Elszámoltatás Ecuadorban

Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a világot november végén Rafael Correa, a 2006 végén megválasztott baloldali ecuadori elnök bejelentése: nemcsak felfüggeszti a dél-amerikai ország törvénytelen külső adósságainak fizetését, hanem bíróság elé is állítja az országot eladósító mintegy kétszáz felelőst, köztük nyolc volt elnököt is. Correa tavaly júliusban teljesítette egyik választási ígéretét, és létrehozta a külső államadósságok eredetét és jogosságát vizsgáló bizottságot, amely néhány napja hozta nyilvánosságra jelentését. A listán szereplő nevek közül az 1976 és 2006 közötti időszakban a megnevezett nyolc elnök és néhány miniszterük hamis ideológiára hivatkozva indokolta meg a külföldi kölcsönök és hitelek felvételét, továbbá uzsorakamat, közvagyon eltulajdonítása, hűtlen kezelés, irathamisítás, zsarolás, tiltott vagyonszerzés a többi súlyos vád ellenük. Már ki is adták az utasítást, hogy a megnevezettek nem hagyhatják el az országot, és vagyonukat sem adhatják el. Correa tisztában van a ténnyel, hogy ilyen vádakkal még sehol a világon nem állítottak bíróság elé politikusokat, ezért egyesült államokbeli ügyvédi irodára bízta a nehéz feladatot.
A kiválasztott és vizsgált időszak egyébként nem a véletlen műve: az 1973-as olajválság miatt Ecuador belépett az Olajexportáló Országok Szervezetébe (OPEC), és államosította az olajkitermelést és -eladást, de 1992-ben Ecuador akkor lépett ki az OPEC-ből, amikor nőtt az olajkitermelése. Aztán szépen lassan működésbe lépett a privatizációs gépezet, és 2005-ig feldarabolták, majd lassanként ismét magánkézbe adták az összes állami olajcéget az említett elnökök hathatós közreműködésével. Az említett harminc év során a hitelre szoruló, egyoldalú gazdasági szerkezetű, főleg a banántermesztés és az olajkivitel bevételeire építő ország az újabb és újabb hitelek fejében gyakran volt kénytelen privatizálni és megszorító intézkedéseket bevezetni a nemzetközi pénzintézetek nyomására. Az ország intézményes keretei akkor gyengültek meg végzetesen, amikor a libanoni származású, populista Abdulá Bucaram nyerte meg a választásokat, mert az utána ismétlődő elnökbuktatások és indiánlázadások miatt Ecuador bekerült a kormányozhatatlan országok közé. Fél évig tartó kormányzása – 1996 augusztusa és 1997 februárja között – azért is megmaradt az ecuadoriak emlékezetében, mert a többi elnöktől is „megszokott” neoliberális gazdaságpolitikáján kívül rendre elnökhöz méltatlan módon viselkedett hazájában, de külföldi útjain is – például választási kampánya során többször is táncolt és énekelt –, de neki köszönhetik az addig se hiányzó, viszont példátlanul elharapózó korrupciót is. A parlament végül rövid úton, „szellemi alkalmatlanságára” hivatkozva megfosztotta posztjától a végül Panamába menekülő Bucaramot. Correa 2006-os megválasztásával és a csaknem 180 fokos politikai irányváltás ellenére biztos, hogy nem lehet helyrehozni az említett harminc év alatt okozott károkat egyetlen elnöki ciklus alatt.