Csaló hitelhálózat botránya Kolumbiában

Több kolumbiai városban is súlyos zavargások és bankrombolások voltak, miután egy hitelhálózat óvatos becslések szerint több mint százmillió dollárt csalt ki az alaposan rászedett, főleg alacsony jövedelmű emberektől. A rombolási indulatokat csak fokozta, hogy a korábban már Albániában, Argentínában és Peruban is sikeres hálózat vezetői eltűnésük előtt búcsúzóul gúnyos üzeneteket hagytak az intézmények kapuin.

Alvaro Uribe, a dél-amerikai ország független, de neoliberális politikát folytató elnöke szerdán felszólította a lakosságot, ne higygyen a kilencvennapos betéteiért havi harmincszázalékos kamatokat ígérő bankoknak, ezért gyors törvényt vár a parlamenttől, hogy a jövőben megelőzzék a hasonló csalásokat. A BBC helyi tudósítója azonban úgy tapasztalja, hogy hiába kezdték meg hivatalosan a nyomozást, tovább folyik a betétek gyűjtése. A brit közszolgálati hírcsatorna helyi munkatársai már februárban felfigyeltek a magas kamatokat ígérő hitelintézetekre, de egyik hálózat vezetői sem álltak szóba velük.
A botrány most elég rosszul érinti az Egyesült Államok legszorosabb dél-amerikai szövetségesét: az amerikai elnökváltás miatt Uribe elnök több mint egy éve hiába várja, hogy a most távozó Bush elnök aláírja a szabad kereskedelmi szerződést. Rendszeresen sürgeti, hogy még január 20. előtt írja alá a neki oly fontos megállapodást. Az aláírásnak egyetlen megkerülhetetlen akadálya van, mégpedig a washingtoni képviselőház és a szenátus öszszetétele, amely a múlt heti elnökválasztás következtében már nem republikánus, hanem demokrata többségű, ezért Bush hiába van meggyőződve a kolumbiai neoliberális gazdaság „tökéletességéről” a szomszédos Venezuelában formálódó szocialista gazdasághoz képest, a két ház képviselőinek egyéb fenntartásai is vannak Uribe ellen. A BBC spanyol változata egyébként emlékeztetett arra a pénzügyi öszszeomlásra is, amely 1994-ben tönkretette Venezuela bankrendszerét egy hasonló piramisjáték miatt, ugyanis éveken keresztül a betétekért hihetetlenül magas, nyolcvanszázalékos kamatokat ígért sok pénzintézet. A csőd miatt az állam kénytelen volt radikális eszközökhöz folyamodni, csak tizenkilencet segített meg a csődbe ment 75 bankból.