Nincs kulturális stratégia

Konferenciai referendumok helyett afféle munkaértekezleti beszámolókat hallhattunk a balatoni kultúra jelenének és jövőjének megvitatására öszszehívott hét végi siófoki tanácskozáson. Ez korántsem csak a kezdeményező Balaton Fejlesztési Tanácsnak róható fel, és kétségtelen, a tavat közrefogó három megyéből érkezett előadók is többé-kevésbé megtették a dolgukat. A régió kulturális jövőjéről pedig azért sem hallhatunk ígéretes, előremutató és megvalósítható elgondolásokat, mert a tanácskozásról éppen a balatoni kultúra stratégái hiányoztak.

Ki az, aki az imént elhangzott hozzászólással szemben azt állítja, hogy van kulturális stratégiája a Balatonnak? – tette föl a kérdést a siófoki tanácskozás befejezésekor a házigazda Balaton Fejlesztési Tanács elnöki tisztséget betöltő munkatársa. Egy kéz sem emelkedett a magasba. Somogy, Veszprém és Zala megyei, valamint városi önkormányzati képviselők, a jelentős művelődési házak és múzeumok vezetői közül egy sem szállt vitába az üdülőkörzet kulturális jövőképének hiányát felvető hozzászólóval.
Előtte azonban megtudtuk: van önkormányzati és magánmúzeum-látogatási lehetőség a tó északi és déli partján is, igaz, a somogyi oldalon évtizedes tulajdonjogi problémák akadályozzák az emlékhelyek korszerűsítését. És vannak jelentős, de hírverést alig élvező, kisebb-nagyobb művészeti rendezvények a művelődési házakban, szabadtéri színpadokon is. Keszthely, Balatonfüred, Veszprém és Siófok látványos és vonzó rendezvényekkel dicsekedhet. Nem is a részletekkel van a gond, hanem a balatoni kulturális programkínálat összehangolásával és professzionális hírverésével, divatos szóval a marketinggel.
Meglepő volt például, hogy a siófoki tanácskozáson az ifjúsági kultúráról vagy az élő zenei élményeket nyáron is keresők igényét kielégítő templomi koncertekről, továbbá a hajdan nagy népszerűségnek örvendő tóparti képzőművészeti tárlatokról a jelent és a jövőt illetően sem esett szó.
2010 a balatoni kultúra éve lesz. Ezért már most kellene tudni – közzétenni a hazai és kiváltképp a nemzetközi turisztikai kiadványokban –, hogy mit kínál majd a tóparti vendégeknek a „magyar nemzeti kultúra balatoni bemutatóhelye”. Még nem tudjuk, mert szó sem esett olyan attraktív kulturális eseményekről, mint amilyen a szabadidősportban a Balaton-átúszás.
Arról viszont hallhattunk egy lelkes látványtervező szakembertől, hogy a Pécs által elnyert Európa kulturális fővárosa cím helyett a Balaton Európa kulturális tava lesz. Kiváló ötlet, noha a részletek kidolgozására ígért tízmillió forint még nem érkezett meg az ötletgazdákhoz.
A Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság munkabizottságára, a Balatoni Regionális Turisztikai Projektirodára vár a ma még alig-alig támogatott és az elvárható marketing hiánya miatt is szétszabdalt üdülőkörzeti rendezvényhalmaz támogatása – hangzott el afféle vitazáró megállapításként.
Arra nem kaptunk elfogadható választ, hogy a tó kulturális holnapjának és holnaputánjának felvázolására hivatott konferenciára miért nem hívták meg az olyan nagy tapasztalatú, tekintélyes kulturális stratégákat, mint Czoma László kastélymúzeum-, Cséby Géza művelődésiház-igazgató, Praznovszki Mihály irodalomtörténész, Bujtor István és Vándorfi László színidirektor, Matyikó Sebestyén József muzeológus vagy a polihisztor alkotó tihanyi apátsági perjel, Korzenszky Richárd, hogy csak néhányat említsünk a bölcs jövőbelátók közül.