Tíz éve szervez táborokat nehezen kezelhető – azaz hiperaktív, magatartászavaros, tanulási részképesség-zavaros – gyermekek számára a nonprofit Pozitív Országos Szakmai Egyesület. A szervezet egyik motorja, Herencsárné Klug Györgyi, aki az egyesület szülői szekciójának és a Família Klubnak is a vezetője, érintett szülőként és a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány munkatársaként kapcsolódott be a munkába.
A fiatalasszony öt éve vezet táborokat nehezen kezelhető gyermekeknek és szüleiknek, az utóbbi három évben rendre Bükkszentmártonra tér vissza csoportjaival, így gyakorlatilag a Heves megyei falu lett az egyesület nyári központja.
A festői környezetben fekvő település egyik kis utcájában állunk meg az autóval. A takaros családi ház udvarán asztalok sorakoznak, körülöttük zsibongó gyerekek, ecsettel a kezükben, üveglapokra festenek.
A táborozó fiatalok életét láthatóan felkavarja látogatásunk. Herencsárné Klug Györgyi azt mondja, a fiúk már előző este nekifogtak az üdvözlő felirat elkészítéséhez, hogy másnap délelőttre minden betű a helyére kerülhessen. Persze nem mindenki fogadja lelkesedéssel munkatársainkat, fotóriporterünk közeledését látva az egyik gyermek politikusokat megszégyenítő rutinnal közli: „nem járul hozzá a fotó elkészítéséhez”. Később aztán ő is megbékél a szokatlan helyzettel, és átszellemülve festegeti tovább saját üveglapját.
A tábornak otthont adó ingatlant Varsányi Zoltán szegedi vállalkozó adta át néhány éve a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Alapítványnak, hogy abban hátrányos helyzetű gyermekeket táboroztasson. A baptisták a férfi kérésével összhangban bocsátották a házat ingyen a Pozitív Országos Szakmai Egyesület rendelkezésére.
– Ezeknek a gyermekeknek óriási szükségük van erre a táborra, hiszen sokak számára a „normális” élet számtalan buktatóval jár. Sokukat évközben nem is viszik el osztálykirándulásokra, de akad köztük olyan is, aki magatartásgondok miatt egy hónapon belül kétszer vált iskolát – ecseteli a problémát szülőként is megtapasztalt Herencsárné Klug Györgyi. Ezeknek a fiataloknak rendkívül sokat jelent a tábor, annak nyugalma és szeretete egész évben elkíséri őket. – Évekig csak egy-egy tábort tudtunk szervezni, tavaly pedig már kétszer tértünk vissza Bükkszentmártonra. Az idén azonban már öszszesen öt csoportot tudtunk fogadni: hármat egyedül, míg kettőt az ADHD-Magyarország Alapítvánnyal, amely a hiperkinetikus zavarral küzdő (túl mozgékony, figyelemzavaros) gyermekek megsegítésén fáradozik. A két szervezet a jövőben is együtt kíván működni, már most a jövő nyári táborokat szervezik, bár az idei ötödik táborral még ez a nyár sem ért véget, hiszen a héten az érintett szülőknek szerveznek ötnapos tréninget. Nem egyedi eset, hogy a szülők ilyenkor döbbennek rá, annak idején maguk is a gyermekükéhez hasonló problémákkal küzdöttek. Az idén eddig az ADHD-Magyarország Alapítvánnyal együtt mintegy 120 gyermeket láttak vendégül, de tervezik, hogy év közben hétvégenként, illetve iskolai szünetekben is szerveznek programokat.
A bükkszentmártoni táborba egyelőre főleg Budapestről érkeznek, bár vannak vidékiek, sőt néhány határon túli gyermek is. Sokukat a szüleik is elkísérik. – Vannak gyermekek, akik úgy érkeznek, hogy a szülők ösztökélik őket, maguktól nem akarnak jönni. Aztán annyira megszeretik a tábort, hogy a végén tovább maradnának, keveslik az egy hetet, tíz napot – meséli Herencsárné Klug Györgyi. S hogy miben rejlik a bükkszentmártoni tábor titka?
A szervező szerint abban, hogy a szülők itt más környezetben látják gyermeküket, szemtanúi lehetnek annak, hogy a kicsi hogyan viselkedik másokkal, illetve más szülők hogyan bánnak saját gyermekükkel. Nincs televízió, számítógép, rádió és újság. – Semmi újat nem találtunk ki, csak ami már régóta működik. Szeretettel fordulunk a gyermekekhez, és ennél nincs fontosabb – mondja. A gyermekek pedig a civilizáció zavaró tényezőinek kiiktatása után megtanulnak beszélgetni, egymásra figyelni, és amikor kell, akkor hallgatni.
A fiatalok itt akkor kelnek fel, amikor jólesik, és akkor fekszenek, amikor akarnak, előfordul, hogy a fiúk hajnalig őrködnek az udvaron. – Sok programot szervezünk a gyermekeknek, rengeteget kirándulunk, strandolunk, itthon pedig rendszeresen tornázunk. Már a második évben volt túlélő táborunk, ilyenkor egy túravezető felügyelete mellett, sárorral, hátizsákkal hat-nyolc fiú több napig kint van az erdőben. A gyermekeknek az idén először napi kétszer két órában angoloktatást is szerveztünk – sorolja Herencsárné Klug Györgyi. A programoknak persze határt szab a szűkös anyagi keret. A szállásért ugyan nem kell fizetni, s örömmel meséli, hogy a bükkszentmártoniak is sokat segítenek nekik, akad, aki gyümölcsöt hoz, mások zöldségekkel kedveskednek a táborozóknak, s emellett pályázatokkal próbálnak valamennyi pénzt szerezni, de mindez kevés. Sok mindenre szükségük lenne, egyebek között egy kisbuszra is, mert a gyermekek utaztatása sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyesület székhelye a III. kerületben van, az önkormányzat mindig támogatja a táboroztatásokat. Így sokkal olcsóbb, de azért a szülőknek is fizetni kell valamennyit. A szervezők igyekeznek a költségeket alacsony szinten tartani, mert ezeknek a családoknak nincs ilyesmire anyagi lehetőségük, hiszen a kicsik legtöbbször alapítványi iskolába járnak, ami meglehetősen költséges.
Az egyik gyermek édesanyját arról faggatjuk, hogy fia számára mit jelent a tábor. – Végre megtalálhatta önmagát, ahol mások is hasonlók, mint ő. Az integrált iskolákban általában ódzkodnak az ilyen gyermekektől, itt viszont ő is olyan, mint a többi. Nem lóg ki a sorból. Maga a táborélet is tetszik neki, a környék is, csakúgy, mint az, hogy nem kell menetrendszerűen korán kelni és feküdni. Választhat, hogy mit csinál, semmi sem kötelező, ugyanakkor sok a kihívás, amely motiválja őt – érvel a szülő. S elmondja még, fia ötödször jött el a táborba. Az önfeledten festegető gyermekeket látva, biztos, hogy nem utoljára.
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
