Afilm apropóját Jürgen Ast megfogalmazásában az adja, hogy a történelemcsináló nagypolitikai szereplők szerepe ismert és alkalmanként a valóságosnál nagyobb mértékben elismert, a pikniket szervező civilek heroikus erőfeszítései viszont a kelleténél kisebb hangsúlyt kapnak. A nagypolitikai haszonélvezők között ott van Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök, aki a tavalyi 18. évfordulóra nemzetközi konferenciát hívott öszsze, idén pedig Az első tégla a berlini falból címen jegyzett kiadványában adta közre a szimpózium előadásait. A kiadvány beharangozójában a miniszterelnök igen nagy tisztelettel emlékezik meg Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar miniszterelnök vasfüggöny átvágásával is demonstrált szerepéről, ám a pikniket kigondoló és megszervező Mészáros Ferencről, Filep Máriáról és a több tucat civil önkéntesről szót sem ejt. A kiadványt egyébként az MTI is a közönség szíves figyelmébe ajánlja – az NSZK-ba igyekvő több tízezer keletnémet első többszázas csoportja átjutására alkalmat teremtő piknik említése, jelentőségének méltatása nélkül, a következő, Gyurcsány Ferenc köszöntőjéből idézett szavakkal: „A vasfüggöny szimbolikus és gyakorlati átvágásával egységes, mégis nyitott és szabad Európa bontakozhatott ki a több évtizedes megosztottságból. Mert ezzel aktívan hozzájárultunk nemcsak a német családok újraegyesítéséhez, de Németország és egész Európa újjászületéséhez is.” A kormányfő szerint az akkori magyar kormány politikai és erkölcsi értelemben is helyesen cselekedett, ám ez csak ma, csaknem két évtized távlatából tűnik könnyű és egyértelmű döntésnek – áll az MTI tudósításában.
A francia–német televízió által forgatott és nemzetközi forgalmazásra szánt film viszont azoknak a bátorságát tárja a néző elé, akik Jürgen Ast szavaival élve túlságosan szerények ahhoz, hogy szerepüket elismertessék az 1989. augusztus 19-én, a piknik idején történt háromórás határnyitás előkészítésében. A film a nagypolitika szereplőit is megszólaltatja, köztük az ötvenhatos forradalmat először népfelkelésnek nevező Pozsgay Imre államminisztert, és a találkozón őt képviselő Vass Lászlót is. Ám az 52 perces film nem a politikusok egyébként jól ismert, és senki által nem vitatott szerepét helyezi előtérbe, hanem a civilek erőfeszítéseit és bátorságát. Megszólal Mészáros Ferenc, a piknik ötletadója, aki felvette a kapcsolatot Habsburg Ottóval, és részt vett az ügynek őt megnyerő tárgyalásokban. Elmondja, hogyan élte meg a történteket Filep Mária, aki óriási erőfeszítések árán megszervezte a találkozót.
A film a rendező tájékoztatása szerint felidézi a történelemfordító nap történéseit: a határ túloldalára készülő delegációk szervezését, a piknikben testet öltő megbékélési eszmét megfogalmazó kiáltványt, a 14 órai nemzetközi sajtótájékoztatót, a tájékoztatót elsodró, a három óra előtt néhány perccel bekövetkezett – és a tervezett delegációk átkelését teljesen ellehetetlenítő – spontán határáttörést, amit a Bella alezredes által irányított határőrök nem akadályoztak meg erőszakkal.
Az eseményekben személyesen is részt vevő Nagy László A Páneurópai Piknik című dolgozatában Bella Árpád visszaemlékezései alapján idézi a drámai perceket: „Amikor megérkeztek az osztrák kollégák, Johann Gölti barátommal megbeszéltem a delegációk átléptetésének általunk tervezett rendjét. Beszélgettünk és vártunk. A 15 órára tervezett érkezés előtt néhány perccel a mintegy százméteres távolságra belátható útszakaszon feltűnt egy nagy gyalogoscsapat, akikről közelebb érve kiderült, hogy bizony nem delegáció, hanem vélhetően egy NDK-s csoport. Elébük mentem a kapu elé, hamar kiderült, hogy Ausztriába kívánnak távozni. A további kérdésekre már nem adtak lehetőséget, a kapuszárnyakat benyomva gyorsvonatként száguldottak át, óriási felfordulást okozva. Azt kell, hogy mondjam, az NDK-s állampolgárok megjelenése annyira volt váratlan, mint amennyire nem. (…) Ha ez a tömeg kísérletet tesz, hogy átjusson, akadályoztatása esetén elégedetlenségének, érzelmi feszültségének levezetésére folyamodhat erőszakos cselekményekhez is. Az erőszak erőszakot szül, az pedig pánikot. És mint tudjuk, a pánik kezelhetetlen. Óhatatlanul összeütközik a fegyvertelen és a fegyveres, és mindig a fegyvertelen »húzza a rövidebbet«. (…) Normális körülmények között nem szerencsés, ha egy szabad, demokratikus jogállamban határőr alezredesek döntenek, mert akkor nem lenne rend” – áll a visszaemlékezésben.
A történtek után a szervezők „bizalmas helyről” azt a tájékoztatást kapták a karhatalom álláspontjáról, hogy nem erről volt szó, ennek még biztos lesz folytatása. Vasas László mint az államminiszter megbízottja viszont azt ígérte, mindentől megvédi a szervezőket. Bántalmazás valóban nem érte őket, tettük agyonhallgatása viszont olyan méltánytalanság, amit nem a magyar, hanem a német és francia dokumentalisták nem tudnak szó nélkül hagyni. Jürgen Ast filmjének bemutatása 2009-re várható.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
