Privatizáció rossz előkészítéssel

Aggasztó, hogy miközben a szolgáltatók közül egyedül a víziközművek nincsenek többségi külföldi tulajdonban, a tőkebevonás most folyó előkészítése nem mutatja, hogy az állami tulajdonos levonta volna az energiaszektor privatizációjának tanulságait. Nem jó jel, hogy a vagyont nem tartották tartósan az állami tulajdonban maradó javak körében, majd anélkül került be az Új tulajdonosi program részeként magánosítandó vagyontárgyak közé, hogy a szakmával érdemi konzultációt folytattak volna – derült ki a III. Nemzetközi víziközmű-konferencia tegnapi megnyitóján Debrecenben.

Nem az a célunk, hogy távol tartsuk a külföldi tőkét a víziközmű-szolgáltatóktól, de szeretnénk meggyőződni arról, hogy az állami tulajdonos az energiaszektor magánosítását követő másfél évtized tapasztalatainak átgondolásával készítené elő a tőkebevonást – erre utaló jeleket azonban egyelőre nem látunk – mondta Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke.
Aggályos, hogy az állam nem tartotta szükségesnek tartósan állami tulajdonban tartani a nemzeti vagyon e részét. A lex Mol, illetve a jelen pillanatban pontosan senki által nem ismert „black box” nem garancia a tisztességes ügyintézésre, s az is hátrány, hogy víziközmű-szolgáltatók tulajdonosi köre a jelek szerint nem rendelkezik a szakmai és lakossági érdekek megvédéséhez szükséges lobbierővel. Ebből a megfontolásból nagyon rossz üzenet, hogy az állami víziközművagyon a vonatkozó törvény szerint ingyenesen átadható az önkormányzatoknak, az erre jelentkező helyhatóságok eddig választ sem kaptak az ilyen irányú kéréseikre. További kérdéseket vet fel, hogy Magyarországon gyakorlatilag leállhat a vízbázis védelmére a polgári kormány idején indított vízbázis-védelmi program, szemben a környező országokkal, Magyarországon nincs vízvisszatartás. A Vásárhelyi-terv jelen állapotában nem gondoskodik a vizek megtartásáról, csak az árvizek gyors elvezetéséről. Így rövid időn belül a korlátozottan hozzáférhető javak sorába kerülhet a víz, ami különösen olyan vízpolitika esetén fenyeget, ami kiszolgáltatott hazánkat az óriási vízigény a globális papíripari háttérországává teszi.
A vagyon Új tulajdonosi programban történő szerepeltetése kapcsán Ányos József bejelentette, a szövetség egyeztetést kezdeményezett a Pénzügymisztériumnál a közművek kisebbségi részvénycsomagban tervezett értékesítéséről. Rámutatott: amellett, hogy a tőzsdei mozgások ellenőrizhetetlenek, s így nagy kockázatot hordoznak, az ebben a körben szereplő regionális vízművek nem is túlzottan hatékonyak, így jelen állapotukban legfeljebb nemzeti érzésből érdeklődhet utánuk a csekély anyagi erővel rendelkező állampolgár. Ha viszont a hatékonyság növelésére csak akkor kerül sor, amikor már megtörtént a privatizáció, azzal kell számolni, hogy végső soron a lakosságot terhelő jelentős áremelésekkel lehet azt elérni. Ezzel összefüggésben Katona Kálmán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke arról beszélt, szükség lenne egy infrastruktúra-hivatalra – akár az energiahivatalon belül is –, ami hatással lehet az árakra. A víziközmű-szolgáltatás ugyanis, az EU vonatkozó direktívái miatt, az árak szempontjából 2010 után kettős szorításban lesz: egyrészt ki kell termelnie a szolgáltatás fedezete mellett a fenntartás és felújítás költségeit is, ugyanakkor a beszedendő díjak nem haladhatják meg egy átlagos háztartás kiadásainak 3,5 százalékát. Katona Kálmán felhívta a figyelmet arra is, hogy a hatékonyság – különösen az olyan nagy beruházásigényű fejlesztések mellett, mint az ivóvízjavító program – elaprózott szolgáltatók mellett nem érhető el.