Befolyásolható ítéletek

A helyzet súlyos, gyors változtatásra van szükség – véli Fleck Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető docense. A jogszociológus abból az alkalomból nyilatkozott lapunknak, hogy az Országgyűlés hétfőn nem fogadta el Sólyom László jelöltjét a főbírói tisztségre. Fleck szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem maradhat a megyei érdekérvényesítés fóruma. Közölte: nem helyes, ha a megyei bíróságok elnökei például élményfürdőkben egyeztetik álláspontjukat és döntik el, miként határozzon az igazságszolgáltatási tanács.

– Meglepte, hogy az Országgyűlés a héten elutasította a köztársasági elnök főbírójelöltjét?
– Szomorú vagyok, hogy nem választották meg a jelöltet, hiszen az igazságszolgáltatás rendszerének átalakítása elkerülhetetlen.
– Bárándy Gergely szocialista politikus szerint Havasiné Orbán Mária túl gyorsan és radikálisan kívánt változtatni a jelenlegi helyzeten. Mi motiválhatta a képviselőt?
– A jogászok majd minden csoportja érdekelt lehet abban, hogy a változások csak lassan történjenek meg. A reformmal ugyanis monopóliumok, kapcsolatok kerülhetnek veszélybe. Ezt ismerjük az egészségügyből is.
– Ön szerint milyen célt tűzött ki a főbírónak jelölt jogász? Min változtatna elsősorban Havasiné Orbán Mária?
– Szerinte növelni kell a bíróság munkájának hatékonyságát. Emellett átláthatóbbá kívánja tenni az igazságszolgáltatást. Ez olyan radikális, új elem, amely sok belső, hatalmi érdeket sért. Az igazgatási vezetők, vagyis a bírósági elnökök eddig lényegében nem viseltek felelősséget a tevékenységükért. Ez jellemző az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra (OIT) is. Az intézményrendszeren kívül is adódhatnak érdeksérelmek. Ahol a viszonyok nem átláthatók, ott létezhetnek olyan csatornák, amelyek nem korrupt jellegűek ugyan, mégis kifogásolhatók. Ilyen körülmények között bármi előfordulhat.
– Miből derült ki az ön számára, hogy az államfő jelöltje hatékony, átlátható rendszert akar?
– Abból, hogy megtette, amit sok bírósági vezető elmulasztott: diagnózist készített. Rögzítette: a bíróságok igazgatásával baj van. Az országos tanácsban az elnökön kívül kilenc bíró vesz részt, közülük hat megyei bíróságot vezet. Nem működhet jól az a szervezet, amelyet felső szinten azok ellenőriznek, akik középszintű pozíciót is betöltenek. Az OIT-ban a megyei bírósági elnökök számbeli fölénye miatt senki másnak az akarata nem érvényesülhet.
– A Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke mit tehetne azért, hogy a tíz éve hatályos törvény hibáit korrigálják? A jogszabály köztudomásúan csak kétharmados többséggel módosítható.
– Átfogó elemzés után a rendszer lényegét kellene megváltoztatni: szükséges volna, hogy a jogalkotók módosítsák az OIT hatáskörét. Ebben olyan elnök segíthetne, akit a parlament nagy többséggel választ meg. Szakmai s politikai konszenzus különben nem képzelhető el. A politikának is érdeke, hogy a bíróságok működőképesek legyenek.
– Komolyan gondolja, hogy a politikának is érdeke ez?
– Van egy félelmem: ez valójában senkinek sem érdeke az állampolgárok túlnyomó többségén kívül. A pártok azt gondolhatják, egy átlátható szervezettel ők is veszíthetnek. A perek ugyanakkor elhúzódnak, a jogértelmezés nem egységes, az ítéletekkel szemben minőségi kifogás is megfogalmazható, csökkent a bíróságok presztízse, de ez mind nem számít. Dominánssá váltak a szervezeti és a személyes kapcsolatok.
– Milyen szervezeti, személyi összefüggésekre gondol?
– Az igazságszolgáltatásban több hatalmi centrum van. A legfontosabbak: az OIT, a Legfelsőbb Bíróság s a megyei elnökök. Jelentékeny a szerepük a bírák kiválasztásában, az ügyek és a pénzek elosztásában, a munka értékelésében. Ugyanakkor semmilyen kontroll nem érvényesül felettük. Emiatt veszélybe kerülhet a bíró belső függetlensége, hiszen neki a saját igazgatási vezetőjétől, az elnöktől is függetlennek kell lennie. A munkáját természetesen ellenőrizni kell.
– Ön szerint az elnök orientál, tehát ő diktálja az ítéletet?
– A nyomásgyakorlás a Kádár-rendszer vége felé sem direkt módon zajlott. Az elnök rendszerint nem hívta be a bírót, és nem mondta meg, mi legyen az ítélet. Most sem erről van szó. A bírói függetlenséget ugyanakkor nemcsak a politikai befolyás sérti, hanem az is, ha a jogászt megfosztják az autonóm gondolkodás lehetőségétől. A függetlenség feltétele az objektív kiválasztás és a szakmai felkészültség folyamatos karbantartása. Igazgatási eszközökkel is nehéz helyzetbe hozható, akinek van véleménye például a bíróság működéséről. Ezért az igazgatási hatalmat szintén ellenőrizhetővé és felelőssé kell tenni.
– A pénzről eddig keveset beszélt. Köztudomású, hogy a főváros és Pest megye nagyon nehéz helyzetben van, hiszen az ügyek több mint fele a központi régióban található. Az OIT nemrégiben olyan tervet fogadott el, amely egymilliárd forintot juttatna az itteni feltételek javítására. Erről mi a véleménye?
– Az igazságszolgáltatás évi hetvenmilliárdos költségvetéssel dolgozik. Szerintem további forrásokat csak akkor szabad ráfordítani, ha működése átláthatóbb és hatékonyabb lesz. Máskülönben feneketlen zsákba öntjük a pénzt.
– Ön a Bíróságok mérlegen című, most megjelent könyvében hosszan részletezi a rendszer hibáit. Ezek ugyanakkor már az OIT létrehozásáról szóló 1997. évi jogszabály előkészítésekor is láthatók voltak. Nyílt titok, hogy Horn Gyula miniszterelnök és Solt Pál akkori főbíró alkut kötött: igazságügyi reformot indítanak, hogy valami siker is felmutatható legyen a Bokros-csomag és a Tocsik-ügy után.
– A politikai felelősséggel nem foglalkoznék, a szakmai tartalom érdekel inkább. Jó szándékú reformról volt szó, tény viszont, hogy az előkészítésében többnyire megyei bírósági emberek vettek részt. Azok, akik most is a reform haszonélvezői, és nem érdekeltek abban, hogy a rendszer megváltozzon.
– A jogszabályt a Vastagh Pál által irányított előkészítés után az akkori parlament a saját kétharmados többségével szavazta meg.
– Az 1997. évi törvény elfogadása előtt nem csak a Tocsik-ügy került a figyelem középpontjába. Az 1994–95-ös évek időszakára a bíróságok sok kedvezőtlen adatot produkáltak. A kis, szürke ügyekből mintegy kétszázezer halmozódott fel. A cégbíróság az összeomlás határára került. Látnivaló volt az is, hogy az igazságügyi minisztérium nem képes ellátni a bíróságok igazgatásának teendőit, ezt a jogát erősen vitatták is. A kilencvenes évek közepén a tárca meg akart szabadulni a bírósággal összefüggő tevékenységétől. Ehhez jött, hogy a Horn-kormány a maga kétharmados többségével semmilyen nagy intézményátalakítást nem végzett. Elindították tehát a siker reményében az igazságszolgáltatási reformot.
– A törvényt egy-kettőre elfogadták.
– A gyorsaságnak az volt az ára, hogy sem előzetes, sem utólagos hatástanulmány nem készült. Semmilyen formában nem tesztelték, mi lesz a következménye egy ilyen konstrukció létrehozásának. Ez a hiba így is eltörpül amellett, hogy hat évvel később, az OIT első ciklusának befejezésekor nem készítettek leltárt. Az új választás előtt, 2003-ban nem vetettek számot az önigazgatási rendszer abszurditásaival, s ez máig sem történt meg.
– Ön viszont régóta készít tanulmányokat az ellentmondásokról. A köztársasági elnök pedig ez év februárjában közölte az LB és az OIT elnökével, hogy nem jelöli újra. Most már aligha lehet a problémákat a szőnyeg alá söpörni. Miként látja ezt?
– A tudományos eredményeket nemcsak a szakmai, hanem a politikai elit is nehezen tudta befogadni. Az államfő viszont az új főbíró jelölése előtt nyilvánvalóvá tette, hogy gondjai vannak az igazságszolgáltatás igazgatási rendszerével. Lépése bírálatként fogható fel. Az igazságügyi tárca vezetői is tisztában vannak a rendszer hibáival. Az államtitkár most emiatt lobbizott Sólyom László jelöltje mellett. Mégsem jött össze a kétharmados többség, ezt tragikus fejleménynek tartom. A hétfői szavazás eredménye szerintem arra figyelmeztet, hogy legalább ötéves késésben vagyunk.
– Nehéz ezt felfogni azok után, hogy évekig úgy látszott, Lomnici Zoltán kiválóan ellátja feladatát. Nem konfrontatív személyiség, ellenkezőleg: megpróbál minden irányban jó kapcsolatokat fenntartani.
– Lomnici csak azokat az adatokat hozta nyilvánosságra, amelyek a bíróság számára kedvezők voltak. Tudunk például egy olyan közpénzből finanszírozott felmérésről, amely a maga egészében soha nem került nyilvánosságra. Eszerint a megkérdezettek nagy része azt mondta, nem politikamentes a bíróság, sőt az ítéletek befolyásolhatók. Ennél súlyosabb, hogy más jogi szakmák képviselői, így az ügyészek is hasonlóképpen vélekedtek. Ez a dokumentum a volt főbíró fiókjában maradt, s kutatásaink során az OIT iratai között bukkantunk a nyomára. A volt elnök mulasztást követett el: nem nézett szembe azzal, hogy problémák vannak. Inkább azzal foglalkozott, miként lehet lavírozni, megőrizni a látszatot és a pozícióját.
– Ön lavírozásnak nevezi a különböző érdekek összehangolását?
– Aki minden igénynek megfelel, az valószínűleg lavírozik a tagolt szervezet hatalmi fórumai között. Külön érdeket próbál ugyanis érvényesíteni az OIT hivatala, a Legfelsőbb Bíróság, a megyei elnökök s a táblabíróság. Lomnici nemcsak az összhang létrehozásában, hanem a különböző szereplők egymásnak ugrasztásában is profi volt. Ez szerepet játszott a jelenlegi szisztéma összeomlásában.
– Legendák szólnak arról, milyen ellentét feszült az OIT elnöke és a hivatalvezetője, vagyis Lomnici Zoltán és Zanathy János között. Zanathyt végül az LB-re helyezték át. Ez utólag talán azért érdekes, mert a hírek szerint az MSZP Zanathyt látná szívesen a főbírói székben. Hogyan ítéli meg ezt?
– A volt hivatalvezető szerintem pontosan látta, hogy az OIT a megyei érdekek érvényesítésének terepe. A megyei elnökök folyamatosan lobbiztak: én most elfogadom a te szempontjaidat, legközelebb te fogadod el az enyéimet. Létrehozták saját informális fórumukat, s rendszeresen egyeztették nézeteiket.
– Hol rendezték ezeket a megbeszéléseket?
– Az egyeztetések olykor gyógyfürdőkben zajlottak. Például Harkányban, Kehidakustányban.
– Kollégák más szakmákban is szoktak beszélgetni szabadidejükben. Milyen kivetnivalót lát abban, ha az OIT megyei elnök tagjai élményfürdőkben jönnek össze?
– Az egyeztetéseken kívánalmakat is megfogalmaztak. Megtárgyalták az OIT soron következő teendőit. Sem a testület külső tagjai, vagyis az igazságügyi tárca, az ügyészség, illetve az ügyvédi kamara elnöke és a két országgyűlési képviselő, sem pedig az OIT hivatala nem tehetett semmit. A dolgok nemegyszer előre eldőltek.
– Ön szerint vajon a fürdőkben dőlt el az is, kit támogat vagy nem támogat az OIT a köztársasági elnök főbírójelöltjei közül?
– Az OIT Baka András és Havasiné Orbán Mária jelölése alkalmával is megosztott volt. Egy-egy szavazaton múlott az elutasítás, illetve a támogatás. Bizonyos, hogy intenzív egyeztetések, helyezkedések, győzködések és ígérgetések zajlottak a háttérben.
– Baka András, a köztársasági elnök első főbírójelöltje azt mondta, az igazságszolgáltatás önigazgatása a jelenlegi törvényi keretek között klikkrendszernek tekinthető. Önnek is ez a véleménye?
– Nem tévedett a jelölt. Az OIT szervezete voltaképpen rendi jellegű. Egyben a Kádár-éra intézményrendszerének folytatása, hiszen a középszintű hatalom akkortájt is a megyékben összpontosult. Az ítéletek többsége ezen a szinten vált jogerőssé. Közben a megyei elnökök együtt vadásztak a párttitkárokkal és más befolyásos emberekkel. A bíróság, az ügyészség, a rendőrség vezetőinek kinevezéséhez a káderhatáskör alapján a megyei pártbizottság jóváhagyása kellett.
– Az igazságszolgáltatásban eszerint nem volt rendszerváltozás?
– Volt, méghozzá kétszer. Először 1989–90-ben, amikor törvénybe iktatták a bírói függetlenséget és garanciáit. Másodszor 1997-ben, az igazgatási struktúra megváltozásakor. Változatlan maradt azonban a megyei bíróságok elnökeinek központi szerepe. Fölöttük lényegében nincs kontroll.
– Az OIT hivatala nem tudott ezen változtatni?
– Lesöpörték a javaslatait. A teljesítmények számonkérésére nem került sor, Zanathy ellenséggé vált, s az első adandó alkalommal eltávolították pozíciójából.
– Ön szerint Sólyom László elfogadná jelöltnek a volt hivatalvezetőt, ha az MSZP valóban ragaszkodna hozzá?
– Kétlem, hogy az államfőt bármire is rá lehetne kényszeríteni. A főbíró megválasztásához egyébként is kétharmados többség szükséges. Kérdés tehát, hogy a Fidesz elfogadná-e Zanathyt. Be kellene látni: fontos, hogy az OIT ne maradjon a megyei s újabban a fővárosi és a Pest megyei érdekek érvényesítésének helyszíne. A testületnek az ország bíróságait kell szolgálnia. Szükséges lenne emellett, hogy a Legfelsőbb Bíróságon megszűnjön a hatalmi harc, a helyezkedés, a bizonytalanság, amely az elmúlt hónapokban kialakult. Az MSZP-nek is mérlegelnie kell a körülményeket. Noha az államfő a hétfői szavazás után talán kissé keményen alkotmányellenesnek nevezte az MSZP gondolkodásmódját, a kormánypártnak el kell fogadnia, elutasító álláspontja tarthatatlan. A helyzet súlyos, gyors cselekvésre van szükség. Csak remélni tudom, hogy egyik frakció sem ellenzi a határozott változtatásokat.