Néhány héttel ezelőtt a monoki önkormányzat már hozott egy mérföldkőnek számító rendeletet, akkor a képviselők arról döntöttek, hogy a településen csak akkor kapjanak szociális segélyt a szülők, ha gyermekeiket óvodába, iskolába járatják. Szepessy Zsolt független polgármester már akkor bejelentette, néhány hét múlva újabb rendeletet alkotnak majd, arról döntenek, hogy azok, akik szociális segélyen vannak, tegyenek is érte valamit, vagyis munkához kötik a szociális segélyek folyósítását. A monoki képviselő-testület végül szerdán erről is megalkotta rendeletét, a két helyi jogszabály mindaddig érvényben is marad, amíg azt vissza nem vonatják az önkormányzattal.
Hivatalában kerestük fel a polgármestert, hogy megtudjuk, mi indította el ezen a végtelenül rögösnek ígérkező úton. Elmondta, 2006-tól vezeti a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települést, és olyan rossz folyamatokkal szembesült, amelyek egyre erősödnek. – Nyíregyházáról származom, és mint városi ember, nem nagyon ismertem a település problémáit. Az elején sok olyan dolognak bedőltem, aminek jelenleg sajnos bedől az egész ország – fogalmazott Szepessy Zsolt. Megjegyezte, amikor idejött, megkeresték emberek, hogy munka nélkül vannak, sok gyereket nevelnek: támogatást, segítséget kértek tőle. – Több száz ezer forintot osztottam szét a faluban segítségképpen a saját pénzemből, amit soha nem kaptam vissza. Többeknek bevásároltam, hogy ne éhezzenek, úgy éreztem, jó dolog segíteni az embereknek – emlékezett vissza a településvezető, aki később azonban felismerte a visszásságokat. Arra lett figyelmes, hogy akinek „éhező gyermekei” miatt segített, több pénzt dob be a játékgépbe, mint amennyit más keres. Amikor megnézte, hogy a neki panaszkodó családok milyen jövedelemmel rendelkeznek, arra jött rá, hogy akad közülük olyan, aki több pénzt kap az önkormányzattól, mint ő polgármesterként. Hozzáfűzte: ezek az emberek pontosan tudják, hogy mikor, mit és hogyan vehetnek igénybe, dolgozni azonban nem szeretnek. – Amikor a faluban építkeztem és munkaerőt kerestem, sokan azt mondták, hogy 3 ezer forintért nem fognak dolgozni, mert van attól jobb is. Ők nyilván a segélyekre gondoltak, amelyek munkához kötése éppen azért fontos, mert a munkának az egész országban nincs értéke, becsülete. A mi közmunkásaink egy hónapot dolgoznak 46 ezer forintért, mások meg 50 ezer forint segélyt kapnak, otthon vannak, és nem csinálnak érte semmit. Akad olyan is, aki papíron 50 ezer forintos segélyen van, de ő adja a kölcsönt, 100 százalékos kamatra, a faluban – panaszkodott Szepessy Zsolt, kitérve arra, hogy Monokon jelenleg 178 olyan ember van, akit be lehetne hívni dolgozni, nekik tavaly 52 millió forintot fizettek ki. – Ebből rengeteg feladatot meg lehetne csináltatni: gondjaink vannak az árkokkal, lehetne szemetet szedetni, rendezni lehetne a környezetünket. Ez fontos lenne a falunak, de az egyes embereknek is, mert visszaszoknának a munka világába. Az önkormányzat pedig mögéjük állhatna – mutatott rá a településvezető, aki Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterrel is tárgyalt az ügyben. Olyan lehetőséget vázolt fel neki, amely szerint az önkormányzat ajánlaná a neki dolgozó embereket vállalkozások felé, azok a cégek pedig, amelyek fogadják őket, kedvezményeket kaphatnának utánuk az államtól. Ezzel mindenki nyer. – Felajánlottam, hogy a rendszer működőképességét Monokon teszteljük, legyen a falunk egy kísérleti telep, s ha működik, törvényt kell alkotni az egész országra vonatkozóan – tette hozzá Szepessy Zsolt.
A korábbi, segélyosztást óvodához, iskolához kötő rendeletet szintén a polgármester személyes tapasztalatai motiválták. – Ismerek olyan helyi 15 éves kislányt, aki hatodikosként a második gyermekét várja. Olyan hetedikes gyermekünk is van, aki a múlt héten ünnepelte a 18 születésnapját. Kérdezem én, hogy ezek az emberek hogyan lesznek a társadalom értéket termelő, hasznos, a közügyekben részt vevő tagjai, akik felelősségteljesen tudnak dönteni az országról és a saját életükről? A válasz egyszerű, sajnos sehogy – mutatott rá a polgármester, hozzátéve, éppen a gyermekek érdekében hoztak rendeletet, hogy ezeket az embereket megmentsék. Mint elmondta, ha szüleik nem alkalmasak arra, hogy megvédjék őket, akkor a társadalomnak kell megvédeni őket a szüleiktől. – Ráadásul nekem településvezetőként, azokkal a gyermekekkel is foglalkoznom kell, akik becsületesen járnak az iskolába, és tanulni akarnak. Rossz hatással van ugyanis rájuk, ha azt látják, hogy egyes osztálytársaiknak nem kell tanulni, akik törvények felett állnak, és azt csinálnak órán, amit akarnak. Arról nem beszélve, hogy ha nem járnak iskolába, egy bizonyos hiányzás után automatikusan meg kell őket buktatni. Így évről évre egyre fiatalabbakkal találják magukat szembe. Ez agressziót vált ki belőlük, s mivel a korkülönbség többlet fizikai erővel jár, ők akarnak lenni a dominánsak az osztályban – jegyezte meg Szepessy, aki felteszi a kérdést, milyen közösség az, ahol egy agresszív, primitív, buta gyerek a testi erejével válhat egy osztály vezetőjévé? Elmondta, éppen azért hoztak rendeletet, mert a törvények szabta lehetőségeik elégtelenek. – Feljelentettem két kislány szüleit, kiskorú veszélyeztetése jogcímén, mert a gyermekek rengeteget hiányoztak az iskolából. Az ügy vége az lett, hogy az ügyészség megszüntette a nyomozást, mert a gyermekek vallomása szerint a szülők küldték őket iskolába, csak ők nem mentek. A kör így bezárult – fakadt ki a településvezető, aki szerint meg is bírságolhatják a szülőket, a számlájukra érkező rendszeres szociális segélyből inkasszóval le tudják venni a büntetést, de akkor az illető végigkürtöli a falut, hogy milyen szemét a polgármester. – A meghozott rendelettel véleményünk szerint meg lehet zabolázni a szülőket, mert jobban megértik a büntetés üzenetét, ha azonnal nem kapják meg a pénzüket – fűzte hozzá.
Szepessy Zsolt elmondta, a többség – még a helyi romák többsége is – támogatja elhatározásában, ő pedig a tisztességes, morálisan stabil lábakon álló embereknek akar megfelelni, nem a „csőcseléknek”. – Egyszer mindenkinek be kell állni a sorba, vagy a „senkiháziaknak” el kell hagyni az országot – szögezte le.
A polgármester tudja, hogy kezdeményezésük jelenleg az alkotmányba ütközik, de mint mondja, a törvényeket emberek alkotják, azok is tudják megváltoztatni. Ebből nem enged. Hiába küldte el őt nyomdafestéket nem tűrő módon egy cigány szervezet vezetője, és fenyegették meg többen életveszélyesen, kitart „keresztes háborúnak” tűnő vállalása mellett.
Az eredmények pedig már őt igazolják. A helyi óvoda vezetője elmondta, mióta megszületett a rendelet, hogy csak akkor kaphatnak szociális segélyt a szülők, ha gyermekeiket óvodába járatják, sokkal kevesebb a hiányzó náluk. – Most tényleg csak akkor hiányoznak a gyermekek, ha betegek, és erről most szólnak is a szülők. Korábban akadt olyan gyermek, aki 2-3 napot töltött otthon hetente, és csak a többi napon jött be az óvodába. A rendelet rádöbbentette a szülőket arra, hogy mindenkinek jobb, ha elhozza hozzánk a gyermeket. Rájöttek, hogy az egész nem ellenük, hanem értük van – árulta el Fazekasné Kovács Katalin. Erről pedig maguk a gyermekek győzik meg az embert, akik ottjártunkkor tisztelettudóan, hangos csókolommal, kórusban köszöntöttek minket.
A pozitív jelek az iskolában is tetten érhetők, bár ott tapasztalható némi viszszaesés. – Amikor a testület meghozta a rendeletet, a gyermekek visszataláltak az iskolába, de most az érintettek megint nincsenek itt.
A dologban az hozhat változást, ha emiatt jön a retorzió, ha a szülőktől az önkormányzat megvonja a segélyt – fogalmazott Gergely Lászlóné iskolaigazgató, aki hozzátette, az iskola 150 fős létszámából nem egészen 10 gyermeket érint az ügy.
A lakosság többsége a polgármester mögött áll, ezt a helyszíni beszélgetéseink is megerősítették. Egy 3 gyermekét egyedül nevelő nő lapunknak elmondta, jól jött neki a „fejmosás”, a rendelet óta elviszi gyermekeit iskolába, rájött arra, hogy a tanulás az ő érdekeiket szolgálja. – Tudom, hogy a polgármester jót akar a gyermekeknek – tette hozzá. Két, a faluban sétálgató roma asszony némileg ugyan elégedetlenkedett a segélyt munkához kötő rendelet miatt, de úgy fogalmaztak, ha kell, akkor dolgozni fognak a segélyért, mert szükségük van a pénzre. Egy másik cigány asszony ellenben nem értette a polgármester szándékait. – Nem értem a polgármestert. Azt akarja, hogy aki a szociális segélyen van, az havonta két hetet ingyen dolgozzon neki? De miért – tette fel a kérdést. Méltatlankodott amiatt is, hogy a polgármester meg akarja tiltani azoknak az alkalmi munkát, akik szociális segélyen vannak. Nem értette, hogy ha valaki dolgozni képes, akkor nem élhet ingyen a többségi társadalom nyakán. Egy másik anyuka pedig arra panaszkodott, hogy egyik gyermeke nem szereti az óvodát, és egyelőre nem tudja, hogy veszi majd rá őt az iskolára.
A helyi kocsmában azonban nem igazán hisznek az új rendeletekben, úgy látják, hogy a „csürhét” semmivel sem lehet rávenni a munkára. Egy idős hölgy bizakodóbb az ügyben, szerinte a falu döntő többsége a polgármester mögött áll, mint mondta, ő azt az elvet követi, hogy „dolgozz úgy, mintha örökké élnél, és imádkozz úgy, mintha mindjárt meghalnál”.
origo.hu
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának
