Homo ludens, vagyis „játszó ember”. Így nevezi Johan Huizinga a mindenkori „szereplőket” abban a „színházban”, amit emberi társadalomnak hívnak. Az élet, a kultúra elengedhetetlen építőeleme ugyanis a játék. Tanul belőle mindenki, a csecsemőktől az aggastyánokig. Ezt használja fel módszereiben a mai drámapedagógia, és ennek több „fióktalálmánya”, például a beavató színház vagy a tanítási dráma is.
A Kacskaringók Virtustársulat drámapedagógusai pedig az egyik produkciójukban arra alkalmazzák a módszert, hogy ezzel vegyék rá a kamaszokat a környezettudatosabb magatartásra. A napokban a Budai Középiskolában adták elő az Öko-Pannon Kht. kezdeményezésére megírt, Mi van? című interaktív környezetvédelmi drámajátékukat. A darab egy környezeti problémákra érzékeny kamasz szemszögéből mutatja a világot. Ennek a világnak a szülők és a család mellett aktív tagja egy furcsa szereplő is, a környezetszennyezést megszemélyesítő „sárkány”. A Kacskaringók Virtustársulat vezetője, Nyári Krisztián a Lánchíd Rádió Zöldgömb című környezetvédelmi műsorában elmondta: az előadás a szándékai szerint olyan fontos kérdéseket boncolgat, hogy mi a következménye annak, ha nem veszünk tudomást a láthatatlan problémákról, miként vagyunk részesei az emberiség által okozott környezeti labilitásnak, és mit tehetünk ez ellen. Az előadás mindezeket a kérdéseket úgy teszi fel a kamaszoknak, hogy nem érzik kényszernek a részvételt. A színészek az előadás közben ugyanis leülnek a diákok mellé, megdöbbentik, elgondolkodtatják, cselekvésre késztetik őket. Idén összesen ötvenszer adják elő a darabot, amely minden alkalommal az Öko-Pannon Kht. partnervárosaiba látogat el – tudtuk meg Pribelszki Edinától, az Öko-Pannon Kht. képviselőjétől.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
