Perui indiánok az olajmultik ellen

Peruban nem akármilyen sikert könyvelhettek el az Amazonas forrásvidékének indián törzsei az elvileg szociáldemokrata, gyakorlatilag azonban neoliberális politikát folytató kormány ellenében. A 65 indián törzs és civil szervezetek sikere azért is értékes, mert a többnapos rendkívüli állapot ellenére a kormány végül meghátrált, és visszavonta két törvényerejű rendeletét.

Tíz napig tüntettek az indiánok, blokád alá vették az utakat, és sztrájkoltak az életterüket, vagyis az őserdőket szennyező ipari vállalatok, főleg kőolajcégek ellen, amelyeknek a kormány az Amazonas perui forrásvidékén akart adni koncessziókat. Az indiánok két törvényerejű rendelet visszavonását követelték, amelyek egyszerűbbé tették az indiánok közösségi földjeinek adásvételét. A képviselőház azonban az elnök és a kormány akaratával szembefordulva 66:29 arányban megszavazta a két vitatott rendelet eltörlését. Később az indiánok újabb sikert értek el, bizottságot hoztak létre minden párt részvételével, hogy ezentúl figyelembe vegyék érdekeiket minden, térségükkel kapcsolatos döntés előtt.
Alan García államfő ezzel nehéz helyzetbe került, mert azt akarta elérni az Egyesült Államokkal 2007 decemberében, kétévi tárgyalás után aláírt szabadkereskedelmi egyezmény keretében adott kutatási koncessziókkal, hogy egy újabb energiaválság esetén Peru legyen Dél-Amerika másik földgáz- és kőolajellátója. A rendkívül csalódott García azzal érvelt, hogy a parlament súlyos történelmi hibát követ el, ha a visszavonásra szavaz, mert ezzel nemcsak elodázza a térségi változásokat, hanem szegénységben tartja az indiánokat. Az elnök azonban nem győzte meg az indiánokat, mert ők a múltban a saját bőrükön tapasztalták meg, amikor a kőolaj- és földgázkitermelő cégek óriási pusztításokat végeztek élőhelyükön, aminek következtében az egészségük is megromlott.
A kényszerű hátraarccal Alan García elnök egyelőre a legjobb úton jár, hogy megismételje előző mandátumának (1980–1985) rendkívüli népszerűtlenségi mutatóit, mert augusztus elején gyorsan zuhanó népszerűsége már csak húsz százalék volt, és gyanítható, hogy még nem ért a lejtő végére. És hiába érvel a kiváló gazdasági eredményekkel – hetedik éve 7 százalék feletti a perui gazdaság éves növekedése –, ha a dél-amerikai ország 27 milliós lakosságának csak töredéke élvezi ennek jótékony hatásait. A jövőre életbe lépő szerződés veszélyeire még Joseph Stiglitz, a neoliberális fundamentalizmus esküdt ellensége is figyelmeztetett. Mexikó példájára emlékeztette Peru vezetőit, amikor a NAFTA szerződésének aláírása előtt azt hangoztatták, hogy még a bérek is emelkedni fognak, de ennek éppen az ellenkezője történt.