Rendőrterror: bojkottált ülés

Nem mentek el a parlament emberi jogi bizottságának tegnapi ülésére az MSZP és az SZDSZ politikusai, a rendőrség és a Legfelsőbb Bíróság vezetői. A téma a 2006. október 23-i rendőrterror volt. A meghívott jogvédők szerint a rendőrség mellett a bíróság is súlyos jogtiprásokat követett el, az ügyészség pedig nem tett meg minden tőle telhetőt a rendőri vezetők felelősségre vonása érdekében.

Sok a panasz. Április óta 194 panasz érkezett a Független Rendészeti Panasztestülethez, amelyből 109-et vizsgáltak meg, és 64 esetben állapítottak meg rendőri intézkedéshez köthető jogsértést – közölte Kaltenbach Jenő, a testület elnöke. Hozzátette: a 64 ügyből 31-et továbbítottak az ORFK-nak, mert súlyos alapjogsérelmet tártak fel. Bencze József országos főkapitány 29 ügyben válaszolt: három esetben helyt adott a panasznak, négy esetben azt részben elfogadta, a többi, elsősorban gyülekezési joggal összefüggő panaszt elutasította. A panaszok két fő eseménnyel: a március 15-i nemzeti ünnepen történtekkel, illetve az április 11-i, Clark Ádám téri előállításokkal kapcsolatban érkeztek.

Nem szívesen beszél arról máig a kormány, illetve beosztott szervezetei, hogy mi történt két évvel ezelőtt október 23-án, az ominózus „véres hétfőn”, amikor a rendőrség rátámadt a Fidesz ünnepi megemlékezéséről hazafelé tartókra, brutálisan összevert legkevesebb 150 embert, valamint fejmagasságban kilőtt gumilövedékekkel 14 embernek okozott részleges vagy maradandó szemsérülést. Hogy a téma számukra ma is tabu, jelzi: az Országgyűlés emberi jogi bizottságának ülésére nem mentek el a szocialista és szabad demokrata politikusok. Bojkottálta az ülést az országos és a budapesti rendőrfőkapitány, illetve a Legfelsőbb Bíróság ideiglenes vezetője is. Így a bizottság határozatképtelensége miatt nem ülésezett, csupán tanácskozott az ügyészség és a jogvédő szervezetek vezetőivel a még mindig folyamatban lévő vagy eredménytelenül lezárt büntetőeljárásokról. Az MSZP közleményben azt magyarázta: nem asszisztálnak a politikai hisztériakeltéshez, a két évvel ezelőtti ügyek bírósági szakban vannak, azokat nem befolyásolhatják.
Balog Zoltán (Fidesz) bizottsági elnök szerint a parlament szégyene, hogy az áldozatok nagy része mind a mai napig nem kapott anyagi, jogi és erkölcsi elégtételt, és az elkövetők is többnyire büntetlenül megúszhatták a felelősségre vonást.
2006. október 23-án mindenki célpont volt, aki mozgott. Például a rendőrökkel tárgyalni próbáló Révész Máriuszt (Fidesz) addig verték, amíg eszméletét vesztette. A politikus tegnap arról számolt be: bár két rendőr ellen vádat emeltek a bántalmazás miatt, még bírósági tárgyalásig sem jutott el az ügy. Révész kiemelte: a rendőrség mindent elkövetett, hogy akadályozza a nyomozást, és ha nem vették volna fel videóra a verést a szemközti házból, ennyi eredményre sem jutott volna a nyomozás. Jelezte: az őt megverő néhány rendőrön kívül 50-60 rendőr látta a történteket, így ők bűnpártolás, illetve hamis tanúzás bűncselekményét követték el. Eddig egyetlen jogerős kártérítési ítélet született 2006. október 23-ával összefüggésben: a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt H. Attilának félmillió forintos nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a napokban, amiért indokolatlanul hasba rúgták, megbilincselték és előállították, majd fél napig fogva tartották. Emellett több elsőfokú határozat is született kártérítési ügyekben, amelyekben közel tízmillió forintot ítéltek meg az áldozatoknak.
A bizottsági ülésen a jogvédő szervezetek egyöntetűen a parancsokat kiadó rendőri vezetők felelősségre vonásának elmaradását nehezményezték, illetve azt, hogy sok esetben nem vonták felelősségre bűnrészesség miatt azokat a rendőröket, akik bizonyíthatóan jelen voltak egy-egy bántalmazásnál. Úgy vélték, az azonosító jelvények központi utasításra történt levétele, vagy az akkor még nem rendszeresített gumilövedékes fegyverek használata miatt a főrendőröket büntetőeljárás alá kellett volna vonnia az ügyészségnek. Belovics Ervin, a legfőbb ügyész helyettese úgy fogalmazott: személyes kudarcként éli meg, hogy sok bűncselekménynek nem találták meg az elkövetőjét. Egyébként a rendőrség és az ügyészség által közölt statisztikából az derül ki, hogy a 2006. őszi eljárások közül jóval több nyomozást szüntettek meg, mint ahány ügy jogerős ítélettel zárult.
A Papp Károly (jelenleg a Készenléti Rendőrség parancsnoka) nevéhez fűződő rendőrségi jelentés irányító vezetőként leginkább Gergényi Péter akkori budapesti főkapitányt marasztalta el. Ehhez képest Demszky Gábor főpolgármester Budapestért-díjjal tüntette ki őt. A civilek pedig hiába tettek több feljelentést Bene László volt országos főkapitány és Gergényi ellen, nem indult nyomozás. Emlékezetes, a Papp-jelentés által elmarasztalt több alacsonyabb beosztású rendőrt előléptetéssel jutalmazták „kiváló munkájáért”.
Szóba került a Pesti Központi Kerületi Bíróság szerepe is a jogtiprásokban: az általuk 2006 őszén elrendelt előzetes letartóztatások döntő többségét hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság.

Hárommilliós kártalanítás. Nem jogerősen hárommillió forint kártalanítást ítélt meg tegnap a bíróság egy fiatalembernek, akit 2006 szeptemberében a belvárosban vadásztak le a rendőrök, majd csaknem két hónapig előzetes letartóztatásban tartották, azonban bebizonyosodott, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt.