Biri vezetése a történtek felelősét keresve egymásra mutogat. A képviselő-testületi többség a jegyzőt és az alapítványi iskola vezetőjét okolja a katasztrofális helyzet miatt, ők viszont úgy vélik, az előbbiek harácsolása és a polgármester tehetetlensége döntötte anyagi romlásba a falut. Az előzményekhez tartozik, hogy Gyirán Zoltán jegyzőt eddigi néhány éves pályafutása alatt háromszor állította fel székéből a testület, mondván, nem tud vele együtt dolgozni. A munkaügyi bíróság augusztusban harmadszor helyezte vissza állásába, ekkor fedezte fel, hogy több mint tízmillió forint lejárt számlája van az önkormányzatnak, nem fizették a gázt, a villanyt, de még a konyhára húst szállító mészárost sem, amiből egyenesen következett, hogy szeptemberben a Tigáz elzárta a csapot, s azóta a gyermekek fagyoskodnak az iskolában és az óvodában.
Biri Nagykállótól kilenc kilométerre fekvő, 1200 lakosú község. A faluba beérve a táblától néhány háznyira almásládákkal megrakott emeletes családi ház bizonyítja, a gyümölcsből csak meg lehet élni valahogy, a központban házépítők boltja hirdeti, itt még bíznak a Gyurcsány Ferenc és Kóka János által beígért gazdasági csodában. A templom mögötti dombon megbúvó Kállay-kúria pedig arról tanúskodik, ha van miből, vigyáz értékeire a jórészt görög katolikus hívek által lakott falu.
Geszteréd felől érkezve elsőként a művelődési házba térünk be, melynek üvegajtaján Ákos-koncerteket hirdető plakát ékeskedik. Bent egyetlen közmunkás, Donka Józsefné fogadja a betévedő idegent. – Én vagyok itt az egyetlen munkaerő. Takarítok, mosok és felügyelek, és néha félek, mert napszámra senki sem nyitja rám az ajtót – mondja, majd kétségbeesetten bevallja, nem tudja, mi lesz a családjával, ha e hónapban nem lesz fizetés. Férje rokkantnyugdíjas, földjük nincsen, a gyerekek meg még kicsik. A szomorú történetet hallgatva elnézelődnünk a teleházként is szolgáló házban. Nyugtázzuk, hogy rend és tisztaság van, tucatnyi számítógép várja a dolgos kezeket, de még a diszkóként is szolgáló nagyterem berendezése, padlója, a színpad függönye is újszerű képet mutat.
Az iskolán vesztek össze
Az önkormányzati szegénység képét némiképp felülíró tapasztalataink nyitját Almási Katalinnál, a Közös Kincs Kft. által működtetett kilencszáz diákot oktató Dankó Pista Iskola vezetőjénél találjuk. – Most lesz az első szalagavatónk, nem akartam, hogy romépületben tartsuk, ezért szereztem be függönyöket, csináltattam meg az ablakokat, tetettem rendbe a lépcsőt, meg függönyt is vettem – mondja. Kiderül, ő maga is képviselő-testületi tag, sőt polgármesternek is indult a legutóbbi választáson, s mindössze negyven szavazattal maradt le a húsz éve e tisztet betöltő Márton József mögött. Falubeli ténykedése néhány éve azzal kezdődött, hogy alapítványi iskolát indított a néhány hónappal korábban bezárt bölcsődében, majd a görög katolikus egyháztól 12 millió forintért az épületet is megszerezte az általános, közép- és szakképző iskolát egyaránt működtető közhasznú kft. részére. Már ezek is felborzolták az önkormányzati többséget adó helyi elit kedélyeit, hiszen sokan ragaszkodtak a kis régió egyetlen bölcsődéjeként működő intézményhez.
Szőlősi Tamás képviselő például máig sérelmezi, hogy a jegyző és a polgármester indítványára akkor zárták be a bölcsődét, amikor néhány hónap múlva több százezer forintra emelték a fejenkénti normatívát. Az önkormányzat többségét adó hat „régi” – vagyis már az előző ciklusokban is megválasztott – képviselőnél, akikhez Szőlősi is tartozik, akkor telt be a pohár, amikor kollégium céljára szerette volna megszerezni az általános iskola – egyébként évek óta beépítetlen – felső szintjét Almási Katalin. Az ezzel kapcsolatos előterjesztésre az alapítványi iskolavezető így emlékszik: – A testületből többen – még a minden új ellen tiltakozó többségi hatok közöl is páran – belátták, jobb, ha kezdünk valamit a rendelkezésünkre álló vagyonnal, jobb, ha sok száz gyermeket jó szinten nevelő intézmény céljaira odaadjuk, mint ha viszi a pénzt, és ott áll kihasználatlanul. Ám a „törzsmag” végül mégis úgy döntött, Almási Katinak semmit! – summázza emlékeit.
Roma diákok máshonnan
Az Almási Katalinnal és iskolájával szembeni ellenérzés okait kutatva magukat megnevezni nem akaró utcai járókelőktől megtudtuk: a korábban alig néhány roma családdal bíró Biri nehezen fogadja be a tekintélyes létszámú cigány gyermeket oktató alapítványi iskolát. Félnek a diákoktól. Meg attól, hogy Katalin édesanyja – az egyébként kitűnő oktatási szakember hírében álló Almási Lászlóné – oktatási minisztériumi kapcsolatai miatt gyakorlatilag korlátlan pályázati lehetőségekkel bíró Dankó Pista Iskola végül elsorvasztja a helyi általános iskolát. A félelem mögött lehet valami igazság, ugyanis a valóban impozáns épülettel rendelkező általános iskolába – szemben a tavalyi 160-nal – jelenleg mindössze negyven gyerek jár. A létszámfogyáshoz tényszerűen van köze a Közös Kincs Kft.-nek, hiszen két éve a közeli Érpatakon átvették az általános iskolát, és sok szülő oda vitte a gyermekét. De köze van annak is, hogy az oktatási kormányzat által szorgalmazott körzetesítés miatt Szakoly és Balkány is vitt el gyermekeket, így hetedik, nyolcadik osztály idén már nem is indult Biri önkormányzati iskolájában.
A gyerekeket elvitték, velük a fejkvótát is, a fenntartási költségek viszont itt maradtak – summázza a helyzetet Bihariné Béni Gyöngyi, az önkormányzati iskola igazgatója, akivel fűtés híján hideg radiátor mellett váltunk néhány szót. Az iskolaigazgató nem vitatja a „szomszéd vár” vezetőjének, vagyis Almási Katalinnak szakmai képességeit, ám értelmetlennek tartja, hogy a jegyző és a polgármester „beengedték” a településre azt az intézményt, amivel adott körülmények között az önkormányzati képzés nem tud versenyezni. Gyirán Zoltán jegyző viszont úgy véli, nem az sorvaszt, aki jó szakmai alapokon jó képzést csinál, és még a fejlesztéshez is van forrása, hanem az, aki rosszul gazdálkodik, és önös érdekből tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. – Engem háromszor állítottak fel a székemből, most pedig azért mutogatnak rám, mert feltártam, hogy a saját pecsenyéjét sütögető testület csődbe vitte a falut – mondja, s nevek említése nélkül állítja, a konyha fenntartása, ami egyébként sem biztos, hogy önkormányzati feladat lenne, azért irreálisan drága, mert jóval a piaci ár felett oda szállítanak be a minden változást ellenző testületi tagok. A szórólap formájában terjesztett Biri Harsona pedig úgy tudja, az is oka a mostani siralmas anyagi helyzetnek, hogy a nyáron négy és fél millió forintos munkaruha, szemüveg és üdülési csekk támogatással jutalmazta a testület a polgármesteri hivatal dolgozóit, akik közül soha nem bocsátanak el senkit sem, a képviselők pedig évi 17 millió forintos tiszteletdíjat húznak az önkormányzati kasszából.
Nem tudnak együttműködni
Szőlősi Tamás a többséget adó hat testületi tag egyikeként elismeri, a tejterméket valóban az ő vállalkozása viszi a konyhára, ám nem hinné, hogy ez vitte csődbe az önkormányzatot. Gyirán Zoltán ténykedését károsnak ítéli, és felháborítónak tartja, hogy a testületnek többszöri próbálkozásra sem sikerült elérni, hogy azzal a jegyzővel dolgozzon, akiben megbízik. Márton József polgármester – legalábbis úgy tűnik – nem nagyon akar sem a „maradiak” sem az „újdonászok” pártjára állni, inkább a kettő között lavírozva őrzi pozíciója kényes egyensúlyát. Azt mondja, valóban lenne mit tenni – a konyhát vállalkozásba adni, embereket elbocsátani, az iskola felső szintjének kollégiummá alakítását támogatni – ám a mezőgazdasági betakarítás idején képtelenség határozatképes testületi ülést összehozni. Nem maradt más, mint a csőd bejelentése, meg a kilincselés az önkormányzati minisztériumnál néhány millió forintnyi támogatásért, amiből a munkabéreket és a segélyeket ki lehet fizetni.
Az Önkormányzati Minisztérium méltányolta a falu kérését, és úgy határozott: a soron kívüli támogatásokra szolgáló keretből kifizeti a 2,5 millió forintos gázszámla- tartozást, hogy az iskolában és az egyébként Szakolyhoz körzetesített, ám dologi költségeivel továbbra is Birit terhelő óvodában legalább fűteni lehessen.
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját