A sarudi medencétől a tisza-tavi madárrezervátumig – vagy ha úgy tetszik, Tiszafüredtől Kisköréig – nyújtózkodó Tisza-tó előbb-utóbb még akkor is belopja magát az érintetlen természetre áhítozó ember szívébe, ha Abádszalók felől közelítjük. (Bár elismerem, kissé furcsa érintetlen természetről beszélni egy víztározó esetében.) Itt ugyanis a kommerszebb arcát mutatja. Kirakodóvásárral és hajnalig tartó eszement bulik hangulatát idéző parttal, a rövid szezon miatt szűkölködő lángosos bódék és kifőzdék lepukkant képével fogad, amit lekezelően ural a közelben terpeszkedő ormótlan színpad. Ám mindezek mögött felvillannak a bakcsókat, vidrákat, hódokat rejtő nádasok, a tündérrózsás nyílt vizek, a vörös hasú unkák kvartyogásától hangos zsombékosok. Ezt az érintetlen vízi világot akarjuk leginkább felfedezni – meg egy kis kényeztető luxusra is vágyunk –, így elfogadjuk a Balneum nevű vadonatúj termálhotel kínálta lehetőséget, ahol a szakértő vezetővel ajánlott kalandtúra mellé meleg vizes strandot, úszómedencét és a Nagykunság ízeit ígéri nekünk a telefonunkat éppen felvevő szállodaigazgató. Nem is csalódunk, a szoba üti a beígért négy csillagot, a szauna kifogástalan, a wellness részleg masszőrére pedig nem lehet panasz.
Az érkezés után magyar ember módjára a gasztronómiai élvezetek után nézünk: harcsát eszünk aszúban érlelve – csak ajánlani tudom mindenkinek –, majd egy könnyű túrótortát és a kávénkat is elköltve csónakba ülünk. Gergő, az Albatrosz kikötőből érkező túravezető igazi tisza-tavi hajósnak bizonyul: minden nádszálat ismer. Megtudjuk például, hogy az előttünk virágzó sárga úszónövény tavirózsa, ellenben mellette a fehér virágú védett növény nem tavi-, hanem tündérrózsa, vagy másképpen vízi liliom. A fák közé evezve hódok nyomára bukkanunk: a nagy fűzfát tövestől rágta ki a tavasszal leginkább a fa törzsével táplálkozó hódcsalád. Azt is megtudjuk, hogy a néhány évtizede visszatelepített európai hód kanadai rokonával ellentétben nem épít várat. Szárcsacsalád úszik el mellettünk: a kicsinyek épphogy kikelhettek, ezt jelzi piros fejecskéjük, amivel szorgalmasan bólogatva követik anyjukat a fészek felé. Látunk fán ülő bakcsót, akit egyáltalán nem zavar közelségünk, békésen tűri fotórohamunkat, s akiről Gergő elmondja, nem más ő, mint a gyermekmondókában emlegetett vakvarjúcska. Ami, persze, nem varjú-, hanem gémféle. Szóba kerül a vidra és a kormorán is – utóbbihoz személyesen is van szerencsénk.
A vízparton inkább kárókatonaként emlegetett halászmadárról később Gál János, a sarudi Tündérrózsa kikötő tulajdonosa is mesél, a kínaiak a kormorán falánkságát kihasználva halásztatják a fiatalon befogott példányokat, és megtudjuk azt is, hogy e madár olyan gyorsan úszik, hogy képes a víz alatt utolérni a zsákmányt. Továbbá azt is, hogy nincs zsírmirigye, így tolla átvizesedik, fajsúlya nagyobb lesz, és könynyebben le tud merülni, mint más madarak.
Gál János is vízi ember, a kikötőjét maga építette, nem mondja, de minden megnyilvánulásából látszik, ez élete büszkesége. Van itt kicsi jacht meg nagy, bérben tárolt meg bérbe adott. Van lakóhajó havi tizenötezerért, vagy egész osztályt befogadó vikinghajó óránként tízért. De van öreg ladik és pöfögő motorcsónakok is – utóbbiak egyikével, a vízi jártasságot nem igénylő öt lóerőssel egy bevezető túra után magunk is a tóra merészkedünk. Az élmény frenetikus, hiszen újabb csodákat látunk: elmegyünk több halászó szürke gém mellett, aki úgy képes a tóból kiálló farönkről zsákmány lesni, hogy a hal ne láthassa meg az árnyékát. Fattyúszerkők húznak el felettünk, lila virágú ebszőlő csucsor és mérges csomorikák úsznak el mellettünk.
A vízi túra után jólesik a kikötői büfé hideg söre, majd az ötven méterre lévő strand langyos homokja. Este szalonnát sütünk új szállásunkon, az Adler kempingben. Ez nagyon csendes hely, még nemigen van vendég, érkezésünk napján nyitnak. A fű ápolt, a szállás tiszta és kényelmes, a röplabdaháló kifeszítve, a sör hideg, a kempinget üzemeltető házaspár kedves, a hangulat családias. Mi kell még? A szalonna miatt esetleg fenyegető emésztési nehézségek megelőzésére még beiktatunk egy rövid biciklitúrát a gáton – gyönyörűen kiépített kerékpárúton haladunk –, aztán sötétedéskor lámpaoltás.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
