Óriási nyüzsgés fogadta csütörtökön lapunk Tiszaburára látogató munkatársait, azt gondolhatta az ember, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei településen éppen falunapot tartanak. Hamar kiderült azonban, hogy a település apraja-nagyja nem ünnepre készült, csak a munka nélkül tengődő helyiek sétálgattak tömegével az utakon, mások pedig a rendkívüli segélyosztást várták. Ez a nyomorgó lakosságnak többet jelent a legnagyobb majálisnál is, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat adománya – családonként 5 liter kakaó és 4 kilogramm cukor – egy kisebb vagyonnal ér fel. Szívszorító volt látni, ahogy a többgyermekes, végletekig elszegényedett családok, kisnyugdíjasok féltve ölelték magukhoz a csomagokat, és tűntek el velük szerény hajlékukban. Az adományt osztogató hölgy elmondta, minden család részesül a rendkívüli segélyből.
– Így igazságos, a gazdag ember itt hiánycikk. Az itteniek többségének többet ér az élelmiszer, mint bármi más – mesélte a hölgy, vitatkozni pedig nem volt érdemes vele, elég volt csak a csomagot fogadó családok elégedett arcára tekinteni. Megtudtuk azt is, hogy Tiszaburán az ingatlannak annyira nincs értéke, hogy egy-másfél millió forintért lakható házat lehet venni, és a településen gyakorlatilag nincs olyan épület, amely piaci alapon többet érne hatmillió forintnál.
A helyi polgármesteri hivatal is leginkább egy felbolydult hangyabolyhoz hasonlított. Volt, aki a segélyosztást koordinálta, mások támogatásért járultak az önkormányzathoz, Farkas László polgármester pedig éppen „válságstábot” hívott össze, ahol áttekintették a falu reménytelen pénzügyi helyzetét. Tiszaburán most az okozza a legnagyobb gondot, hogy a Tigáz Zrt. lekapcsolta a gázszolgáltatást, mivel a település ötmillió forintnyi tartozást halmozott fel a cégnél. A Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) színeiben polgármesteri széket szerzett településvezető elárulta, igyekeznek egy év végén beérkező bevétel terhére hitelt felvenni, ha sikerül, akkor visszaköttetik a gázt, ha nem, akkor az önkormányzati ingatlanok gázszolgáltatás nélkül maradnak.
– Évek óta folyamatos az áremelkedés, az önkormányzatok pedig az állami normatívákban nem kaptak megfelelő kompenzációt. Mi elindítottunk egy létszámcsökkentési programot a hivatalban és az önkormányzati intézményeknél, hiszen a dologi kiadásokon már nem lehetett spórolni, fejlesztésre pedig már régóta nem futja, csak a minimális karbantartásra – hangsúlyozta Farkas László. Megtudtuk, legutóbb 9 főt bocsátottak el a hivatalból és az önkormányzati intézményektől, de tovább már nem lehet csökkenteni a dolgozók létszámát. Sőt, egy közelmúltban megváltozott jogszabály miatt, éppen munkaerőt kellett felvenniük. – Egy éve jogszabályban rögzítették, hogy azok a szülők, akik gyermekvédelmi támogatást kapnak, csak délig hagyhatják a gyermeket az óvodában. Ezt most helyesen megváltoztatták. Igen ám, de mi emiatt annak idején három főt végkielégítéssel elküldtünk, most pedig a változás miatt embereket kellett felvennünk – panaszkodott a polgármester, aki hozzátette, az újonnan „felvetteket” alkalmi munkavállalóként alkalmazzák, ehhez a munkaügyi központtól kértek bértámogatást. Ez azonban egy évig adható, aztán önerőből kellene fizetni a bérüket, ma még nem tudják, miből. A jövő teljességgel kilátástalan. A polgármester szerint ennek részben a csökkenő állami szerepvállalás, másrészt a település kiemelten hátrányos helyzete az oka.
Néhány jellemző adat Tiszaburáról. A településnek háromezer lakosa van, több mint kétharmaduk roma származású. A munkaképes lakosság hatvan százalékának nincs állása, csaknem hatszázan kapnak rendszeres szociális segélyt, körülbelül annyian, mint amennyien a több mint 22 ezer lakosú közeli városban, Törökszentmiklóson. Ott azonban egy egész osztály intézi a segélyezés ügyeit, míg Tiszaburán erre egy ember van az önkormányzatnál.
A falu finanszírozása havonta 35 millió forintot emészt fel: bérekre és segélyekre 30 millió forint megy el. Négy és fél millió forintból oldják meg csaknem 500 ember – óvodások, iskolások, nyugdíjasok – étkeztetését. A rezsi, a karbantartás ezután jönne, de erre már nincs pénz, ehhez további 5-6 millió forintra lenne szükség. – Ezt egy ideig hitelekből oldottuk meg, de ma már nem kapunk kölcsönt. Gondolkodtunk kötvénykibocsátásban is, de sajnos egy bank feltételeinek sem felelünk meg. Egy nyomasztóan nagy, 50 millió forintos hitelállományt görgetünk magunk előtt, emellett lejárt tartozásunk van – fakadt ki Farkas László. A bevételi oldalon, az állami normatíva mellett éves szinten 10 millió forint szerepel, ennyi jön össze az iparűzési és gépjárműadóból. Pályáznak az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került (önhikí) települések pénzügyi alapjára, a gond azonban az, hogy ott egy település esetében elvárható bevétellel számolnak. Esetükben ez 70 millió forint, holott nekik csak 10 millió forint bevételük van. – A különbözettel az állam úgy kalkulál, mintha lenne, és le is húzza – tette hozzá a polgármester. Farkas László igazi félelme azonban az, hogy a szolgáltatásokat kistérségi központba szervezik át. Ez megoldás lehetne a kistelepülési önkormányzatok gondjaira, de a lakosság csak a kárát látná. Az ott élő embereknek ugyanis nincs annyi pénzük, hogy utazzanak az ügyintézések miatt, ráadásul a vonat- és buszjáratokat is megkurtították. – Az elszegényedettek még jobban leszakadnának, ebből gomba módra szaporodnának a szociális problémák, és újra elharapózna a bűnözés, amit sikeresen visszaszorítottunk – mutatott rá a fiatal roma településvezető.
E szomorú helyzet azonban, sajnos, nem egyedülálló, a Tiszafüredi kistérségben szinte minden település forráshiányos. Komoly pénzügyi nehézségekkel küzd a Tiszaburához közel fekvő Tiszaszőlős önkormányzata is. A községbe érkezőket a korábban tapasztaltakhoz kísértetiesen hasonló kép fogadja, annyi különbséggel, hogy a település azért valamivel gazdagabb, mint Tiszabura, bár a gazdagság szó arrafelé nem igazán értelmezhető. Számos ház romos állapota miatt azonnali felújításra szorulna, akadnak olyan épületek is, amelyeket valamikori gazdája sorsukra hagyott, így az idő csakhamar felmorzsolja a falak utolsó ellenállását is. Kerekes András, Tiszaszőlős független polgármestere tiszaburai kollégájához képest csupán valamivel festett szebb képet a helyi önkormányzat helyzetéről.
– Nem vagyunk ugyan rózsás helyzetben, de mivel az önhikín nyertünk 22 millió forintot, ebben az évben nem növekszik az adósságállományunk, az eddig felvett hiteleket pedig becsülettel törlesztjük. A pénz nyilvánvalóan nem elég mindenre, de a legfontosabb dolgokat meg tudjuk belőle valósítani. Az azonban igaz, hogy az önhikí nélkül Tiszaderzs sorsára jutnánk, és csődöt jelenthetnénk – mutatott rá Kerekes András, hozzátéve, nem érti, hogy miért kell minden évben újra és újra pályázni az önhikíre. Mint megjegyezte, nem gondolja, hogy a települések azért lesznek forráshiányosak, mert rosszul gazdálkodnak, sokkal inkább arról van szó, hogy rossz a pénzek elosztása. – A kormány leosztja a feladatokat, de a pénzt nem rendeli hozzá – hangsúlyozta a független településvezető.
Tiszaszőlősön nem követik tehát azt az utat, amelyet a kistérségi központ. Tiszafüreden ugyanis 2 milliárd forint értékben kötvényt bocsátottak ki, míg nagy összegű hitelt vettek fel a bérek kifizetésére. A pénzek visszafizetése azonban kemény feladat elé állíthatja a helyi önkormányzatot.
A tiszaderzsi „szindrómától” fél a kistérségi központtól délre fekvő Tiszaigar első embere is. A kis falut 900 ember lakja, a lakosság elöregedőben van, mint a legtöbb helyen, itt is egyre kevesebb gyermek születik. A településen nincs komoly ipari létesítmény, két mezőgazdasági vállalkozáson kívül kisebb szolgáltató egységek biztosítanak munkahelyet a helyiek számára. Az önkormányzati intézmények már társulásban működnek, az iskolában szeptember elsejétől megszűnt a felső tagozat. Egy teljes, jól felszerelt épületszárny maradt üresen, amelyet sok más hasonló, vagy akár nagyobb település is megirigyelhetne. – Csak úgy tudjuk a csődöt elkerülni, hogy a hivatalban és az önkormányzati intézményeknél teljes takarékosságot hirdettünk. A számlákon és a béreken kívül sokkal több mindenre nem költünk pénzt. Ennek köszönhetően, bár forráshiánnyal küszködünk, évről évre stagnál a helyzetünk. Próbáljuk az önhikível fenntartani a működőképességet, de a 2009-es év komoly fejtörést fog okozni – hangsúlyozta Szilágyi László, aki szerint nekik a meglévő vagyontartalékuk jelentheti a kiutat.
Ezek a települések azonban még reménykedhetnek, hogy elkerülik a csődöt, nem úgy, mint a tiszaderzsi önkormányzat, ahol év elejére összesen 26,5 millió forintnyi lejárt határidejű közüzemi szállítói tartozás halmozódott fel, az ezerlelkes Tisza menti település akkor csődgondnok kinevezését kérte. Az okok háttere ott is hasonló: a településen a hatvanas években még 1600-an éltek, de más falvakhoz hasonlóan itt is folyamatosan fogy és öregszik a lakosság. A rendszerváltásig az emberek többsége a mezőgazdaságból élt, most alig 200 fő a helyben foglalkoztatott. Háromszázötven ember van viszont munka nélkül, ezek többsége a helyi roma kisebbséghez tartozik.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
