Egészen más út

A szerző a Független Jogász Fórum alapítója, a szöveg szerkesztett, rövidített részlet készülő könyvéből. A Független Jogász Fórum dokumentumai elérhetőek a www.fjf.hu internetes honlapon.

Ott vagyok a tüntetéseken. A Jurta Színházban az MDF fórumain ugyanúgy, mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának néhány rendezvényén. 1988-at írunk. Egyetértek Csoóri Sándorral, hogy a nemzeti szocializmus rövid időszaka után a „nemzetietlen szocializmus” évtizedei következtek. Osztom Tamás Gáspár Miklós kételyeit, hogy vajon lehet-e „a bolsevik kutyából demokratikus szalonna”. S kezdettől fogva furcsállom, hogy ebből az egész forrongásból a jogászság kimaradni látszik. Holott a magyar progresszív mozgalmakban a jogászok mindig is meghatározó szerepet játszottak. A hatalmi rendszer átalakítása pedig nem kis részben jogi munka, amit aligha lehet rábízni a hatalom jogászaira. Nagyon tisztelem az írókat, költőket, filozófusokat, szociológusokat, de a jogászokra mindenképpen szükség volna.
A bírák, ügyészek hierarchikus szervezetben működnek. Vannak közöttük, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, de ha bármit tennének, elveszítenék az állásukat. Az ügyvédekkel más a helyzet. Ők viszonylag szabadok, függetlenek. Meg is indult közöttük egyfajta mozgolódás: Ruttner György megszervezte a Fiatal Ügyvédek Klubját. Eljárok a rendezvényeikre, korombeli s nálam fiatalabb kollégákkal találkozhatom. Emellett mindig meghívnak néhány ismert közéleti embert, akik érdekes vagy kevésbé érdekes előadásokat tartanak egy adott témában.

Néhány nappal azelőtt, hogy Mózsi Ferenc barátom ajánlásával a Magyar Demokrata Fórum tagja lettem, kaptam egy meghívót. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában a Fiatal Ügyvédek Klubja szeptember 13-án vitát rendez az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvénytervezetről. Bevezetőt tart Bogdán Tibor az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő főosztályától. Mellékelték a tervezet szövegét és a Népfront által összeállított segédanyagot, amely az MSZMP központi bizottságának a két törvénytervezet szabályozási elveire vonatkozó ajánlásait tartalmazta Fejti György előadói beszédével együtt. Szó esett ebben szocialista jogállamiságról, az emberi jogoknak a szocialista rendszeren belüli érvényesüléséről, a korábbi felfogás kritikai elemzéséről és felülvizsgálatáról, de a törvénytervezetek mögötti valódi szándékokról nem, holott ezek eléggé nyilvánvalóak voltak. Létrejött a Fidesz mint a KISZ ellenzéke, s az MDF mint az MSZMP-é. Megijedtek, s most meg akarják állítani a folyamatot. Június 27-én nagyszabású tüntetés volt a Hősök terén az erdélyi falurombolás ellen, hát megpróbálják a gyülekezési jogot is korlátok közé szorítani.
Ruttner György örömmel fogadta, amikor telefonon felajánlottam, hogy a vitaindítók után én is adnék egy értékelést. „Nagyszerű – mondta –, akkor legalább a klub is letesz valamit az asztalra…”
Felszólalásom lényege: dicséretes, hogy az egyesülésről szóló törvény megszületésével elhárul minden akadály a bélyeggyűjtők egyesületének létrehozása elől, sőt még a kőfaragók s a balett-táncosok is (bocsánat, Rejtő) szabadon szerveződhetnek. De miféle jogállam az s miféle törvény, amely megakadályozza, hogy az állampolgárok legfontosabb szervezeteiket, a politikai pártokat létrehozzák?
A többség tapsolt, hangosan helyeselt, de volt, aki méltatlankodott. Micsoda bunkóság! Ezek kiteszik a lelküket, jogállami törvényjavaslatokat csinálnak, aztán még ide is elhozzák, hogy beszéljünk róla, s ez a hála. A vita során azonban kivétel nélkül minden felszólaló kritizálta a tervezeteket, bár a többpártrendszer kérdését senki sem érintette…
A vita után két újságíró jött oda hozzám. Boros István a Magyar Nemzettől és Babus Endre a HVG-től. Kérdezték, hogy bevehetik-e a tudósításba a nevemmel együtt azt, amit mondtam, ideértve a pártalapítással kapcsolatos álláspontomat is. Ruttner tiltakozott, hogy ez árthat a klubnak, de az újságírók leintették: az ő hozzájárulására nincs szükség, miután én belementem, lehozzák a véleményemet.
A Fiatal Ügyvédek Klubja Ruttner találmánya. Az ügyvédi közélet demokratizálását tűzte ki célul. Engem viszont hidegen hagy az ügyvédi közélet. Különben sem hiszek a demokratizálásban, csak a demokráciában. Ahhoz pedig, hogy demokrácia legyen, meg kell változtatni a rendszert. Ebben a jogászságra komoly feladat vár. Mindez csupán sikeres partizánakció volt. Hosszú távon egyedül nem megyek semmire. Létre kell hozni egy fórumot, ahol a hozzám hasonlóan gondolkodó jogászok szabadon megfogalmazhatják politikai véleményüket. Egy szervezetet a rendszerváltozásért tenni akaró, a rendszerhez nem kötődő jogászokból. Egy független jogászfórumot. Egy ilyen szervezet segítheti, gyorsíthatja a rendszerváltozást. Leleplezi a hatalom mesterkedéseit, s muníciót ad a többi ellenzéki szervezetnek. Az MDF-től a Hálózatig…
Már sejtem, hogy a tervet hogyan fogom megvalósítani. A kézenfekvő minta: az MDF létrejötte. Lakiteleken a hasonlóan gondolkodó emberek meghívásával szerveztek egy tanácskozást, az ott jelen lévők elfogadtak egy nyilatkozatot, azt Pozsgay segítségével nyilvánosságra hozták. Ennek alapján kibontakozott egy mozgalom, és az MDF szervezetté alakult. Ha tehát van egy nyilatkozat, amelyet hozzám hasonló gondolkodású jogászok elfogadnak, és azt valamilyen módon nyilvánosságra tudom hozni, útjára indulhat a Független Jogász Fórum. Elkészítem hát a felhívást.

Ruttner a klub legközelebbi összejövetelének helyszínéül a sziráki kastélyt választotta. A csodaszép kora őszi hétvégén a szokottnál is többen jöttek össze. Pénteken este, az utolsók között érkezem. Az egyik asztalnál a társalgóban örömmel fedezem fel közeli barátaimat, Perlaki Erikát és Bártfai Palit. Leülök az asztalukhoz, beszélgetünk, sörözünk, megmutatom a felhívást. Egyetértenek, s igazat adnak abban is, hogy ezen a rendezvényen kell a támogatókat összegyűjteni. Másnap délelőtt kiteszem a felhívást vagy száz példányban egy asztalra a tanácsterem bejáratánál. Nem telik bele fél óra, Ruttner feldúltan megkeres: Hogy tehettél ilyet? Kiteszel egy felhívást, s azt sem tudni, ki a szerzője. Itt van Kárpáti, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke és a minisztériumból az ügyvédi főosztály vezetője. Képzeld el, ha meglátják, s azt hiszik, a miénk a felhívás?!
– Nyugodj meg, Gyuri, ha valaki elolvassa a szöveget, ember nincs, aki azt gondolná, hogy ez a tiétek – válaszolom. Ruttner nem nyugszik meg, hanem öszszehívja a klub elnökségét.
Nem „idéznek” az ülésre, csak meghívnak. Dávid Gyula szememre veti, hogy visszaélek a vendégjoggal, amikor az ő rendezvényükön a saját anyagomat terjesztem. Ruttner nyomatékosan kéri, hogy mondjak le a vacsora utáni beszélgetésről. „Ha nem hallgatok rátok, akkor rendőrt hívtok?” – kérdezem. „Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni” – válaszol a Fiatal Ügyvédek Klubjának elnöke.
Ruttner párttag, de persze reformer. Hírlik, hogy Nyers Rezsővel van bizalmas kapcsolatban. Egyszer elmondta nekem, hogy országgyűlési képviselő szeretne lenni. Kérdeztem, hogy melyik parlamentben. Hát a következőben, mondta, s én tudtam, hogy nem ugyanarra gondolunk. Amikor hivatalosan is elismerték a többpártrendszert, MSZMP-tagkönyvét szocdemre cserélte. Egy ideig a szerencsétlen sorsú párt elnöke is volt. Azután a belharcoknak – jóval a választások előtt – maga is áldozatul esett. Azóta nem politizál. Dávid Gyula szintén párttag, de ő bejutott a parlamentbe. Igaz, csak tizennégy évvel később. MSZP-színekben.
A vacsora után Zorán műsora következett. Megkértem, hogy az első szám után adja át nekem a mikrofont. Bejelentettem, hogy a klub vezetőinek kérésére a szervezést felfüggesztem, de meg fogom találni a módját, hogy a fórum hamarosan útjára induljon. Az este a továbbiakban Zoránról szólt, majd a szokásos módon zenével, tánccal fűszerezett italozásba torkollott. Úgy gondoltam, végül is hálás lehetek Ruttneréknak. Ők az egypárti struktúrán belül keresik a cselekvés lehetőségét. Az én utam egészen más út. Úgy jó, ha semmilyen szálon nem köthető az övékhez.

Másnap, mielőtt hazaindultunk volna – Erikával, Palival és Tóth Lacival négyesben –, leülünk beszélgetni. Tóth Laci nálam négy-öt évvel fiatalabb, egy bulgáriai sítúrán barátkoztunk össze. A világról hasonlóan gondolkodik, mint én. Megállapodunk abban, hogy egy hét múlva vasárnap az én lakásomon találkozunk. Addig beszélünk olyanokkal, akikről úgy gondoljuk, hogy a szervezésbe bevonhatók.
Az összejövetelre tizennyolc–húsz ügyvéd jött el. Kiosztottam a felhívást, összefoglaltam, hogy milyen elvek alapján működne a Független Jogász Fórum. Balsai István – aki jó másfél évvel ezután az Antall-kormány igazságügyi minisztere lett – felvetette, hogy a legegyszerűbb, ha a jogászfórumot az MDF-en belül szervezzük meg. Én hangsúlyoztam: a felhívás nem egy párt jogi szekciójának a létrehozásáról szól, hanem olyan szakmai-politikai fórumról, amely független minden más szervezettől. Éppen ezért Független Jogász Fórum. „Hol élsz te tulajdonképpen? – pattant fel a helyéről Balsai. – Egyszer csak kiállsz a nyilvánosság elé, s kijelented, hogy létrehozol egy új politikai szervezetet?! Azonnal eltaposnak, megsemmisítenek! Az MDF létezését a hatalom, ha nem is ismerte el, legalább tudomásul vette. Ez védernyőt jelentene a jogászfórumnak” – tette hozzá némileg lehiggadva.
A veszélyeket illetően igazat adtam Balsainak, de kijelentettem, ezzel a megoldással éppen a lényeg veszne el: a függetlenség. Salamon László – aki 1990-ben az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke lett – megpróbált még Balsai mellett érvelni, de a többiek velem értettek egyet.
Végül megállapodtunk abban, hogy tanácskozást szervezünk, amelyre meghívjuk azokat a jogászokat, akik ismereteink szerint hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Ez a tanácskozás fogja megvitatni és végül kibocsátani a felhívást, amellyel útjára indulhat a Független Jogász Fórum. Elkezdtük összeállítani a meghívandó jogászok listáját. A jelenlévők egymás után sorolták a neveket. Elsősorban ügyvédek kerültek szóba, de voltak közöttük jogtanácsosok, egyetemi oktatók, sőt bírák is. A továbbiakban a lista még számos névvel kiegészült. Három hét alatt csaknem kétszáz nevet sikerült összeszednünk.
A következő megbeszélésre Balsai és Salamon már nem jött el, s Gábor László, aki tagja volt az ügyvédi kamara vezetőségének, szintén távol maradt.
A megbeszélésen összegezzük a meghívottak listáját, s úgy döntünk, hogy a rendezvényről a nemrég alakult Nyilvánosság Klub tagjait is értesítjük. Többségükben újságírók, akik szintén mozgolódnak. Talán lesz közülük olyan, aki majd tudósít a jogászfórum létrejöttéről. Ismertetem a meghívólevél szövegét, amelybe belefoglaltam a felhívás legfontosabb megállapításait. Úgy korrekt, ha mindenki tudja, milyen rendezvényről van szó. S ennek alapján döntse el, hogy eljön, vagy nem. Megkérdezem, hogy a levelet ki hajlandó aláírni. Heten jelentkeznek. Velem együtt tehát nyolcan leszünk a Független Jogász Fórum kezdeményezői.
Megbeszéljük, hogy letisztázom a levelet, s másnap este nálam aláírjuk. A nyolcak egyike reggel felhív telefonon: szeretne velem találkozni. Tizenegykor az Angelikában, mondom neki. „Arra kérlek, hagyjál ki az aláírók közül – tér a tárgyra azonnal, ahogy leülünk. – Mondhatnék mindenféle kifogást – teszi hozzá –, de nem akarok mellébeszélni. Egyszerűen tele a gatya.” Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit tud vállalni és mit nem, mondom. Azzal érvel, hogy ha kihagynánk a meghívólevélből a legélesebb megfogalmazásokat, biztosan többen eljönnének, és eredményesebb lenne a tanácskozás. „Azt nem hiszem – válaszoltam –, ha sok olyan ember eljön, akinek tele a gatyája, ott legfeljebb büdös lesz, de nem eredményes tanácskozás.” Így történt, hogy végül is heten indítottuk útjára a Független Jogász Fórumot.
Akik velem tartottak, mindannyian sikeres emberek voltak. Jól éltek, a rendszer nem zavarta köreiket. Kiváltságos helyzet, biztos, kiszámítható jövő. Aztán egyik pillanatról a másikra kockára tették az egzisztenciájukat. Korábban távol tartották magukat a politikától. Ám egyszer csak csináltak valamit, ami a politikában nem kis hullámot vert! Egyikük sem kapaszkodott fel ezekre a hullámokra, de a szolgálatot nem utasították el. Volt, aki egy időre ügyvédi tevékenységét is felfüggesztette.

Az ELTE Pollack Mihály téri épületének tükörterme 1988. november 5-én zsúfolásig megtelt. Legfeljebb száz résztvevővel számoltunk, s végül úgy százötvenen jöttek el. A felhívás szövegét mindenkinek kiosztottuk. A megnyitóban közöltem az összejövetel célját: a felhívás elfogadásával útjára indítjuk a Független Jogász Fórumot.
Jobbnál jobb felszólalások hangzottak el, remek volt a hangulat. Horváth Balázs veszprémi ügyvéd az MDF nevében üdvözölte a jogászfórum megalakulását, aztán Muskovszky Gábor – aki kiváló öttusázóként és párbajtőrözőként lépett az ügyvédi pályára – szövegmódosító javaslattal állt elő. Egyértelművé kell tenni – mondta némi forradalmi hevülettel –, hogy a Független Jogász Fórum a többpártrendszer kialakulását tűzte ki céljául.
Ettől tartottam. Hogy elindulunk az átszövegezés irányába, s a végén elveszhet a lényeg. Mert vannak, akik unják a részletekkel foglalkozó okoskodást, ők elmehetnek, s érdektelenségbe fulladhat a rendezvény. Egy rétsági kolléga, Szőlősi József oldotta meg a problémát. „Ebben a felhívásban a demokráciáról van szó, s ki hallott még egypártrendszerben demokráciáról!?” – érvelt igazi ügyvédi rafinériával. Végül százharmincöten írták alá a Független Jogász Fórum alapító felhívását. Igazi diadal volt ez a nap.
Míg a lakiteleki nyilatkozatról – csaknem két hónap elteltével – a Magyar Nemzetben megjelent Pozsgay-interjúból szerzett tudomást a közvélemény, a mi esetünkben ez már jóval gyorsabb és egyszerűbb volt. Nem volt szükség magas rangú pártfunkcionárius patronálására, legfeljebb egy-két újságíró rokonszenvére. Bálint B. András barátom akkoriban a Magyar Hírlap munkatársa volt. Kérésére Erdélyi András, aki a lapnál a jogi ügyekkel foglalkozott, Jogászok címmel írt egy publicisztikát, amelyben a jogászfórum megalakulásáról is beszámolt. Ez a november 14-i lapszámban jelent meg. Javorniczky István pedig – aki történetesen ügyfelem volt – három héttel a megalakulás után a Magyar Nemzetben Vissza a közéletbe címmel részletesen beszámolt a jogászfórum céljairól, törekvéseiről.
A Független Jogász Fórum tehát létrejött, tudnak róla, eltiporni már nem lehet, a többi csak rajtunk múlik…