Kilencvenmillió forintot meghaladó adózás utáni nyereség, újabb, három évre szóló vezérigazgatói kinevezés, a társaság negyvenkilenc százalékos állami részvénycsomagjának megszerzése, új hajó és kilátásba helyezett második balatoni komp. Nem sok ez így együtt pünkösdi ajándékként?
– A 162. szezonját kezdő balatoni hajózás soha nem volt olyan eredményes, mint 2007-ben. Ugyan 1990-ben jobb eredményt tudtunk felmutatni, ám akkor a mostani tizenöt-húsz millióval szemben százharmincmillió forint volt az állami árkiegészítés. Ami a Balatoni Hajózási Zrt. egy kézbe kerülését illeti, biztos vagyok benne: a hajókikötővel rendelkező tóparti önkormányzatok jó gazdái lesznek a cégnek. Hiszen többségi tulajdonosként már eddig is bizonyították, hogy számukra is épp olyan fontos a balatoni hajózás, mint amilyen az elődök, jelesül a reformkor nagyjai, az alapító Széchenyi vagy Kossuth számára volt. Igaz, akkor nem régiónak hívták ezt az országrészt, de a balatoni hajózást már a kezdetekben is magukénak tekintették a tó körüli települések tisztségviselői, nemkülönben Somogy, Veszprém és Zala vármegye befolyásos urai.
– Mivel magyarázható a cég nyereséges gazdálkodása?
– Elsősorban a balatoni turizmus fellendülésének kedvező hatásával, a menetrendi, a kiránduló- és a sétahajóinkon utazók számának növekedésével, a színvonalas és sokszínű szolgáltatásainkkal. Eredményeinkben természetesen benne van az is, hogy a hazaiak néhány éve már üdülési csekkel is fizethetnek, és fizetnek is a drágább szolgáltatásokért, a szállodánk igénybevételéért, a zenés sétahajós, grillpartis vagy a badacsonyi borkóstolós programokért.
– Nyereséges gazdálkodásuk azért is figyelemre méltó, mert néhány éve a közlekedésben feltehetőleg egyedülálló, igazi lokálpatrióta döntést hoztak azzal, hogy a balatoni régió százhatvannégy településének állandó lakói ötvenszázalékos jegyárkedvezményt élveznek a menetrendi hajókon. Mi késztette önöket erre a gesztusra?
– Miután jogszabály nem tiltja, az a törekvés vezetett bennünket, hogy a tó körül élő emberek megismerjék a szomszédos vagy a velük átellenben lévő balatoni települések értékeit, s ezzel erősödjék a szűkebb pátriához kötődésük. Rendkívül sok olyan nevezetessége van a Balaton környékének, amelyet az itt élők sem nagyon ismernek. Azt szorgalmazzuk a kedvezménnyel, hogy a siófokiak üljenek hajóra, menjenek át Füredre, és ismerkedjenek meg a patinás város nevezetességeivel, a fürediek meg hajózzanak át a déli partra, és fedezzék fel az új Siófok vagy Földvár szépségeit. Egyébként ha tehetnénk, további utazási kedvezményeket adnánk a diákoknak, az időseknek és a szociálisan rászorulóknak.
– Követve a balatoni hajózás látványos fejlődését, egyre inkább szembetűnő, hogy miközben a flotta új hajókkal gazdagodik, a társaság vitorláskikötői és egyéb szolgáltatásai bővülnek, színesednek, a balatoni régió közúti és vasúti közlekedési infrastruktúrája változatlanul alacsony színvonalú, sőt egyre romlik. Nem nehéz csillogni ilyen körülmények között a hajózásnak – gondolhatnánk, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az elkövetkező években is új vízijármű-beszerzésekkel és vitorláskikötők építésével növelnék előnyüket.
– A múlt évben vízre bocsátottuk a Törökországban vásárolt, rendkívül népszerű rendezvényhajót, az 550 személyes Szent Miklós motorost, amelyre megközelítően háromszázmillió forintot költöttünk, idén tavasszal pedig Franciaországban vettünk huszonhatmillió forintért egy tizenöt személyes, mutatós gyorshajót. Ezzel alig több mint negyedóra alatt juthatunk el Siófokról Füredre vagy Tihanyba. Szeretnénk még nagyobb befogadóképességű gyorshajókat is vásárolni, és majd a második balatoni kompátkelő, a fonyód– badacsonyi is a szántód–tihanyinál gyorsabb személy- és járműszállító hajót kap. Terveink között szerepel még Siófokon, Alsóörsön, Balatonudvariban és Tihanyban új vitorláskikötő építése, és folytatjuk a személyhajópark felfrissítését is. Az 1950-es években gyártott, igen jó szolgálatot tett, sokat futott, de ma már korszerűtlen szovjet vízi buszokat komoly műszaki teljesítményű, környezetbarát hajókra szeretnénk cserélni.
– Irigylik-e a balatonihoz hasonló, tavi hajózással foglalkozó környező országok cégei az önök utasforgalmi és beruházási sikereit, fejlesztési elképzeléseiket, gondolok a Garda- vagy a Bodeni-tavi hajózási társaságokra, hajóépítő vállalkozásokra?
– Úgy tudom, „figyelnek bennünket”, amit az is igazol, hogy német és osztrák hajóépítő cégek is részt vállalnának a második balatoni komp beruházásaiból, komphajókat építenének, és már arról is tudunk, hogy a vitorláskikötő-hálózat, a Marina-lánc is felkeltette a befektetői és üzemeltetői érdeklődésüket.
– Van-e riválisuk itthon, a Balatonnál? Korábban monopolhelyzetben volt az állami kézben tartott balatoni hajózás, ám a társaság kisebb-nagyobb kikötőiben manapság már „idegen hajók” is fel-feltűnnek, és kínálják sétahajózási szolgáltatásaikat a privát cégek is
– Korábban valóban monopolhelyzetben voltunk, ma azonban nyolc-tíz magánvállalkozás színesíti a balatoni hajózást. Ezeket nem tekintjük versenytársainknak, sőt együttműködésre törekszünk velük. Egyébként ők is a mi hajókikötőinket használják. A rendszerváltás után alakult hajós cégek között van, amelyik talpon, pontosabban vízen tudott maradni, ám olyan is volt, amelynek a törekvését a piac nem igazolta vissza. A több mint harminc hajóból álló flottát kézben tartó Balatoni Hajózási Zrt. piacvezető szerepét senki sem veszélyezteti.
– Önt a társaság múlt heti közgyűlése egyhangú szavazással újabb három évre kinevezte vezérigazgatóvá, ám úgy tudjuk, ön iránt az igazgatói tanácson és a közgyűlésen kívül állók, a balatoni önkormányzatok, a turisztikai szervezetek és egyesületek bizalma is töretlen. Mikor került a hajózási társasághoz, mióta áll a cég élén, és a menedzsment újraválasztott vezetőjeként melyek az elkövetkező hónapok legfontosabb feladatai?
– Tizennyolc évesen, 1971-ben kerültem a céghez, és 1996-ban váltottam Kopár Istvánt az igazgatói székben. Hogy tizenkét év után ismét engem választottak vezérigazgatónak, azt elsősorban a balatoni hajós társadalom érdemének tulajdonítom. Számomra most az a legfontosabb feladat, hogy megfeleljek az egyedüli tulajdonos önkormányzatok elvárásainak, életképes maradjon a flotta, és mielőbb az asztalra kerüljön a társaság középtávú fejlesztési terve. Most, hogy egy kézben van a hajózás, egyes egyedül magunknak kell szembenéznünk a kihívásokkal. Külső körülményekre nem hivatkozhatunk. Úgy kell racionalizálni a hajózást, hogy néhány év múlva akár már osztalékot is kivehessenek a tulajdonosok. S hogy egyre elégedettebbek legyenek szolgáltatásainkkal, a menetrendi, a kiránduló-, a sétahajók utasai vagy a vitorláskikötőinket használó vízisport-kedvelők.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
