos elemzést találunk arról, hogy miként befolyásolják a tóban és a Kis-Balatonban lévő alga-együttesek a vízminőséget, miért szükséges a tó legérzékenyebb pontján, a Keszthelyi-medencében a fitoplankton monitorizálása, és hogy milyen hasonlóságot, illetve különbözőséget mutat a Balaton zöld koszorújának nevezett, északi és déli parti nádas. Megtudhatjuk az MTA-kiadványból azt is, hogy mi a biológiai szerepe a balatoni halgazdaságnak megannyi gondot jelentő fehér- és a pettyesbusa-állománynak, vagy hogy mit tartanak a kutatók a nyaralók első számú közellenségeként emlegetett csípőszúnyogokról.
Mindeközben nemrég a prágai Hotel Ambassador szobáiban egy olyan, a vendégek részére elhelyezett turisztikai kiadvánnyal találkoztunk, amely a Balatont a Maldív-szigetek után a másodikként említi a föld nyolc legféltettebb kincsének rangsorában. Vajon meddig élvezheti a mi Balatonunk ezt a megtisztelő helyezést?