Nyílt levél Sólyom László köztársasági elnökhöz

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Nagy tisztelettel arra kérem Önt, hogy élve az alkotmány 30. paragrafus (1) e bekezdésében foglaltakkal, vegyen részt és szólaljon fel az Országgyűlés egyik ülésén, s tegyen javaslatot válságkezelő politikai lépésekre.
Minderre azért kérem köztársasági elnök urat, mert a jelenleg kialakult pénzügyi, gazdasági, politikai és erkölcsi válsághelyzetben joggal várják el Öntől a magyar állampolgárok, hogy szólaljon fel, fejtse ki a véleményét a jelenlegi belpolitikai helyzetről, s ebből kiindulva tegyen javaslatokat a fennálló válság orvoslására. Az Ön megszólalására, válságkezeléssel kapcsolatos javaslataira már jó ideje élénken és reménykedve vár a magyar közvélemény.
Megítélésem szerint e felszólalás szükségességét erősíti a magyar alkotmány 29. paragrafus (1) bekezdése is, mely szerint „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Az immáron két éve húzódó, s a pénzügyi világkrízissel tovább erősödő, átfogó válsághelyzetben ugyanis a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése is veszélybe kerülhet. Márpedig ilyen helyzetben az Ön felszólalásának és javaslatainak különleges jelentősége van, sőt, lehet, hogy éppen a felszólalása jelentheti a kezdő lépést a politikai válsághelyzetből való kilábalás irányába.
De miért gondolom, hogy veszélybe kerülhet a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése?
Ennek döntően három okát látom.
1. A pénzügyi világválság egy olyan, már önmagában is sebezhető állapotban lévő Magyarországot ért el, amelynek kormánya, elveszítvén parlamenti többségét és a társadalom meghatározó részének bizalmát is, a cselekvőképesség határához érkezett. Ebben a helyzetben felmerül annak a közvetlen veszélye, hogy egy súlyosabb pénzügyi és gazdasági összeomlás az államszervezet szuverén működését és cselekvőképességét szüntetheti meg.
Magyarország külső és belső sebezhetőségének egyik, talán legfontosabb kiváltó oka a jelenlegi kormányfő elhíresült balatonőszödi beszédének 2006. szeptemberi nyilvánosságra kerülése. Ettől kezdve a mai napig folyamatos nyugtalanság és feszültség van jelen a magyar közéletben, a miniszterelnökkel szembeni ellenérzés és elutasítás nap mint nap tetten érhető, a vele és kormányával szemben mutatkozó tartós és nem csökkenő bizalomhiány olyan mértékű, hogy közvetetten veszélyezteti az államszervezet hatékony és demokratikus működését. Hiszen hogyan cselekedhetne hatékonyan és demokratikusan az az államszervezet, amellyel szemben a minimális társadalmi bizalom sincs meg, lépéseit nem tudja elfogadtatni az állampolgárokkal (lásd 2008. márciusi népszavazás eredménye), amelynek látható legitimációs gondjai vannak?
Ön akkor, 2006 őszén nyilatkozataiban teljesen indokoltan jelentette ki azt, hogy Magyarországon erkölcsi válság alakult ki, s közvetve világossá tette, hogy e válság első számú felelősének a miniszterelnököt tartja, akinek mindezért a felelősséget vállalnia kellene. Akkori felszólításának a miniszterelnök nem tett eleget, azóta is ő a végrehajtó hatalom vezetője, s ez a tény az elmúlt két évben még mélyebbé tette az erkölcsi és politikai válságot Magyarországon, de ami talán ennél is rosszabb, hazánk külföldi megítélésére is árnyékot vet az, hogy Magyarországnak – az elterjedt vélekedés szerint – „hazudós miniszterelnöke” van. Mindez gátolja országunk sikeres és hatékony működését, fellépését a külvilágban, a gazdasági gondok megoldásában, s így a tartós és erősödő bizalomhiány állapotában a társadalom nagy részének támogatása nélkül elképzelhetetlen az államszervezet demokratikus működése.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az említett válságok következtében felborulhat, vagy már fel is borult az a nemzeti egység, amelyet az alkotmányunk szerint az Ön által betöltött intézmény fejez ki. Úgy vélem, nem szorul különösebb bizonyításra az, hogy az elmúlt két évben mélyen megosztottá vált nemcsak a magyar belpolitika, hanem a magyar társadalom, az állampolgárok közössége is. Az őszödi beszéd következtében mély törésvonal alakult ki szinte az összes társadalmi alrendszerben: a politikától kezdve a gazdaságon és a kultúrán át egészen a civil szféráig, a magánéletig, s átfogóvá vált az individualizmus, a pesszimizmus és a közéletből való teljes kiábrándulás. Az elmúlt két év során leértékelődött minden, a nemzet és az állam egységét kifejezni hivatott intézmény, elvesztette autoritását a parlament, a kormány, a bíróság és az ügyészség, csökkent a tekintélye az Alkotmánybíróságnak és egyéb független intézményeknek, a pártok és a médiumok megítélése mélyponton van, és, sajnos, még a köztársasági elnöki intézmény tekintélyét is megsínylette az elmúlt időszak.
Olyan állapot ez egy ország életében, amikor mind a nemzeti egység megőrzése, mind az államszervezet demokratizmusának megvédése határozott, látványos, ha úgy tetszik, szimbolikus lépéseket követel meg. Ebben a magyar alkotmány szerint a köztársasági elnök mérvadó és meghatározó szerepet játszhat.
2. A parlamenti többségét elveszített, általános bizalomhiánnyal és legitimációs gondokkal küszködő kisebbségi kormány a pénzügyi világválság kitörésére a magyar alkotmányos renddel összeegyeztethetetlen módon reagált. Mégpedig úgy, hogy a miniszterelnök összeverbuvált egy olyan „nemzeti csúcsot”, amely mintegy az alkotmányosan országos döntésekre jogosult intézményeken – parlament, kormány – átnyúlva, alkotmányosan nem létező, homályos felhatalmazással próbált országos elhatározásokra jutni. Ennek kapcsán teljesen indokolt és jogosult döntést hozott Ön, köztársasági elnök úr, amikor úgy döntött, hogy távol tartja magát ettől az alkotmányon túli összejöveteltől. Az Ön rövid indoklása is pontos volt, különösen annak azon kitétele, hogy „az állam nem így működik”, mármint nem úgy, ahogyan azt a homályos státusú nemzeti csúcs kitervelője, a miniszterelnök elképzeli. Hozzá kell tenni: hiába sújtja a többi európai államot is a pénzügyi válság, egyetlenegyben sem vetődött fel a magyarhoz hasonló ötlet nagy, „népfrontos” összejövetelre; az EU-országok kormányai egytől egyig tudják, hogy mint a végrehajtó hatalom megtestesítőinek, nekik kell a válságra adandó válaszlépéseket megtenniük.
Világos tehát: a válság körülményei közepette a kisebbségi kormány és vezetője túllépett az államszervezet működési keretein. S tette mindezt egyértelmű politikai-hatalmi célokból, ami azért veszélyes az államrezonra, mert ezek után vélelmezhető, hogy a kormány hatalmának mindenáron való megtartását előbbre valónak tartja, mint az államszervezet alkotmányos működését. Éppen ezért s ennélfogva kell fellépni az államszervezet demokratikus működésének védelmében.
Nem beszélve arról, hogy a „nemzeti csúcs” öszszehozásával a kormány egyértelmű bizonyosságát adta: kisebbségben képtelen a pénzügyi és a mélyülő gazdasági válság kezelésére. Márpedig ebben az esetben, éppen a nemzet egységének megvédése érdekében olyan új kormányzatra van szüksége Magyarországnak, amely világos társadalmi felhatalmazással és parlamenti többséggel rendelkezik. Ehhez egyetlen út vezethet: az új választások kiírása, amelyhez a parlament önfeloszlatásán keresztül vezethet az út. A kialakult válságra való tekintettel azonban az tűnik szerencsésebbnek, ha most átmeneti válságkormány jönne létre, amely a júniusban, az európai parlamenti választásokkal egyidejűleg tartandó parlamenti választásokig és az új kormány megalakulásáig hivatalban maradna a sürgető teendők megtételére.
Itt jegyzem meg Önnek, tisztelt köztársasági elnök úr, hogy szeptemberben civil kezdeményezéssel országos aláírásgyűjtő akció indult a parlament önfeloszlatásáért és az előre hozott választásokért, s már több tízezren írták alá az íveket. Emellett napokon belül elindul a parlament önfeloszlatását célzó népi kezdeményezés is, ahol ötvenezer plusz egy szavazatra van szükség ahhoz, hogy a parlament kötelezően megtárgyalja önfeloszlatását, és döntsön arról. A két társadalmi, civil kezdeményezés egyébként összeér, és egymást erősíti a továbbiakban. Nem csekély hátteret jelent a szervezők és aláírók számára, hogy immár hónapok óta a közvélemény-kutatások által megkérdezett emberek egyértelmű, már-már abszolút többsége folyamatosan az előre hozott választásokban látja a jelenlegi válságból kivezető, leghatékonyabb utat.
3. Megemlítendő, hogy a kisebbségi kormány nem hagy fel azzal az őszödi gyakorlatával, hogy akár a hazai, akár a külföldi nyilvánosság előtt, akár nemzetközi politikai és pénzügyi szervezetek, akár tekintélyes közjogi méltóságok felé félrevezető adatokat közöl, vagy adatokat hallgat el a magyar gazdaság állapotáról. Erre ékes példa: a kormány tagjai napokig azt próbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy minket nem érint különösebben a pénzügyi válság, miközben ennek ellenkezőjével mindenki tisztában volt. (A kormányfő egyenesen „válságprófétáknak” nevezte a pénzügyi krízis hazai hatásait firtató ellenzéki felszólalókat.) Árulkodó, hogy a pénzügyi válság kirobbanása után jó néhány nappal, amikor már világosan látszott, hogy Magyarország az egyik legveszélyesebb helyzetben lévő ország, nemcsak európai, de világviszonylatban is, fizetett hirdetés formájában egy hazánk állapotáról tudósító cikk jelent meg az International Herald Tribune-ban, amely hivatalos, állami szerv által megrendelt cikk Magyarországot biztos lábakon álló, jó gazdasági állapotban lévő államként mutatja be. Aligha kell bizonyítani: ez nem pusztán szánalmas és nevetséges a nemzetközi közvéleménynek is, hanem tovább növeli kormányzati szerveink hiteltelenségét a külföld előtt, s ennek most igen nagy a kockázata.
Ám ami ennél fontosabb: e cikk és más kormányzati propagandafogások is bizonyítják, hogy a kisebbségi kormány még válsághelyzetben sem képes a közérdekű adatok hiteles, torzítástól mentes nyilvánosság elé tárása alkotmányos követelményének megfelelni. Ékes példa erre, hogy a kormány az EU-val, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kötött megállapodásának menetéről és részleteiről nem tájékoztatta sem a közvéleményt, sem az Országgyűlést, sem a parlamenti pártokat. Márpedig ez is azt mutatja, hogy a jelenlegi kormány elhallgató, félrevezető adatközléseivel – amelyek tipikusan egy meghaladottnak vélt, autokratikus politikai rendszer jellemzői – veszélyezteti az államszervezet demokratikus működését, hiszen hiteles információátadás, adatközlés, átláthatóság nélkül nem képzelhető el demokratikus működésmód és államrend.
De mindezeken túl is, a jelenlegi válsághelyzetben az Ön felszólalásának különleges jelentősége és ereje lehet.
Mindezek alapján kérem azt, ha lehetséges, fejtse ki a véleményét, javaslatait a parlament és a nyilvánosság előtt.
Tisztelettel, Fricz Tamás politológus