Az ősolümpia mítoszai

Küzdelem, agón, amely nem az ellenfél megsemmisítésére irányul, hanem a kiválóság megmutatására. Az ókori görögök versengtek, ha táncoltak, ha ittak, ha színpadon szerepeltek, ha háborúztak – és természetesen ha sportoltak. Így cseppet sem különös, hogy az ősolümpiáról is több, egymással versengő mítoszt ismerünk; a sok alapítás és újraalapítás között aztán mindegyik közösség megtalálhatta a maga ősét és politikai érveit – mi másért? – a versenyjátékok ellenőrzéséért folytatott küzdelemben.
Kína minden idők legdrágább, legkáprázatosabb olimpiájával bizonyít. Miközben honfitársainknak szurkolunk, talán nem haszontalan megismernünk a játékok eredetét: a különbségek, a párhuzamok felfedezése tanulságos lehet.
A Rubicon új szerkesztési koncepciója, hogy két érdekes témával is előrukkol havonta: a legutóbbi, 6. szám a katyni mészárlás mellett az ókori olimpiákkal foglalkozik. Bár az első győztes neve Kr. e. 776-ból maradt fönn, bizonyos, hogy már a Kr. e. XI. században is folytak küzdelmek az olümpiai szentélykörzetben. Az európai irodalom első versenyleírása a szintén Kr. e. VIII. századra tehető Iliászban olvasható: Akhilleusz rendezte a viadalt Trója alatt, halott barátja, Patroklosz tiszteletére. A Kr. e. 490-es marathóni futás is legendának bizonyult; a 42 195 m-es távot pedig csak az 1908-as londoni olimpia óta kell teljesíteniük a hosszútávfutóknak, mivel történetesen ilyen meszsze feküdt egymástól a stadion és a windsori kastély királyi páholya – tudjuk meg Németh Györgytől.
Ókori vázafestmények és domborművek segítenek elképzelni, milyen lehetett az antik olimpia. A legnépszerűbbek a lovasversenyek voltak, az atlétikai számok közül a futás, a fegyveres futás, a távolugrás, a gerelyhajítás könnyebb megméretésnek, míg az ökölvívás, a birkózás, a pankration, a diszkoszvetés embert próbálóbbnak számított. Az olümpiai játékok díja Zeusz szent olajfájának leveleiből font koszorú volt, a Delphoiban rendezett püthói játékoké babérkoszorú, a nemeai játékoké vadzellerből, a Korinthosz által szervezett iszthmoszi játékoké pedig fenyőgallyakból készített koszorú.
A versenyekre igyekvő látogatók és versenyzők védelmében az ünnep előtti, alatti és utáni időszakra fegyvernyugvást hirdettek. Kétségtelen, az ókorban is volt példa az Isten elleni vétekre, az ekekheiria megszegésére, de a háborús konfliktussal terhelt versenyt akkoriban érvénytelennek nyilvánították. A pekingi játékok idején meg naponta robbantanak, és orosz tankok „gyakorlatoznak” Grúziában!
A kiemelkedő győztesekről érdekes pletykák, csodás történetek terjedtek el: a birkózó Milón hatalmas erejét állítólag egyéni edzésmódszerének (nyakában kisborjúval sétált, míg az bikává nem cseperedett) és étrendjének (egy ültében 8,73 kg húst megevett és 9,8 liter bort megivott) köszönhette. Ma sincs ez másként: az „űrolimpia” „űrlénye”, a nyolc aranyat összeúszó Michael Phelps az alvásra és a tésztára esküszik.
(Rubicon, 2008/6.)