A pontozás szisztémája az amatőr bokszban évről évre, vagy inkább versenyről versenyre változik, a kevés kiütés miatt zömmel így, külső erőktől meghatározva dőlnek el a küzdelmek. A friss bírói felfogáshoz pedig alkalmazkodni kell. Itt, Pekingben ezúttal az a helyzet, hogy az olimpia első napjaiban csak a tiszta, hangsúlyos ütéseket nyomták be (ha benyomták), így kevés pont esett. Az ötödik napra, központi parancsszóra valamivel megengedőbbek lettek az ítészek – mégsem néz ki jól, ha 2-1-re végződik egy meccs –, de ettől még most sem regisztrálnak túl sok találatot. Tehát a közelmúlttal ellentétben felesleges rengeteget ütni „tokától bokáig”, mert csak az energiát viszi, de már nem hoz
annyi hasznot. Az átállás nehézségeivel a magyar csapat nehezen birkózott meg, pontosabban meg sem birkózott, hiszen első három mérkőzésén három vereséget szenvedett. A vb- és kétszeres Eb-bronzérmes Káté Gyula (64 kg) fiaskója kellemetlen meglepetésként hatott, hiszen ír riválisát korábban rendre legyőzte; Varga Miklós (60) egy kazah bunyóstól kapott ki, ez benne van a pakliban.
S a magyar kártya paklijának az ásza (persze lehet, hogy máshol csak király vagy felső), a vb-2., Eb-3. Bedák Pál (48) tegnap következett. Ellenfele nem volt akárki, hiszen Birzan Zsakipovnak is van egy vb-bronza 2005-ből. Akkor innen pár ezer kilométerre délnyugatra, egy Szecsuan tartománybeli városban, az idén földrengés sújtotta Mienjangban Bedák a négy között – az orosz klasszis Kazakovon túljutva, ihletett formában – gyakorlatilag felmosta a padlót a közép-ázsiai fiúval, nagy pontfölénnyel verte. Ám azóta eltelt három év, s ez nem a vb elődöntője, hanem az olimpia első fordulója. „Pimpa” az athéni kezdő körben olyan azeritől kapott ki, akit előtte és utána is simán vert, de akkor és ott túlizgulta a nyitányt. Most sem tűnt nyugodtnak a pekingi Munkás Sportcsarnok küzdőterén, de legalább 2-1-es előnyt szerzett az első menetben. A második viszont már 4-2-es kazah vezetéssel zárult, majd 5-2-nél felsejlett a dicstelen vég. Ám Bedák 5-4-re feljött, majd a harmadik felvonásban már 6-5-ös vezetést szerzett. Aztán 6-6 lett, sokáig maradt is, de még mielőtt a segédpontok miatt elkezdtünk volna izgulni, benyomtak egy Zsakipov-pontot, honfitársunk pedig a végén már nem is kezdeményezett támadást, pedig oly mindegy lett volna, 7-6-ra vagy 8-6-ra kap ki. Az előbbi lett a hivatalos végeredmény, Csötönyi Sándor, a hazai szövetség elnöke csalást kiáltott, de ez legfeljebb egy-két vitatható szituációra igaz, a meccs egészére nem feltétlenül. Ahogy Szántó Imre, Bedák edzője fogalmazott a mérkőzés után: „nem lehet mindent patikamérlegen mérni.” Ha lehetne, talán a mi fiunk nyer egy ponttal, de becsületére legyen mondva, a bírókat szóba sem hozta, amikor azon frissiben az érzéseiről kérdeztük négyszemközt, a vegyes zóna magányában:
– Szoros meccs volt. Sajnos pontatlanul ütöttem, nem igazán éreztem a távolságot. Próbáltam azt csinálni, amit Öcsi bácsival (Szántó Imre – a szerk.) gyakoroltunk, de nem sikerült. Nagyon szomorú vagyok.
Pimpa eleve nem a szavak embere, s közvetlenül a vesztes meccs, a nagy álmok elenyészését követően ez sem kevés tőle. Az olimpia után profinak áll, tehát további céljait legfeljebb fejvédő nélkül valósíthatja majd meg. Szántóval viszont elemezhettük utolsó amatőr mérkőzését. A mester szerint nem oldotta meg azt, amit kért tőle, a hangsúlyos, tiszta ütések kivitelezését. A három évvel ezelőtti, Zsakipov elleni sima sikert így relativizálta: „Az a pacsmagolós, sokat, de pontatlanul ütős stílus, ami akkor Pimpának kedvezett, már a múlté. Az igazi klasszis alkalmazkodik minden pontozói felfogáshoz.” A mester tehát indirekt módon értésünkre adta, amit mi is láttunk, hogy Bedák ezúttal nem nyújtott klaszszis teljesítményt. Idősebb Balzsay Károlyt arról faggattuk, mikor jön végre az első pekingi magyar győzelem. „Ilyen rossz rajtra tényleg nem számítottunk, de három a magyar igazság, s egyre közelebb kerülünk a győzelemhez, remélem, legközelebb eljön.”
Ez a legközelebb ma lesz, a 81 kilós Szellő Imre lép ringbe; rajta kívül Kalucza Norbert (51) van még versenyben. Ha rosszmájúak lennénk, hozzátehetnénk, azért, mert ők még nem bokszoltak. Athénban ugyanígy két magyar jutott a legjobb tizenhat közé – Balzsay Károly és Bedák Zsolt –, igaz, ők győzelem után, nem pedig erőnyerőként, mint most Kalucza és Szellő. Azaz mostantól egyetlen nyeréssel felülmúlhatnánk a négy évvel ezelőtti eredményt. Ha tehát biztatni akarjuk magunkat, azt mondhatjuk, még semmi sincs veszve.
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legújabb bejelentései − élőben a kormányfői interjú
