Csak látszat a katasztrófahelyzet?

Kolonics György olimpiai bajnok halálából nem lehet azt a következtetést levonni, hogy katasztrófahelyzetben van a sürgősségi ellátás – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Göndöcs Zsigmond, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főigazgatója. Noha megállapították, hogy volt olyan mentőautó, amely hamarabb érhetett volna a helyszínre, a vizsgálat még nem adott választ arra, hogy a mentésirányító miért a távolabbi autót indította útnak. Elképzelhetőnek tartják, hogy az elavultnak számító, „kőkorszaki” mentésirányítási rendszer hiányosságai miatt nem látta pontosan, melyik jármű hol van.

Kolonics György halála ismételten rávilágított arra, hogy súlyos problémák vannak a sürgősségi ellátással. Ki a felelős ezért?
– Nincs katasztrófahelyzet a mentőszolgálatnál, még ha egyesek szeretnének is ilyen látszatot kelteni.
– Nem tekinti súlyos problémának, hogy a nemrég átadott csepeli mentőállomáson nincs annyi megfelelően felszerelt mentőautó, illetve orvos, hogy egy közeli helyszínre ne a város másik feléből kelljen mentőegységet küldeni?
– Kolonics György halálát nem lehet összefüggésbe hozni a sürgősségi rendszer hiányosságaival. Nem lehet olyan helyzetet teremteni, hogy minden mentőállomáson mindig legyen egy mentőautó, ezt nem is várják el sehol a világon. Az egységek ugyanis szinte folyamatosan bevetésen vannak. A csepeli mentőállomáson egyébként a tragédia idején egy mentőtisztes és két szakápolós kocsi volt szolgálatban. Mindhárom jármű feladatot látott el, amikor a sportoló rosszul lett. Miután Csepelen nincs kórház, az ottani lakosokat más kerületbe kell szállítani, ami több időt vesz igénybe.
– Azt sem tartja súlyos problémának, hogy volt olyan autó, amelyik közelebbről indulhatott volna a helyszínre? A Kolonics Györgyhöz hasonló betegek élete azon az egy-két percen is múlhat?
– Azért indítottam fegyelmit, mert megállapítottuk, hogy volt olyan mentőegység, amely vélhetőleg gyorsabban érhetett volna a helyszínre. Minden olyan körülményt meg kell azonban vizsgálni, amelynek alapján a mentésirányító meghozta a döntését.
– Miért tart ennyi ideig a vizsgálat?
– A belső vizsgálat hamar, egy-két nap alatt lezárult. Múlt hét csütörtökön döntöttem úgy, hogy fegyelmi vizsgálatot kell indítani, de ilyenkor a különböző eljárási szakaszoknak nagyon pontosan meghatározott időrendje van. Azzal kezdődik, hogy meg kell bízni egy vizsgálóbiztost, s értesíteni kell erről a fegyelmi alatt álló dolgozót, hogy három nappal előre tudomást szerezzen arról, mikor akarják meghallgatni, hogy legyen ideje felkészülni. Tizenöt napon belül kell befejezni magát a vizsgálatot, hiszen nemcsak egy embert kell meghallgatni, hanem esetleg tanúkat is. A sort folytathatnám, a procedúra körülbelül harminc napot vesz igénybe.
– A vizsgálat eredményétől függetlenül nem tartja tragikusnak, hogy a digitális műszerek, a GPS korában egy kőkorszaki mágnestáblán tologatnak műanyag jelzéseket, s így próbálják azonosítani, hol vannak éppen a mentőautók?
– Ha tragikusnak tartanám, az azt jelentené, hogy nem lehet a mentést irányítani. De ez nem igaz, hiszen hatszázezer esetet látunk el évente. Az nem fedi a valóságot, hogy a mentőszolgálat megbízhatatlanul működik, az viszont igaz, hogy más országokban fejlettebb irányítási rendszerek vannak, ahol kevesebb hiba fordulhat elő. Ezért tervezzük, hogy uniós pályázatok révén fejlesztjük a mentésirányítást.
– A pályázatot korrupció gyanúja miatt vissza is vonták.
– Visszavontuk, de nem korrupciógyanú miatt.
– Minek nevezhetnénk, ha olyan feltételeket szabnak a tenderen, amelyeknek csak egy cég tud megfelelni?
– Ezt csak egyesek állítják. Amikor ez a pályázat készült, akkor én megkérdeztem a közbeszerzési tanácsadó céget, hogy a szigorú feltételek nem szűkítik-e túlságosan a jelentkezők körét. A válasz az volt, hogy nem, s legalább öt-hat cég jelentkezhetne a kiírásra. A sajtó mégis megtámadott azzal, hogy a Siemensre voltak szabva a feltételek. Akkor még egy olyan jogászcsoporttal is megnézettük a pályázatot, amelyik nem vett részt az előkészítésben. Véleményük szerint sem sértettünk törvényt. Igaz, azt javasolták, hogy néhány helyen pontosítsuk a megfogalmazást, s ne csak olyan cég indulhasson, amelyiknek Siemens-tanúsítványa van, hanem olyan is, amelynek azzal egyenértékű.
– Akkor is indított volna vizsgálatot, ha nem egy olimpiai bajnokkal történik mindez, s a sajtó nem foglalkozik ilyen részletesen az üggyel?
– Igen.
– Hány ilyen fegyelmi vizsgálat indult tavaly?
– Kettő. De hangsúlyozom, hogy akkor tudok fegyelmit indítani, ha az eset a tudomásomra jut. Mondok egy konkrét példát: az egyik televízió székháza előtt, ahol interjún voltam, egy hajléktalan feküdt a földön. Kérdeztem, miben tudok segíteni. Mondták, hogy hívtak már mentőt. Arra a kérdésemre, hogy mikor, azt válaszolták, hogy már régen. Telefonáltam az irányításra, hogy hol a kocsi, s kiderült, hogy még csak most küldik. Ezek után megnézettem, hogy azon a területen hány mentőautó volt, s melyiknek kellett volna ezt a feladatot kiadni. Fegyelmi vizsgálat indult, és a mentésvezető fegyelmi büntetést kapott.
– Szerencséje volt a hajléktalannak. Summázva: noha rendszeresen bírálják a mentőszolgálatot, amiért nagyon gyakran nem tudják tartani a nemzetközileg elvárt, 15 percen belüli kiérkezési időt, nincs elég autójuk, orvosuk, ápolójuk, megfelelő eszközeik, például defibrillátoruk, nem megfelelőek a mentésirányítás technikai feltételei, s nem működik a súlyos betegek szállítását végző autó, az ön szavaiból mégis úgy tűnik, mintha nagyjából minden rendben volna, s hátra lehetne dőlni.
– Soha nem lehet hátradőlni, mi sem tesszük ezt. De az nem jó, ha ezek az állítások politikai érvekké válnak, vagyis ha a mentőszolgálat a pártpolitika küzdőtere lesz.