Kolonics György halála ismételten rávilágított arra, hogy súlyos problémák vannak a sürgősségi ellátással. Ki a felelős ezért?
– Nincs katasztrófahelyzet a mentőszolgálatnál, még ha egyesek szeretnének is ilyen látszatot kelteni.
– Nem tekinti súlyos problémának, hogy a nemrég átadott csepeli mentőállomáson nincs annyi megfelelően felszerelt mentőautó, illetve orvos, hogy egy közeli helyszínre ne a város másik feléből kelljen mentőegységet küldeni?
– Kolonics György halálát nem lehet összefüggésbe hozni a sürgősségi rendszer hiányosságaival. Nem lehet olyan helyzetet teremteni, hogy minden mentőállomáson mindig legyen egy mentőautó, ezt nem is várják el sehol a világon. Az egységek ugyanis szinte folyamatosan bevetésen vannak. A csepeli mentőállomáson egyébként a tragédia idején egy mentőtisztes és két szakápolós kocsi volt szolgálatban. Mindhárom jármű feladatot látott el, amikor a sportoló rosszul lett. Miután Csepelen nincs kórház, az ottani lakosokat más kerületbe kell szállítani, ami több időt vesz igénybe.
– Azt sem tartja súlyos problémának, hogy volt olyan autó, amelyik közelebbről indulhatott volna a helyszínre? A Kolonics Györgyhöz hasonló betegek élete azon az egy-két percen is múlhat?
– Azért indítottam fegyelmit, mert megállapítottuk, hogy volt olyan mentőegység, amely vélhetőleg gyorsabban érhetett volna a helyszínre. Minden olyan körülményt meg kell azonban vizsgálni, amelynek alapján a mentésirányító meghozta a döntését.
– Miért tart ennyi ideig a vizsgálat?
– A belső vizsgálat hamar, egy-két nap alatt lezárult. Múlt hét csütörtökön döntöttem úgy, hogy fegyelmi vizsgálatot kell indítani, de ilyenkor a különböző eljárási szakaszoknak nagyon pontosan meghatározott időrendje van. Azzal kezdődik, hogy meg kell bízni egy vizsgálóbiztost, s értesíteni kell erről a fegyelmi alatt álló dolgozót, hogy három nappal előre tudomást szerezzen arról, mikor akarják meghallgatni, hogy legyen ideje felkészülni. Tizenöt napon belül kell befejezni magát a vizsgálatot, hiszen nemcsak egy embert kell meghallgatni, hanem esetleg tanúkat is. A sort folytathatnám, a procedúra körülbelül harminc napot vesz igénybe.
– A vizsgálat eredményétől függetlenül nem tartja tragikusnak, hogy a digitális műszerek, a GPS korában egy kőkorszaki mágnestáblán tologatnak műanyag jelzéseket, s így próbálják azonosítani, hol vannak éppen a mentőautók?
– Ha tragikusnak tartanám, az azt jelentené, hogy nem lehet a mentést irányítani. De ez nem igaz, hiszen hatszázezer esetet látunk el évente. Az nem fedi a valóságot, hogy a mentőszolgálat megbízhatatlanul működik, az viszont igaz, hogy más országokban fejlettebb irányítási rendszerek vannak, ahol kevesebb hiba fordulhat elő. Ezért tervezzük, hogy uniós pályázatok révén fejlesztjük a mentésirányítást.
– A pályázatot korrupció gyanúja miatt vissza is vonták.
– Visszavontuk, de nem korrupciógyanú miatt.
– Minek nevezhetnénk, ha olyan feltételeket szabnak a tenderen, amelyeknek csak egy cég tud megfelelni?
– Ezt csak egyesek állítják. Amikor ez a pályázat készült, akkor én megkérdeztem a közbeszerzési tanácsadó céget, hogy a szigorú feltételek nem szűkítik-e túlságosan a jelentkezők körét. A válasz az volt, hogy nem, s legalább öt-hat cég jelentkezhetne a kiírásra. A sajtó mégis megtámadott azzal, hogy a Siemensre voltak szabva a feltételek. Akkor még egy olyan jogászcsoporttal is megnézettük a pályázatot, amelyik nem vett részt az előkészítésben. Véleményük szerint sem sértettünk törvényt. Igaz, azt javasolták, hogy néhány helyen pontosítsuk a megfogalmazást, s ne csak olyan cég indulhasson, amelyiknek Siemens-tanúsítványa van, hanem olyan is, amelynek azzal egyenértékű.
– Akkor is indított volna vizsgálatot, ha nem egy olimpiai bajnokkal történik mindez, s a sajtó nem foglalkozik ilyen részletesen az üggyel?
– Igen.
– Hány ilyen fegyelmi vizsgálat indult tavaly?
– Kettő. De hangsúlyozom, hogy akkor tudok fegyelmit indítani, ha az eset a tudomásomra jut. Mondok egy konkrét példát: az egyik televízió székháza előtt, ahol interjún voltam, egy hajléktalan feküdt a földön. Kérdeztem, miben tudok segíteni. Mondták, hogy hívtak már mentőt. Arra a kérdésemre, hogy mikor, azt válaszolták, hogy már régen. Telefonáltam az irányításra, hogy hol a kocsi, s kiderült, hogy még csak most küldik. Ezek után megnézettem, hogy azon a területen hány mentőautó volt, s melyiknek kellett volna ezt a feladatot kiadni. Fegyelmi vizsgálat indult, és a mentésvezető fegyelmi büntetést kapott.
– Szerencséje volt a hajléktalannak. Summázva: noha rendszeresen bírálják a mentőszolgálatot, amiért nagyon gyakran nem tudják tartani a nemzetközileg elvárt, 15 percen belüli kiérkezési időt, nincs elég autójuk, orvosuk, ápolójuk, megfelelő eszközeik, például defibrillátoruk, nem megfelelőek a mentésirányítás technikai feltételei, s nem működik a súlyos betegek szállítását végző autó, az ön szavaiból mégis úgy tűnik, mintha nagyjából minden rendben volna, s hátra lehetne dőlni.
– Soha nem lehet hátradőlni, mi sem tesszük ezt. De az nem jó, ha ezek az állítások politikai érvekké válnak, vagyis ha a mentőszolgálat a pártpolitika küzdőtere lesz.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
