Modern angliai rabszolgaság

Anglia idén ünnepli a rabszolga-kereskedelem betiltásának kétszázadik évfordulóját. A tiltó parlamenti döntés a Wilberforce fivérek, elsősorban William Wilberforce alsóházi képviselő éveken át tartó szívós munkájának eredménye volt. Annál ironikusabb, hogy most éppen a nagy reformer egykori választókerülete, Hull észak-angliai kikötő került olyan vizsgálat fókuszába, amely a modern rabszolgaság kialakulásával foglalkozik.
Napjaink rabszolgái nem Afrikából, hanem az Európai Unió közelmúltban belépett tagállamaiból kerülnek ki. A BBC televízió szerdán este közölte két esti műsorában hónapokon át folytatott kutatásának megdöbbentő eredményeit. A műsorok főszereplője Audrius Lelkaitis litván újságíró, aki a brit adóállomás felkérésére hónapokra elvállalta a vendégmunkás hálátlan szerepét. Kiderült, hogy Litvániában – és több más kelet-európai EU-tagállamban – olyan ügynökségek működnek, amelyek jó pénzért munkát ajánlanak álláskeresőknek Angliában. A legtöbb jelentkező csak kölcsönből tudja kifizetni a díjat, amely Litvániában pl. háromhavi keresetnek felel meg. Lelkaitis két ügynökségnek összesen 340 fontot (több mint 120 ezer forintot) fizetett a közvetítésért, de amikor Hullba érkezett, kiderült, hogy a megnevezett cég nem tud róla, és nincs reménye azonnali elhelyezkedésre. Végül egy Focus nevű vállalathoz irányították, amely külföldi munkások toborzásával és menedzselésével foglalkozik.
A Focus cég végül heti ötven font ellenében elszállásolta egy használaton kívüli gazdasági épületben, ahol tizenkettedmagával kellett aludnia egy rosszul szellőztetett, bűzlő teremben. A hálóterem lakói férfiak és nők voltak minden elkülönítés nélkül, köztük egy házaspár is. A munkát egyik napról a másikra osztották ki, a vendégmunkások néha csak késő éjjel tudták meg, fognak-e dolgozni másnap, és mi lesz a munkájuk. Lelkaitisnek két hétig kellett dolgoznia, míg először fizettek neki. Akkor, 120 ledolgozott óra után 47 fontot kapott az első héten végzett húsz óráért, az ötven font házbér levonása után. Ez elmarad a brit törvények által megszabott minimális órabértől. Mindenfajta írott szerződés vagy munkafeltételek hiányában a munkavállalók nem tudták, hogy két hétig kell dolgozniuk, mielőtt az első heti fizetésüket megkapják.
Grahame Maxwell helyettes rendőrfőkapitány, az embercsempészeti hivatal projektigazgatója kertelés nélkül modern rabszolgaságnak nevezi a lelkiismeretlen – és sok esetben illegálisan működő – közvetítő vállalatok tevékenységét. Törvényellenes az írott szerződés és munkafeltételek hiánya, a hazug ígéretekkel történő toborzás, a minimálisnál alacsonyabb munkabér, a fizetés visszatartása, ami a munkáltatóhoz köti a brit törvényeket nem ismerő és sokszor angolul sem tudó vendégmunkást, és a rájuk erőltetett lakókörülmények is messze elmaradnak a törvényes szint mögött. Az ügyben hivatalos vizsgálat indult.