Washington rátenné a kezét Bolíviára

Hónapok óta pattanásig feszültek az indulatok Bolíviában: az egyik legszegényebb dél-amerikai országban május negyedikén egyoldalú népszavazásra készül az egyik jómódú tartomány, Santa Cruz, júniusban pedig három másik követi a példát. Ebben a négy tartományban, az úgynevezett termékeny „keleti félholdban” összpontosul mindaz, ami hiányzik a többi ötből: jó termőföldek és az ország kiemelt bevételi forrását jelentő szénhidrogén-lelőhelyek túlnyomó többsége, Dél-Amerika második legnagyobb földgáztartaléka. Nem véletlen hát, hogy a 2005 végén megválasztott első ajmara indián baloldali elnök, Evo Morales és kormánya hallani sem akar az elszakadást is magában hordozó lehetőségről. A négy tartomány egyébként azért döntött az egyoldalú lépés mellett, mert novemberben Morales hiába várva a kormányzat sikerében ellenérdekelt liberálisok együttműködésére, és végül az ellenzék nélkül szavaztatta meg az új alkotmányt.
Bolívia azért is kulcsfontosságú terület a térségben, mert a kontinens több országa is innen kapja földgázszükségleteinek jelentős részét. Morales 2006. május elsején elrendelte szénhidrogénkészletének államosítását. A magáncégek által szerződésekben megígért beruházások viszont elmaradtak, s Bolívia emiatt nem tudta teljesíteni szállítási kötelezettségeit a szomszédos országokba, főleg Brazíliába és Argentínába.
Márpedig az energiaellátás biztonságának megrendülése súlyos politikai zavarokat is előidézhet a térségben. Bolíviában a 90-es évek közepén fedezték fel a földgázlelőhelyeket, és az akkor első ciklusát töltő elnök, Gonzalo Sánchez de Lozada neoliberális szerződések aláírásával készségesen és olcsón bocsátotta a külföldi cégek rendelkezésére az ország ásványkincseit. A spanyol anyanyelve helyett inkább angolul beszélő államfőnek egy új, megalázó szerződés aláírása miatt – többek között spanyol cégek az akkor még rivális Chilén keresztül szállítottak volna földgázt Mexikóba és az Egyesült Államokba – 2003 októberében menekülnie kellett, és azóta az Egyesült Államokban tölti önkéntes száműzetését.
Néhány napja Bolívia belügyminisztere fakadt ki nyilvánosan az Egyesült Államok nagykövete ellen. Alfredo Rada megvádolta Philip Goldberget, hogy az országban használja fel az Egyesült Államok egykori Balkán-megbízottja, Richard Holbrooke mellett szerzett tapasztalatokat, s hogy Bolívia is a felosztott Jugoszlávia sorsára jut olyan szövetségi államként, amely ezután a multinacionális cégek prédája lehet.
A megegyezést a szocializmus felé tartó Morales megválasztása óta nehezíti, hogy az Egyesült Államok pártján álló liberális ellenzék Jorge „Tuto” Quiroga volt elnök vezetésével csak azért nem lépett fel rögtön az elnök ellen, mert biztosra vette, hogy ellenfele gyorsan belebukik a kormányzásba, mondván, egészen más útelzárásokat és tüntetéseket szervezni, mint kormányozni. A katolikus egyház próbált ugyan közvetíteni, akárcsak a külföldi közvetítő országok – Argentína és Brazília –, de nem jártak sikerrel, mivel az utóbbi néhány hétben a két szembenálló fél egymást lejárató kampányba kezdett.