A napokban mutatták be azt az összegző tanulmányt, amely a magyar társadalom előítéletességének fokozódását dokumentálja. A leírás számos ponton szembefordul a rendszerváltozás óta a balliberális politika és értelmiségi holdudvar által sulykolt sztereotípiákkal, sőt egyes elemeiben közvetetten „rehabilitálja” a kirekesztés törvényesítésével vádolt Orbán-kormányt is. A hangsúly a mindenkori politikai elitek kollektív felelősségén van. A kutatást a Magyar Antirasszista Alapítvány rendelte meg a Political Capitaltól.
Ahogy a tanulmány egyik szerzője, Krekó Péter vezető elemző fogalmaz, a különféle kisebbségi csoportok egymással szembeni ellenérzéseit a politika folyamatosan kihasználja a saját rövid távú céljai érdekében. Az előítéletesség növekedése ennek is eredménye. Galló Béla politológus, az alapítvány elnöke azt mondja, a tanulmányban foglaltak nem mindenben tükrözik az alapítvány álláspontját: olyan vitairatnak szánták, ami megindíthatja a valóban őszinte társadalmi párbeszédet közös gondjainkról és felelősségünkről. A kérdésre, hogy valóban olyan égető gondja-e a mai magyar társadalomnak a raszszizmus, hogy a meglévők mellett még egy új alapítványra is szükség van csillapításának érdekében, azt hangsúlyozza, az alapítvány nemcsak a határon belüli, de a határon túli, többek között az ott élő magyar kisebbséget érő faji alapú diszkrimináció ellen is igyekszik tenni.
Súlyos stratégiai hibák
– Célunk az is, hogy kilépjünk a politikai sztereotípiából, miszerint a baloldal hangsúlyozza a zsidók és a romák, a bevándorlók, a homoszexuálisok társadalmi diszkriminációjának problémáját, miközben a határon túli magyarok ugyanilyen gondjaival nem foglalkozik. Tény, hogy a baloldal ilyesfajta törekvéseit az úgynevezett jobboldal gyanakvással figyeli, ezt az ellentétet is fel kellene oldani – mondja Galló, aki azonban azt is elismeri, hogy a baloldal erre vonatkozó politikája enyhén szólva nem mindig szerencsés. Elég itt csak a 2004. decemberi kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás során az SZDSZ és az MSZP ellenkampányára gondolni. A politológus – szavai szerint – már akkor is felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányzó politikai elit súlyos stratégiai hibát követ el. A decemberi népszavazás történelmi alkalom lett volna arra, hogy a szocialisták és a liberálisok hiteltelenné tegyék a radikális csoportok legfőbb mozgósító erejű vádját, miszerint a „liberálbolsevikok” nemzetietlenek, és a nemzet életére törnek. A baloldali körökben elismert szakember, aki tanácsaival Medgyessy Péter szakértői gárdáját is segítette néhány alkalommal, úgy véli, az erősödő társadalmi interakciók miatt elodázhatatlan az előítéletekkel, a rasszizmussal kapcsolatos nyílt, a tabuk fölé emelkedő párbeszéd. A helyzetre a társadalom „gárdázással” és esetenként akár lincselésbe (Olaszliszka) is torkolló atrocitásokkal ad válaszokat, azonban egyik út sem járható. Az állam, a mindenkori uralkodó politikai elit felelőssége megkerülhetetlen, és mert most a baloldal van kormányon, a felelősség elsősorban az övé.
Krekó Péter is egyetért abban, hogy a balliberális kormány a 23 millió román beözönlésével és a szociális háló meggyengülésével riogató kampánya enyhén szólva is nemkívánatos mintákat közvetített a társadalom széles rétegei felé, a „jóléti sovinizmus” erősítésével. A szélsőjobboldal 2006 őszétől datálható utcai aktivizálódása és a nyilvánosságban való intenzívebb jelenléte mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a különféle társadalmi csoportok közötti feszültségek felerősödtek, növekedett a faji előítéletesség és a rasszista közbeszéd, amit a közeljövőben várhatóan csak tovább szít a gazdasági válság.
Tanulmányában a szélsőséges eszméknek az ifjúság körében tapasztalható térnyeréséről ez olvasható: a kormányfő ellenségként való pozicionálása miatt Gyurcsány távozása azt eredményezheti, hogy azok a szélsőjobboldali közösségek, amelyek identitását a kormányellenesség adja, meggyengülnek. Ha a jelenlegi miniszterelnök távozik a hatalomból, az elemző szerint új ellenségképre lesz szükség, amely a Gyurcsány ellenében létrejött szélsőséges csoportok identitását megalapozza. A legfőbb politikai ellenfél eltűnésével az indulatok még inkább a különféle etnikai kisebbségek (főleg a zsidók és a romák) irányában fejeződhetnek majd ki.
A tanulmányból kiderül, hogy az immár hat éve regnáló balliberális, papíron kisebbségbarát kormányok működése nemhogy enyhítette volna a feszültségeket, hanem fokozta azokat, a roma–nem roma ellentét enyhítésére és a roma mélyszegénység csökkentésére ugyanakkor az elmúlt húsz évben egyáltalán nem született kielégítő politikai program. Az ellentétek élezésében az elemző szerint nagy szerepük volt a médiumoknak is, amelyek nem kellő empátiával, sőt az előítéletességre való hajlamot meglovagolva tudósítottak a konfliktusokról. Krekó kifejtette, ennek hatásos dokumentálása az olaszliszkai konfliktus ügye, amelynek utólagos kommentálásában szerinte a jobboldali sajtó is komoly hibákat követett el.
Követhetetlen a milliárdok útja
A kérdésre, hogy ha az elkövetőről van szó, miért titok, ha éppen cigány, ám ha az áldozat roma, miért hangsúlyozandó tény, hogy éppen cigányt ért atrocitás, azt mondja: alapvetően nem kettős mércéről van szó, hanem egy olyan hátrányos helyzetű közösség védelméről, amelynek nincsenek meg az eszközei az önvédelemre. Ugyanakkor elismeri azt is: a cigányok és a magyarok együttélése elsősorban nem faji kérdés, hanem szociológiai, és kulturális problémákról van szó. Csakhogy ezek orvoslásában a kormányok nemigen jeleskedtek. A romák felzárkóztatására szolgáló súlyos tízmilliárdok útja az Állami Számvevőszék szerint követhetetlen, kérdés, hogy valóban a célnak megfelelően használták-e fel azokat, és egyáltalán azokhoz jutott-e el a pénz, akiknek szánták. Az, hogy a politikai szereplők rendre igyekeznek kikerülni ezt a problémát, hozzájárult ahhoz, hogy a „cigánykérdés” napirendre kerülhetett a társadalom széles rétegeiben – immár politikai hovatartozásra való tekintet nélkül.
Botrány botrány után
A tanulmány kitér arra is, hogy az Orbán-kormány alatt bevezetett jogszabály, miszerint a családi támogatásokat a gyermekek iskolába járásához kötötték, sokat segíthetne az előítéletességet is oldó integráció ügyének. (Mint ismert, bevezetésekor éppen a roma jogvédők tiltakoztak leginkább, mondván, emberi jogaikban és méltóságukban sérti a romákat, és felmerült a faji alapú diszkriminatív törvényalkotás vádja is. Medgyessy Péter választási propagandájának megfelelően hatalomra jutásakor azonnal eltörölte a törvényt – a szerző.) Ezzel együtt Krekó Péter arra is rámutat: egyes civil kezdeményezések, mint például a monoki polgármester „segélyért munkát” programja, valójában nem orvosolja a gondokat, sőt csak tovább élezi a feszültségeket, gerjeszti az előítéletességet.
Galló Béla azt hangsúlyozza, nemcsak a többségi, de a cigány politikai elit felelőssége is megkerülhetetlen. És ezzel is szembe kell nézni. Amíg a társadalom a médiumokban azt látja, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott cigány önkormányzatok háza táján egyik botrány követi a másikat, milliók tűnnek el kézen-közön, választási csalások vannak, a képviselők az ülésterem székeivel ütlegelik egymást a hatalmi harcok hevében, biztosan nem csökkennek az előítéletek. Galló szerint az az igazi tragédia, hogy a rendszerváltás óta a társadalomnak nem sikerült ki- és felnevelnie egy új roma értelmiségi elitet sem, amely pozitív mintát nyújthatna. A mostani roma politikusok rendszerint csak „bokréták egy párt kalapján”. Arra is kitért, hogy a kisebbségi jogvédelemből, a kisebbségek hátrányos helyzetéből sokan igyekeznek megélni, illetve politikai tőkét kovácsolni, amivel sokat ártanak az ügynek, melynek rendezése mindannyiunk közös és alapvető érdeke lenne.
Azt a feltételezést, hogy a tanulmány megrendelésének, a Magyar Antirasszista Alapítvány váratlan és kitüntetett médiafigyelemmel övezett színre lépésének bármiféle köze lenne a jelenlegi politikai helyzethez – a miniszterelnök kezdeményezte Magyar Demokratikus Chartához vagy a tarka magyarhoz –, Galló Béla határozottan elutasítja. Mint mondja, a közelmúlt eseményei – a homoszexuális- fesztiválon történt atrocitások vagy a pátkai ügy – sajnos ismét aktuálissá tették a kérdésről való közös gondolkodást. Krekó Péter részben egyetértett azzal, hogy a hatalmi harcok során, válság idején, választásokra készülődve a baloldal hatásosan használja és hatékonyan közvetíti a közvélemény – főként a kisebbségek számára – azt a politikai toposzt, hogy a jobboldaltól félnivalójuk van. A 2006-os választások óta azonban egyre inkább látszik, hogy a szélsőségesek és a parlamentáris jobboldal azonosságának hangsúlyozása egyre kevésbé hatékony eszköz, amelynek alternatíváját ugyanakkor az identitáspolitikában hagyományosan gyengébb baloldal még nem találta meg. Az továbbá, hogy mindkét oldal eszközként használja a romákat politikai céljaik elérésében (lásd például a „jobboldali” és „baloldali” romaszervezeteket), nem segíti a cigányok társadalomba való integrálódását, inkább a pártpolitikai megosztottságot erősíti egy olyan közösségben, amelynek gondjai más természetűek, és éppen a hatékony érdekképviselet hiányától és gyenge identitásától szenved.
Választást eldöntő voksok
A politikai elitek motivációja érthető: mivel a kisebbségek száma több százezerre tehető, adott esetben voksaikkal eldönthetik a választásokat. Ahogy az elemző fogalmazott, a rövid távú politikai érdekek hajhászása a kisebbségi kérdéskörben beláthatatlan károkat okoz, és mindenkinek egyaránt rossz. Szembeállít, a szakadékokat mélyíti. Szerinte csak az őszinteség, az igazságosság, a pártatlanság, a valódi egyenlőség hozhat gyógyírt – ez mind a kisebbségekre, mind a többségre egyaránt vonatkozik. Galló Béla azt állítja, hogy alapítványuk az előítéletesség elleni tevékenységével ebben igyekszik segíteni. De az alapvető felelősség az államé. – Folyamatosan a vidéki Magyarországot járva bárki láthatja azokat a megyéket, ahol számos településen már a romák vannak többségben. Láthatja a kölcsönös kiszolgáltatottságot, a konfliktusokat. Azt is, hogy valóban léteznek olyan falvak, ahová még a rendőrök sem mernek bemenni, ahol idős emberek rettegésben élik az életüket – teszi hozzá. A tanulmányban is olvasható, a gárdajelenség egyik legfőbb oka, miszerint a lakosságnak egy jelentős része vidéken úgy látja, hogy „a rendőrség keze meg van kötve”. Az állam nem látja el megfelelően közfeladatát, az állampolgárok védelmét, ezért alternatív megoldásokat keresnek. – Mit tehetnének mást? – teszi fel a kérdést Galló, hangsúlyozva, hogy a gárdát ettől függetlenül a honi politikai viszonyok egyik torz és kártékony, sőt veszélyes, mert politikailag könnyen manipulálható képződményének tartja, amellyel könnyű felszaggatni a régi sebeket. Pedig – fogalmaz – a konfliktusok többnyire szociális gyökerűek, és megoldatlanságuk miatt öltenek etnikai színezetet, így gerjesztenek indulatokat, és végül tényleg ott a baj.
Agresszív reakciók
– Csak a többségben lehetnek előítéletek a kisebbségek irányában? Ha ezt a problémát vizsgáljuk, nem kellene-e górcső alá venni, hogy a kisebbség mennyire előítéletes a többséggel szemben, hogy ez milyen érzelmi reakciókat vált ki, mennyiben mélyíti a konfliktusokat? – kérdezem Krekó Pétert és Galló Bélát. Krekó Péter azt mondja, a Political Capital rögtön a Magyar Gárda megalakulása után jelezte, hogy ez nem egyoldalú probléma, Bulgária példáján bemutatták, hogy az előítéletesség és az erőszak előítéleteket és agresszív reakciókat válthat ki a cigányság körében is. Ugyanakkor az tény, hogy erre vonatkozó empirikus kutatások nincsenek. Ahogy fogalmaz, az ilyen típusú felmérések elkészítése nagyon nehéz, mivel a roma közösségek igen zártak, rendkívül sokszínűek, nagyfokú a tanulatlanságból fakadó válaszelkerülési hajlam, ráadásul a valódi attitűdjeiket sokan éppen az üldözöttség, kiszolgáltatottság érzése miatt titkolják. A hagyományos kérdőíves módszer nem, vagy csak komoly módszertani körültekintéssel alkalmazható körükben. Mélyreható szociográfiai elemzések tárhatnák fel ezt a kétségkívül létező és a mindennapokban is ható problémát. Galló Béla mindehhez annyit tesz hozzá: együtt kell élnünk – ez magától értetődő tény –, de hogy ez mennyire lehet harmonikus, rajtunk múlik. Túl kellene lépni az eddigi beidegződéseken, mind politikai, mind társadalmi értelemben.
magyar nemzeti galéria
Még két hétig látható a Nemzeti Galéria impozáns kiállítása
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!