A felébresztett felelősség

Horvátországban nyaralni egyeseknek nem nagy dolog, másoknak a reálisan elérhető célok felső határa, egy állami gondozásban felnövő gyermeknek pedig maga az elérhetetlen mennyország. A Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért (KUL) Alapítványt működtető lelkes fiatalok azonban úgy döntöttek, megmutatják, hogy az álom valóság lehet, a küzdés eredményt hoz, a társadalom felelőssége felébreszthető. Erről szólt az a jótékonysági est, amit a hét végén a nyíregyházi Krúdy Vigadóban szerveztek.

Este hat óra, a Krúdy Vigadóban alig van felnőtt, szinte csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakóotthonokban nevelkedő gyerekeket látni. Jótékonysági estre készülnek, ahová elhozták alkotásaikat, a Nagy feladat címet viselő színdarabot – amelyben az emberi élet erkölcsi buktatói allegorikus alakok formájába jelennek meg –, mutatóba néhány on-line árverésre szánt pasztellképet, festményt, valamint egy táncprodukciót is. Izgatottan jönnek-mennek a gyerekek, ruhát próbálnak, színpadot rendeznek, no meg millió kérdéssel ostromolják Apáthy Juditot, a KUL alapítvány koordinátorát, a mai este „lelkét”. A teremben lassan gyülekeznek a segíteni tudó és akaró cégek képviselői. A Hídépítő Zrt. vezetői, üzlettársai jönnek legelőbb, aztán csatlakoznak más szabolcsi vállalkozások képviselői is. A neves vendégek közül Oláh Ibolya énekes érkezik legkorábban. A gyerekekkel beszélget, tanácsokat ad. Azt mondja, boldogan vállalta el a fellépést, mert tudja jól, hogy állami gondozottként felnőni még akkor is keserves, ha valakit tehetséggel áldott meg a sors. Sőt talán úgy még nehezebb. Szomorúan állapítja meg, hogy nagyon sok jó képességű gyermek kallódik el családi háttér nélkül.
Megérkezik közben Kammerer Zoltán, a magyar kajak-kenu sztárja és Kucsera Gábor, valamint Benkő Zoltán, a pekingi olimpia új reménységei. Kammerer arról beszél, hogy 2003 karácsonyán megvendégelte a fóti gyermekváros lakóit, azóta elkötelezett az ügy iránt. Kucsera felveti, hogy szerencsés lenne evezős nyári táborokat szervezni a szabolcsi lakóotthonosoknak, Benkő pedig bejelenti: az egyik szabolcsi nebuló idei horvátországi nyaralását ő finanszírozza.
Az alapítvány természetesen nem csak azért jött létre, hogy nyaralni küldjük a nehéz sorsú gyermekeket – mondja érdeklődésemre Apáthy Judit –, sokkal inkább azért, hogy a társadalmi integrációjukban hathatós segítséget adjon. – Úgy gondoljuk, ehhez minél több érintkezési pontra van szükség azzal a külvilággal, amiben felnővén, valódi családi háttér nélkül kell helytállniuk – hangsúlyozza. Integrációs programuk segítői családban élő fiatalok, akik kéthetente találkoznak kevésbé szerencsés társaikkal. Érték- és jellemépítő klubokat szerveznek nekik. Ezek az együttlétek nemcsak érzelmi pluszt adnak, de viselkedési és kapcsolati mintákat, élhető életstratégiát is közvetítenek. Ezek az alkalmak arra is jók, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek másképp talán ökrökre rejtve maradó képességeire, tehetségére fény derüljön. Ezt a komplex célt szolgálják a nyári tiszadobi táboraik, ahol a nyelvtanulást helyezik a középpontba, de ilyenek az idei meseíró táborhoz hasonló művészeti táboraik.
Közben Seszták Oszkár megyei közgyűlési elnök és Németh Bálint alapítványi elnök köszöntő szavai után a színpadra lép a tánccsoport, majd a meseíró tábor keretében született színdarab, a Nagy feladat következik. Ebben a saját jogos haragját és agresszióját végül legyőző főhősnek útja során meg kell küzdenie a Hatalom Oroszlánjával, a Kapzsiság Farkasával és a csábító Szépség Párducával.
Igaz, a mindentudó Olmanó végig tapintatosan segít neki…