Napjainkban egyre kevesebben tudnak nyaralásra áldozni, bár, nagyjából ötvenezer magyar háztartásnak megvásárolt joga van az üdüléshez. Évekig népszerű volt az úgynevezett time share vakáció, amikor sokan húsz, harminc vagy akár 99 évre, az esztendő egy meghatározott hetében érvényes, cserélhető nyaralási jogot vásároltak, szerte a világban. Mára viszont mind többen érzik nyűgnek a drága pénzen bebiztosított pihenést, főként, mert fenntartása folyamatos anyagi teher. Nem elég ugyanis az egyszeri, általában egy–három milliós milliós befektetés, évente újabb százezreket kell áldozni a time share ügyletre.
A time share mára külön üzletággá fejlődött: brüsszeli becslés szerint az unióban évente 10,5 milliárd eurós forgalmat bonyolít le az 1500 bejegyzett cég – ezek nagyjából 85 ezer üdülési egységet kínálnak. Hazánkban is több, üdülési joggal üzletelő vállalkozás virágzik. A piac ugyan alapvetően tisztességes, a fogyasztóvédők mégis gyakran találkoznak rászedett ügyfelekkel, akik a sok évre biztosított pihenés reményében hagyták magukat rávenni a csalóka befektetésre. A time share ügynökök általában vonzó ajánlatokkal, ajándékokkal és lehengerlő praktikákkal veszik rá a nyilvános adatbázisokból felkeresett házaspárokat az ügyletre. A gyakran átgondolatlanul kötött szerződéseket aztán felbontani gyakorlatilag képtelenség, mivel közös megegyezés kell hozzá.
Üdülési jog eladásáról szóló szerződést eleve csak olyan vállalkozás köthet, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal nyilvántartásába bejegyeztek – tudtuk meg a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségétől (FEOSZ). A beruházás előtt nem is árt körülnézni a hivataloknál, mert akadnak olyan cégek, amelyek lebuktak már a megtévesztés miatt. Januárban például két ilyen vállalkozást is elmarasztalt a Gazdasági Versenyhivatal: a Kereknap 2003 Kft. ötmillió, a Holiday Club Hungary Kft. pedig kétmillió forint büntetést kapott.
Léteznek olyan vállalkozások is, amelyek a nyűggé vált üdülési jog továbbértékesítését ígérik újsághirdetésben. Lapunk is megkereste az egyik társaságot. Megtudtuk: az élelmes közvetítők bruttó 36 ezer forintos ügyviteli díjért újságokban és külföldieket kalauzoló idegenvezetőkön keresztül próbálják elsózni a jogot. Ami a cég képviselője szerint sikerülhet is, az eladási ár 8 százaléknyi jutalékáért cserébe. (Viszonyításképpen: egy fővárosi ingatlanközvetítő átlag 3-5 százalékos jutalékkal dolgozik.)
A time share szerződéseket egy 1999-es kormányrendelet szabályozza, de a tisztességtelenül sáfárkodó cégektől sem ez, sem a fogyasztóvédelmi törvény nem véd meg. A legfontosabb tudnivaló, hogy a szerződés megkötése után a vásárló még 15 napig meggondolhatja magát, mindenféle kötelezettség nélkül – magyarázta lapunknak a FEOSZ jogásza. Kispál Edittől megtudtuk: ha azonban az érdeklődő korábban semmilyen írásbeli tájékoztatót nem kapott az üzlet részleteiről, akkor ez harminc napra növekszik. Ez idő alatt az üdülési jogot traktáló cég semmilyen jogcímen nem kérhet pénzt a vevőtől. Ezt gyakran nem szokták betartani, nehogy meggondolja magát az ügyfél – tette hozzá a fogyasztóvédő.
A nyugdíjasok nem utaznak. Míg 2003-ban a hatvan év feletti magyarok csaknem fele utazott el pihenni, addig tavaly több mint nyolcvan százalékuk maradt otthon – derül ki a májusban tartandó Aktív 50+ presztízskiállítás tegnapi sajtótájékoztatóján. Az 50 év felettiek legnagyobb arányban (tíz százalék) Magyarországon nyaraltak.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
