A latin-amerikai fejleményekből úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok következő elnökének nemcsak a nagyhatalom gazdaságpolitikáját, hanem térségi kül- és biztonságpolitikáját is alaposan felül kell vizsgálnia. Hugo Chávez megválasztása óta ugyanis Venezuelával szemben alkalmazott fegyverembargója végül nemcsak oda vezetett, hogy többek között Oroszország karjaiba hajtotta a korábban engedelmes szövetségest, de veszélybe került a gyengülő nagyhatalom biztonságának egyik alappillére, a térségi állandó katonai jelenlét is. Sőt, valószínűleg bele kell nyugodnia, hogy immár végérvényesen a múlté a lassan 200 éve, 1823-ban először hangoztatott Monroe-elv, miszerint Amerika az amerikaiaké. Legalább két versenytárs követel magának helyet, de már egész Amerikában: Kína és Oroszország.
Az orosz jelenlét az augusztusi orosz–grúz háború után lett egyértelműen kockázatos az Egyesült Államok térségi befolyására. Szeptember közepén kiutasították Bolíviából az Egyesült Államok nagykövetét, és a bolíviai orosz követ azonnal felajánlotta országa együttműködését a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben. Az Egyesült Államok ugyanis rögtön az úgynevezett ATP-DEA támogatások – a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben való együttműködésért cserébe kereskedelmi kedvezmények és logisztikai segítség – megvonását helyezte kilátásba a kiutasítás miatt. Venezuelával olyan szoros viszonyt alakítottak ki, hogy Latin-Amerikában Chávez vásárolja a legtöbb orosz fegyvert, eddig 4,4 milliárd dollár értékben.
A BBC spanyol változatának elemzője szerint Kuba és Oroszország négy éve közeledik egymáshoz, és Moszkvában már a támaszpontépítést is a jövőbeni elképzelések között említették. Újabb kubai válságtól azért nem kell félni, s Havanna sem lesz Moszkva első számú katonai szövetségese. Kuba ugyanis már válogathat a szövetségesek és jelöltek, Venezuela, Brazília, Kína és Oroszország között.
Az orosz külpolitikai lépések átgondoltságát és tartósságát jelzi, hogy három hete szentelték fel az első orosz ortodox székesegyházat a kubai államfő, Raúl Castro jelenlétében is. Egy argentin újságírónő, Hinde Pomeraniec emlékeztetett, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára, Alekszandr Patrusev októberi argentínai, ecuadori – egy éven belül távozik innen az amerikai támaszpont! –, venezuelai és kubai látogatása stratégiai célt szolgál.
A Gazprom befektetői egyhetes fórumot tartanak Argentínában és Chilében energetikai, bányászati, áramtermelési és közlekedési kérdésekről. Az argentin–orosz közeledés hátterében – Cristina Fernández de Kirchner elnök asszony december 8-án Moszkvába látogat – ugyancsak a korábban az adósságait könyörtelenül behajtó és kíméletlen megszorító intézkedéseket kikényszerítő IMF kitartó nyomása húzódik meg. A valutaalap az Egyesült Államok segítségével akarja visszaszerezni elvesztett befolyását, felhasználva az ország külső adósságainak újratárgyalását az egyik hitelezőcsoporttal, az úgynevezett párizsi klubbal. A kétoldalú orosz– argentin viszony erősödését azért is kell majd komolyan vennie Barack Obamának, az Egyesült Államok új elnökének, mert már kiterjed a katonai kapcsolatokra is.
Mindezekből is egyértelműnek látszik tehát, Oroszország visszatér Latin-Amerikába.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
