Késik az állami segítség

Hat héten belül két természeti csapás is sújtotta a Nógrád megyei Ipolytarnócot. Július 7-én tyúktojás nagyságú jégeső rongált meg 194 magánházat, öt önkormányzati ingatlant, több szolgáltató- és kereskedelmi egységet, valamint a helyi templomot, múlt vasárnap pedig tornádó söpört végig a településen. A teljes kár értéke elérheti a negyvenmillió forintot, miközben a falu egyébként is katasztrofális anyagi helyzetben van. A falubeliek azt mondják, legjobban az fáj nekik, hogy a kormány teljesen magukra hagyta őket a bajban.

2008. 09. 07. 12:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy háború utáni újjáépítés képei. Ez jut eszembe, amikor megérkezem a Nógrád megyei Ipolytarnócra. A falu – a politika áldozataként – harmadik éve nem nyer pénzt a Leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatása címen futó pályázaton, s úgy tűnik, az ég sem kegyelmez a településnek. Megtépázott, fóliával ideiglenesen befedett tetők, kidőlt kerítések, törmeléket utcán lapátoló emberek – pillanatképek az idén kétszeresen is viharvert Ipolytarnócról. Három a magyar igazság – tartja a közmondás: tavaly nyáron is ítéletidő tombolt a Nógrád megyei faluban.
– Még nem tudom, miért, de az Isten nagyon büntet minket – ezzel fogad Szabó Tibor, a falu polgármestere.
Tavaly augusztus 23-án éjszaka pusztító erejű szélvihar csapott le Ipolytarnócra. A település internetes oldalán annak idején azt írták: amit a vihar maga után hagyott, arra emberemlékezet óta nem volt példa. Pedig akkor „csak” 14 családi ház tetőszerkezete ment tönkre.
A helyiek most már abban bíznak, a három csapás után nem jön a ráadás, annál is inkább, mert egyelőre még az elmúlt másfél hónap pusztításait sem heverték ki. A jégeső csaknem kétszáz házat rongált meg Ipolytarnócon július 7-én. Megsérült a templom, a polgármesteri hivatal és a művelődési ház is. Szabó Tibor úgy emlékszik vissza, hogy a golflabdányi nagyságú jégdarabok 15 percen keresztül potyogtak, a megrongált háztetők úgy néztek ki, mintha „géppuskából lyuggatták” volna őket. Napokkal a vihar után elkészült a kárfelmérés is: 194 magánház, öt önkormányzati ingatlan, több szolgáltató- és kereskedelmi egység, valamint a helyi templom sérült meg. A kár nagysága meghaladta a 30 millió forintot, csak a magánházak helyreállítása több mint 26 millió forintot emészt majd fel.
– Az önkormányzat sem úszta meg a pusztítást, a legsúlyosabb kár a művelődési házunkat érte. Az épület tetőszerkezete annyira megrongálódott, hogy gyakorlatilag ki kell majd cserélni. Arról nem is beszélve, hogy a jégeső után érkező esőzések a mennyezetet és a falakat is eláztatták. Mivel az önkormányzatnak nem volt pénze még műanyag fóliára sem, az épület gyakorlatilag védtelen volt az égi „áldás” ellen – mondja Szabó Tibor, hozzátéve, hogy a művelődési ház mellett megrongálódott az orvosi rendelő és az óvoda is.
Kevés kivételtől eltekintve segítség nem nagyon érkezett a településre. – A Magyar Vöröskereszt három károsult családot összesen 500 ezer forinttal támogatott, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat pedig több ízben fóliát vásárolt nekünk. Emellett magánszemélyektől is érkeztek felajánlások, van, aki bontott cserepet adott, mások egyéb építőanyagokkal segítették az újjáépítést – sorolja a polgármester.
– Néhány héttel a pusztító erejű jégeső után a károk nagy részét sikerült helyreállítani. Csakhogy ekkor jött az újabb csapás – panaszolja Szabó Tibor. Alig hat héttel a jégverés után, múlt vasárnap tornádó csapott le a településre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szélvihar ezúttal nem a teljes települést, hanem „csak” 22 házat és a katolikus templomot rongálta meg, illetve, hogy a tornádó alja csak a település határában ért le a földre. Ha a falu központjában is megteszi, akkor óriási pusztítást vihetett volna véghez, és nem kizárt, hogy a tornádó emberéletet követelt volna. – A csapás időpontjában nem voltam a településen, de a helyiek azonnal értesítettek, én pedig nyomban hazajöttem. Velem egy időben érkeztek meg a katasztrófavédelem és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató munkatársai. A tornádó leírhatatlan pusztítást végzett, és olyan házakat tépázott meg, amelyeket korábban már a jégeső is megrongált – fakad ki a falu első embere.
Éppen felkerekedünk, hogy a károkat és az újjáépítési munkálatokat megnézzük a polgármesterrel, amikor egy fiatal pár lép a hivatalba. Arról érdeklődnek, hogy az önkormányzat mennyi pénzzel tudná támogatni őket, mert óriási szükségük lenne a segítségre. Szabó Tibor azonban szomorúan széttárja a kezeit, egy fillért sem tudnak adni, még a falu művelődési házára sincs pénz.
A polgármester elkeseredett, mert a július 7-i jégverés óta eltelt hetekben egyetlen kormányzati politikus vagy minisztériumi alkalmazott sem kereste meg. – Nemhogy pénzt nem adtak, de még egy kósza, érdeklődő telefonhívás sem érkezett Ipolytarnócra – árulja el Szabó Tibor.
A fiatal pár leszegett fejjel veszi tudomásul, hogy az önkormányzat – állami szerepvállalás híján – nem tud segíteni. A fiatalasszony, Bódi Gabriella azt mondja, a jégverésnél nem volt biztosításuk, éppen akkor készültek kötni, amikor a tornádó megérkezett. – A júliusi károkat már helyreállítottuk, mire megérkezett a tornádó. A szélvihar tönkretette az összes épületünk tetejét, a falakat néhol ledöntötte. Semmilyen segítségünk nincs, egyelőre fogalmunk sincs, hogy leszünk úrrá a gondokon. Körülbelül egymillió forintos kár ért minket, de az állam ilyenkor nem tesz semmit, egy fillért sem ad, pedig úgy érzem, a kormánynak segíteni kellene a bajbajutottakon. Nem tudom, hogy hol vannak – ecseteli szomorúan a helyzetet Bódi Gabriella.
A tornádó sújtotta utcában közben gőzerővel tart a romeltakarítás, több háznál is a törmelékeket rakodták fel pótkocsikra, a munkálatokban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is részt vesznek. Az egyik károsult, aki már szinte teljes egészében helyreállította nagymamája házát, amire egy diófát döntött a vihar, szintén arra panaszkodik, hogy sehonnan sem kaptak támogatást, csak néhány helybeli segített a romeltakarításban. A pusztító viharra Juhász Róbert úgy emlékszik: „A mezőn dolgozók közül többen látták, hogy a réten leért a tornádó tölcsér alja. Ott felkapott egy 3-400 kilogrammos szalmabálát, amelyet távolabb szórt szét. Szerencse, hogy a falu közepén nem ért le a tölcsér, mert ha megteszi, akkor visz mindent. Így is palák és cserepek repkedtek a levegőben, akad olyan család, amelyik vasárnap óta nem találja a kiteregetett ruháit, mások meg a szellőzni kirakott szőnyegüket keresik.”
A polgármester már csak egy dologban bízik. Levelet írt az Önkormányzati Minisztériumba, hogy segítsenek a településen és a lakókon, mert önerőből nem tudnak kilábalni a katasztrofális helyzetből. Mint megjegyezte, nem hiszi, hogy a tárca nem nyújt segédkezet a bajbajutottaknak.
Megkerestük a minisztériumot, hogy megtudjuk, mekkora összegre számíthat Ipolytarnóc, és hogy a pénz mikorra érkezhet meg a településre, de a tárca illetékesei tegnap lapzártánkig nem adtak tájékoztatás a segítségnyújtás részleteiről.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.