E napokban a Vaszary-képtárban téblábolók próbálják megérteni a fél évszázadot emigrációban töltő, erdélyi származású festő, Kazinczy János Antal üzenetét. Aztán majd – ha a képek továbbkerülnek – bizonyára a művészettörténészek kezdik „besorolni” a reneszánsz festői technikát használó, idegenbe szakadt alkotót. Azt azonban már a laikus is megállapíthatja, hogy az Erdélyt, majd 1957-ben Budapestet is odahagyó Kazinczy képei jórészt a kései kubizmusból és az absztrakcióból táplálkoznak. Színei visszafogottak, munkáiból mediterrán nyugalom és természetszeretet árad.
2002-ben és 2003-ban rendezett kiállítását a hazai nagyközönség és a szakma óvatos távolságtartással kezelte, nem tudván elhelyezni életművét a kortárs magyar festészetben. Igazi jelentőségének mérlegelése, megértése, befogadása még várat magára – olvasható a kaposvári tárlat meghívójában.
Kazinczy János Antal képeit Franciaországban élő fia, Kazinczy János Árpád szobrászművész személyautón hozta haza Vacqueyras-ból. A tárlatnyitó után lapunknak azt mondta: reméli, lesz majd Magyarországon egy olyan állandó kiállítóhely, amely egyben tartja január 7-én elhunyt édesapja munkáit.
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
