A miniszterelnök hamis hazafisága

Meg sem hallják az emberek az ellenzék bulvárjelzőit, mert már semmit sem mondanak az olyan mondatokkal, hogy „pofátlanság a közpénzek elherdálása”. Kevésbé elhasznált jelzőkkel, konkrét felvetésekkel többre menne a Fidesz. Például megkérdezhetné, miért nézi tétlenül a kormány, ahogy a legismertebb magyar élelmiszer-ipari vállalkozások elvéreznek. Gyurcsány Ferenc ezermilliárd forintos gazdaságélénkítő programot jelent be, amelynek célja többek között a munkanélküliséggel leginkább sújtott térségek segítése. Ez a megfoghatatlan tartalom és hatalmas öszszeg, mint minden ilyen jellegű bejelentése, észrevétlenül fog eltűnni a politikai és gazdasági felfordulásban. Ennél sokkal konkrétabb és hasznosabb lépés lenne, sőt egyenesen kötelessége volna a kormánynak, ha azonnal cselekedne a munkahelyek megtartásáért azokban a jó nevű magyar cégekben, amelyek segítségért kiáltanak.
Például: ötezer munkahelyet veszélyeztet és több milliárd forintos kárt okoz a Négy Mancs akciója, amely évtizedekre versenyhátrányba hozta a magyar libamájat. (A Hungerit Zrt. a világ ilyen jellegű libamájtermelésének nyolcvan százalékát adta.) Miért nem védi meg a nemzetközi jogi lehetőségeket a végsőkig kihasználva az állam ezt a hungaricumot? A tettek helyett azonban a kormány, minden felelősséget a válságra hárítva, sajnálkozó arccal felsorolja, hány ezer alkalmazottat bocsátanak el hétről hétre, s úgy tesz, mintha az égvilágon semmi köze nem lenne ezekhez az emberekhez.
Vannak olyan egyetemleges értékek (iskolák, kórházak, vasúthálózat), amelyeket akkor is fenn kell tartani és átsegíteni a válságos időszakokon, amikor azt a szabadpiac vagy a napi politika érdekei nem indokolják. Az évtizedek óta jól prosperáló, de most átmenetileg megingott cégek későbbi újraépítése mind anyagilag, mind erkölcsileg, mind a reklám és ismertség tekintetében sokkal többe kerülne, mint most megmenteni őket. Láthatjuk, ahogy a nyugati országok pénzt nem sajnálva sietnek patinás nemzeti vállalataik kisegítésére. Ott természetes, hogy a nemzeti érdekek irányítják a gazdaságpolitikát, míg hazánk továbbra is a multinacionális cégek csalogatásában látja a kiutat. Nemzetközi összehasonlításban is páratlan, hogy 2007-ben a külföldi vállalatok a GDP csaknem 15 százalékának megfelelő jövedelmet vittek ki Magyarországról. (A szlovákoknál ez csak hét százalék.) Ráadásul ezek a külföldi cégek évi több száz milliárd forint adókedvezményben és egyéb támogatásban részesülnek, amit a hazai vállalkozások nem kapnak meg. Csak egy összehasonlítás: a jelenlegi kormányzattól a CBA magyar élelmiszerlánc félmilliárd forint állami támogatást kapott, pedig 35 ezer embernek ad munkát, miközben a Hankook 20 milliárdot kapott, a Mercedes gyár pedig 30 milliárdra számíthat. Ez utóbbi kettő töredékét sem fogja foglalkoztatni annak a létszámnak, mint a CBA. Az, hogy a kormány a jó nevű magyar vállalkozásokat nem segíti meg, csak a szabadpiacra hivatkozva széttárja a karját, nemzetietlen és ráadásul buta cselekedet.
Miniszterelnök úr, tudhatná, hogy a hazafiság nem csak a szívre tett kézzel énekelt Himnuszra értendő.
Brockhauser Edit
e-mail