Most rossz háborúpárti ellendrukkernek lenni, de talán a fegyvergyártók részvényeire spekulálóknak is volt már jobb napjuk: hamarosan Budapesten találkozhat Donald Trump és Vlagyimir Putyin. Az Orbán Viktor elszigeteltségét évek óta fennen hirdető publicistáknak pedig azt javasoljuk, szabadságoltassák magukat a következő két hétre. Közeleg a négynapos hétvége és a halottak napja: mondjuk egy záhonyi vagy letenyei sírlátogatással biztosan ki tudják menteni magukat, hogy szomorú kötelességüknek ne tegyenek eleget – azaz nehogy a Trump–Putyin-csúcsot kelljen kommentálniuk.
Másképp ugyanis nem fog menni: már most a világsajtó címlapjain vagyunk. A hír, miszerint a világ három legfontosabb politikusa közül kettő a fővárosunkban ad egymásnak randevút – kedves Von der Leyen asszony, Macron és Merz urak: a harmadik Hszi kínai elnök, nem pedig maguk – önmagában óriási diplomáciai siker. Ha pedig, mint reméljük, a budapesti találkozó hozza meg az áttörést a negyedik éve tartó ukrajnai háború lezárására, akkor minden túlzás nélkül világpolitikai jelentőségre tesz szert.
A történelemben először és eddig utoljára több mint harminc évvel ezelőtt találkozott Budapesten amerikai és orosz elnök. De – fogalmazzunk finoman – kettejük közül csak Bill Clinton volt ereje teljében, Borisz Jelcinről ez már kevésbé volt elmondható. Az akkor aláírt, Ukrajnát is érintő budapesti memorandum sajnos nem állta ki az idők próbáját. Reményeink szerint a mostani, a részleteket illetően még előkészítés alatt álló Trump–Putyin-találkozó ennél tartósabb megoldást hoz, túllépve a két vezető Alaszkában megkezdett és telefonon azóta is folytatott tárgyalássorozatán.
Számos helyszín felmerült a találkozóval kapcsolatban. Európán belül mások alighanem azért hulltak ki a rostán, mert az adott ország vezetője nem volt az ukrajnai béke olyan elkötelezett támogatója, mint Orbán Viktor. Ehhez persze – állhatatosságán túl – szükség volt a kormányfő kötélidegzetére, az Európai Tanács doyenjeként szerzett politikai rutinjára, valamint arra is: tudta, hogy az idő neki dolgozik. Az ukrajnai háborúnak ugyanis láthatóan nincs harctéri megoldása.
Egy tartós tűzszünetnek is a tárgyalóasztalnál kellene megszületnie. Fájdalom lehet az ukrán elnöknek, hogy Washingtonba utazva értesült a nagy hírről. Fájdalom Brüsszelnek is, hogy nem az ő nótájukat játssza a zenekar. De nekünk nem ők az érdekesek.
Egy budapesti amerikai–orosz csúcstalálkozó országimázsnak sem utolsó. A világ minden fontos médiájában megjelenik – sokan persze szívják is a fogukat emiatt –, hogy hazánk, amelynek népessége New Jersey-ének felel meg, békepárti ország, vezetője pedig forró dróton van az amerikai és az orosz elnökkel egyaránt, mert nem engedett a Moszkva-gyűlölő fősodor gyalázkodásának. Nobel-díjasaink és a Hungaroring-közvetítések mellett a budapesti csúcs is a világtérképen tart bennünket. Érezheti ezt Vargáné Magyar Péter is, mert próbál rácsimpaszkodni a tervezett csúcsra, miközben az ő erejéből Trumpé és Putyiné helyett talán egy Weber–Tarr-egyeztetés megszervezésére futná.
