Meglepődött, amikor felkérték, hogy vállalja el a környezetvédelmi miniszterséget?
– Igen is meg nem is. A 2002-es választások idején már három napig majdnem voltam környezetvédelmiminiszter-jelölt, hiszen a kormányalakítási tárgyalásokig úgy nézett ki, hogy az MSZP engem fog jelölni erre a posztra. A környezetvédelmi bizottság tagjaként és a Magyar Természetbarát Szövetség elnökeként megfordulhatott a fejekben az, hogy alkalmas vagyok egy civil kapcsolatokra is építő tárca vezetésére.
– Az egyik párttársa az ön jelölését követően azt nyilatkozta, hogy azért alkalmas erre a posztra, mert szeret kirándulni. Ennyi elég ahhoz, hogy valakiből környezetvédelmi és vízügyi miniszter legyen Gyurcsány Ferenc kormányában, vagy vannak komolyabb tapasztalatai is?
– A kollégám arra utalhatott, hogy tizennégy éve vagyok a természetbarát szövetség elnöke, és ez a szervezet az alapszabályában rögzítette a fenntartható fejlődés szolgálatát. Akkoriban még nagyon kevesen tudták Magyarországon, hogy ez mit jelent. A természeti értékek megőrzésétől kezdve a környezettudatos nevelésig nagyon sok környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenység jelent meg a szövetség munkájában. Számtalan akciót, programot szerveztünk, amely a környezetvédelem ügyét szolgálta. A nemzetközi természetbarát akadémián pedig én is nagyon sok ismeretet tudtam szerezni, amelyeket a mai napig használok.
– Az ön elődei mindig átalakításokat hajtottak végre a minisztérium apparátusában. Fodor Gábor kinevezésével például SZDSZ-es politikusok – többek között Kovács Kálmán és Dióssy László – kerültek be az a tárca vezetésébe. Most jönnek a helyükre az MSZP politikusai?
– Az előző választási ciklusban pest megyei közgyűlési elnökként azokkal a politikusokkal dolgoztam végig a négy évet, akiket a fideszes elődöm vett fel, és az általa kialakított stáb fogadott. A ciklus végén ugyanazokat a fideszes kollégákat adtam vissza az ellenzéki utódomnak, akiket örököltem az elődömtől.
Az átadás-átvétel időszakában a minisztériumban is mindenkinek azt mondtam, hagyjunk időt egymásnak arra, hogy megismerjük egymást, és eldöntsük, tudunk-e együtt dolgozni. Számomra tehát soha nem a politikai hovatartozás, hanem a szakmai teljesítmény volt a döntő.
– Fodor Gábor „erős embernek” számított a pártjában, ennek megfelelően jó érdekérvényesítő képességgel rendelkezett. Önről ez menynyire mondható el? Meg tudja-e akadályozni például, hogy a klímastratégiával kapcsolatos kérdések átkerüljenek az energiaügyi minisztériumhoz?
– Ezen már túl vagyunk. Sikerült elérnem, hogy a szén-dioxid-kibocsátás és -kereskedelem ügye a környezetvédelmi és vízügyi tárcánál marad. Amennyiben erre egyszerűsítjük le a kérdést, akkor azt kell hogy mondjam, jó az érdekérvényesítő képességem.
– Az elődje sok befejezetlen ügyet hagyott maga után. A német szemét jó része még hazánkban hever, és általában sok külföldről érkező környezetszennyezés veszélyével kell szembenéznünk. Nem sikerült felszámolni számos hazai károkozás következményét sem, a főváros levegője pedig egyre elviselhetetlenebb. Mit lehet folytatni, illetve befejezni ezekből a feladatokból a következő két évben? Mik a legégetőbb teendők ön szerint a közel- jövőben?
– Természetesen folytatni kívánjuk az úgynevezett hulladék-ügyek lezárását. A német szemetet vissza kell szállíttatni Bajorországba, a Rába habzását meg kell szüntetni, tárgyalni kell a heilingenkraitzi szemétégetőről, de lépéseket kell tennünk a széntüzelésű tőketerebesi erőmű, és általában a levegőtisztaság ügyében is. Nagyobb hangsúlyt fektetnék azonban arra, hogy a hatósági munka mindenhol egyenlően magas színvonalon folyjék. Erősíteném a partnerséget az önkormányzatokkal, a társadalmi és civil szervezetekkel. Ennek a szoros viszonynak nemcsak látványos akciókban, hanem a mindennapok szintjén is meg kell mutatkoznia.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
