Tanárverés cinkos hallgatással

Súlyosan inzultáltak egy fizikatanárt tanítás közben egy fővárosi iskolában. A látottak nehezen feldolgozhatók, még nehezebb nem tudomást venni a tragikus eseményről, de talán legnehezebb az ítéletalkotás. Kinek, kiknek áll érdekében, kinek használ az a magatartásforma, életszemlélet, cselekvési mód, ami az iskolában lezajlott minidrámában öltött testet?
Ok és okozati összefüggések láncolatáról van szó. A cinikus értékrombolás a szent liberalizmus nevében torzította tudatunkat. Az alkalmazott technikák régóta ismertek, és sajnos legtöbbször beváltak, ha egy közösség szétzúzása, nihilbe taszítása volt a cél. Ha önmagukat kiváltságosnak képzelő agresszív, monomániás rétegek hatalomvágya tombol, ha szellemi és lelki rabszolgák hadára van szükség, akik kiüresedett, személyiségvesztett állapotukban mindenre rávehetők.
Az elmúlt évtizedekben kitűnően működött a generációs ellentétek mélyítésének eszköze, az árokásás. Ez a módszer egyszerre két korcsoportot is érint. Egyrészt nem is kellett mást tenni, mint elhitetni a gyerekekkel, hogy a felnőtt-társadalom bárminő változásra képtelen vének gyülekezete, persze ezen belül is kiemelt helyet foglalnak el a szülők és a pedagógusok. A módszer szerint a pedagógusok egyetlen célja a fiatalok életének megkeserítése, örömeik megrontása, idejétmúlt értékeknek nevezett limlomok rájuk erőltetése és – főleg – személyi szabadságuk korlátozása. Gonosz módon hatott az ármány a másik térfélen is. Egyre mélyülő konfliktushelyzetek sokasága a két nemzedék között. Keserű, sokszor az objektivitást is nélkülöző véleményalkotás az egyre talajvesztettebb, magányossá vált, indulatait agresszivitásban levezető, meg nem értett fiatalokról. Ügyesen csapdába csalt generációk harca, már-már a gyűlöletig fokozódó ellenszenv, az első repedések megjelenése a társadalom monolit kövén. Majd jött, szinte lavinaszerűen, a reformok sora. Családok megroppanása, szétesése, összeomlása.
A magát demokratikusnak nevező, valójában keményen diktatórikus hatalom következő lépése könnyen kiszámítható: támadás az iskola ellen. Ez az intézmény bizonyos komplexitással rendelkezik, tanít és nevel. Mindezek kétpólusú rendszerben valósulnak meg, tanító és tanár rendszerében. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítő, reklámvezérelt konzumidióták sokasága jól működő neoliberális műhelyekben iparilag legyártva készen állt. Mára már híre-hamva sincs az elavult, anakronisztikus „értékeknek”, semmi hasznuk, még csak nem is profitorientáltak. Hitelesség, bizalom, tudás, tekintély, tisztesség, tisztelet – lomtárba valók. Új ideálokat állít a felnövekvő nemzedék elé a modern reformtársadalom. Mindent szabad, ami hasznodat szolgálja, ami a gyors meggazdagodáshoz vezet, a cél mindenkor szentesíti az eszközt.
A tanulás a tudás leértékelődésével együtt értékvesztetté válik, az a leginkább semmire nem jó, a bambaságig naivan idealista tanár, aki nevetséges erőlködéseket tesz olyan dolgok átadására, amelyekre már senkinek nincs szüksége. Magányosan áll a katedrán, süket füleknek szónokol, vakoknak magyarázza a szivárványszínek szépségét. Sokszor légüres térben érzi magát, marslakók között, megkeseredve, megalázva. A pedagógiai pszichodráma képi megjelenítését néztem a televízióban. Ami a legszörnyűbb volt számomra, és megrendített, az nem az elvadultan tomboló, rugdosó, eszeveszett akcióhős viselkedése volt. Nem. Hanem az a gúnyos, kárörvendő röhögés, ami a padokban ülő huszonvalahány kamasz fiatalból tört elő az események láttán.
Ez a kollektív érzéketlenség, szadizmus lesz a dicsőséges XXI. század életérzése, viselkedési etalonja? Az ott ülők közül egy sem akadt, aki akár csak szót emelt vagy netán segítségére sietett volna a bajba jutott idős embertársának. Ezért hazug, álszent minden olyan magyarázkodás, bárki részéről hangzik is el, hogy nem kell túldramatizálni, ami történt, hisz egyedi esetről van szó. Sajnos nem egyedi. Most érik be az évtizedek óta tartó tudatos morális rombolás mérgező vetése. Hát így állunk most és itt Magyarországon. Újra feltehető a kérdés: ki a bűnös, és ki az áldozat?
Wolf Györgyné ny. tanár
Budapest