Az egészségügy legnagyobb gyilkosa a hálapénz elterjedése volt, mivel a betegek által adott juttatások lehetővé tették, hogy az állam évtizedeken keresztül alulfinanszírozza a rendszert. Most, hogy az embereknek nincs miből fizetniük, kiderült, milyen szégyenteljesen keveset keresnek a magyar nővérek és az orvosok, akik megélhetésük veszélybe kerülése miatt menekülnek az országból – értékelte a jelenlegi helyzetet Karádi István, az SE általános orvostudományi karának dékánja. A szakember hozzátette: ha a hálapénzt nem adták volna a páciensek, az egészségügy az alulfinanszírozottság miatt már réges-rég bedőlt volna, és az állam kénytelen lenne elég pénzt tenni a rendszerbe. A paraszolvencia évtizedeken keresztül mesterségesen tartotta életben az egészségügyet, a radikális ágyszámcsökkentés következtében azonban ma már csak a legsúlyosabb betegeket lehet bent tartani. Ők általában a legszegényebb rétegekből kerülnek ki, így gyakorlatilag ma már szinte senki nem fizet az orvosoknak és a nővéreknek. Ha az állam nem pótolja az így kieső pénzt, bedőlhet az egész rendszer, az egészségügyi dolgozók egy része ugyanis nem tud megélni a fizetéséből.
Karádi leszögezte: ma egy kezdő ápolónő nettó 60-70 ezer forintot visz haza, miközben hetente többször éjszakai ügyeletet lát el, és rendkívül nehéz fizikai munkát végez. Az elérhető maximum sem éppen kecsegetető: egy évtizedek óta dolgozó, diplomás osztályvezető főnővér bére nettó 100-130 ezer forint. Az alacsony fizetés annyira népszerűtlenné tette a pályát, hogy az érdeklődés hiányában az elmúlt években tömegesen zártak be az egészségügyi iskolák, mára szinte megszűnt az utánpótlásképzés. Mindeközben a már korábban végzett ápolók is százával tűnnek el a hazai rendszerből: a legtöbben Nyugat-Európába mennek dolgozni, az ottani kórházakban ugyanis az öt-hatszorosát is megkeresik a magyar fizetéseknek. Az itthon maradók közül sok diplomás ápolót szív fel ügynöknek a gyógyszeripar, de a középfokú végzettségűek közül sokan állnak be valamelyik hipermarket pénztárgépe mögé, mert még ott is többet keresnek, mint a kórházakban.
A dékán leszögezte azt is: a magyar állam körülbelül ötven százalékkal kevesebb orvost képez, mint amennyire szükség van, így az orvoshiány is súlyos fenyegető tényező. Jelenleg évente kilencszáz orvos végez, miközben 1400 friss diplomásra lenne szükség, a végzettek közül sokan hagyják el az országot. Tavaly hatszáz orvos kért a külföldi munkavállaláshoz szükséges jóhírnév-igazolást, ami a kilencszáz végzős kétharmadát jelenti. A külföldi munka nagyon kecsegtető: míg itthon egy kezdő klinikai orvos bruttó 120 ezer forintot keres, addig kint nemigen van egymillió forint alatti fizetés. Sokan kiköltözés helyett az úgynevezett fapados módszert választják: csütörtökön felülnek a repülőre, külföldön lehúznak néhány műszakot, majd vasárnap újra itthon vannak.
Karádi szerint azért olyan kapósak a magyar orvosok külföldön, mert hazánkban nemzetközileg elismert képzés folyik, az első három évben folytatott elméleti képzés pedig a legtöbb külföldi kurzusnál is magasabb szintű. Ez az úgynevezett konzervatív szemléletű képzés, amikor többet tanítanak, mint amire az orvosnak feltétlenül szüksége van, mégis ez az eredményes, hiszen a nagyobb ismeretanyagból több marad meg, mintha csak a legszükségesebbeket tanulják meg, és abból is felejtenek. A magyar orvosképzés népszerűségét jelzi, hogy az SE tízezer hallgatójából kétezer külföldi. Még nagyobb az arány, ha csak az orvosképzést vizsgáljuk: ezen a karon a hallgatók közel fele, negyvennégy százaléka jön külföldről. Nagyon sok nálunk a norvég, a német, az izraeli, a görög hallgató, akik többnyire ösztöndíjjal érkeznek Magyarországra, vagyis hazájuk fizeti a képzés költségeit. A magyar orvosképzések egyébként mind a négy városban, Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsen is nagyon magas színvonalúak, így nem lehet köztük rangsort állítani. A fővárosi egyetem annyiban emelkedik ki a többi közül, hogy külföldön az itt szerzett diploma a legismertebb, a Semmelweis Egyetem végzősei közül kerülnek ki a legtöbben külföldre. Ezt a diploma értéke mellett generálja az is, hogy Nyugat-Európa évek óta orvoshiánnyal küzd.
Karádi István szerint azt nem lehet megakadályozni, hogy egyáltalán nem menjen külföldre magyar szakember, de magasabb bérekkel csökkenne az elvándorlók száma. A dékán úgy véli, fontos bevételi forrás lehetne, ha a diploma után úgynevezett utólagos tandíjat szednének az egykori diákoktól, elvégre az államnak az ablakon kidobott pénzt jelent, hogy húszmillió forintból kiképez egy orvost, majd az külföldön kamatoztatja tudását. Karádi javaslata szerint az orvosok fizetésének három százalékát kellene levonni, ez egy magyar kórházban dolgozónál ötezer, egy külföldön munkát vállalónál akár havi ötvenezer forintot is jelentene.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
