János Károly hallgat

Harminc évvel azután, hogy 1978. december 6-án népszavazáson is elfogadták a kilencedik spanyol alkotmányt, az újabb kerek évfordulón Joan Tardá, a katalán köztársaságpárti képviselő egy pártrendezvényen beszéde végén a köztársaságot éltette, sőt halált kiáltott a Bourbon-királyra.

Utóbb úgy védekezett, hogy az első spanyol Bourbonra, V. Fülöpre gondolt, és a királyságra mint intézményre célzott. Az idén 70 éves I. János Károly királynak – aki a Franco-diktatúra (1939– 1975) után a háttérből irányította az alkotmányos királyságba való demokratikus átmenetet – többször meg kellett tapasztalnia Katalóniában is, hogy egyre erősebb a köztársasági tábor, amelynek radikálisabb tagjai már nemegyszer égették el vagy a király képmását, vagy az őt ábrázoló bábut, avagy az uralkodóház egyéb történelmi jelképeit. Az egyik volt szocialista báró – Extremadura tartomány egykori vezetője – nemrég azt nyilatkozta az El Paísnak, a kisebbségi spanyol szocialista kormányhoz közeli napilapnak, hogy megérett a helyzet egy új átmenetre, és ezt már csak az idén 40 éves Fülöp trónörökös herceg vezényelhetné le, újabb mintegy harminc évre. Juan Carlos Rodriguez Ibarra szerint azért zajlott le sikeresen a Franco halála utáni átmenet, mert valamennyi szemben álló fél lemondott maximális követeléséről: a baloldal a köztársaságról és a marxizmusról, a jobboldal pedig
a nacionalizmusról és a diktatúráról.
A megszövegezésben részt vevő hét jogász nyilván tartósabbnak szánta az 1978-as magna chartát, de többek között megoldatlan maradt a történelmi és az újonnan létrejött vagy új elnevezésű tartományok közötti józan különbségtétel. A „kávét mindenkinek!” jelszó érvényre juttatásával az utóbbi tartományok tulajdonképpen már korán újra elvetették a viszály magját közöttük, illetve az érzékelhető különbségtételre igényt tartó történelmi országrészek – Baszkföld, Navarra, Katalónia, Galícia és Andalúzia – között. Az alapító atyák akkor elérték egyik céljukat, és az autonómiák alkotmányba foglalt rendszere révén nem nőtt tovább a baszk és katalán függetlenséget követelők aránya, de azóta újra megerősödött a két tábor. Tárgyalástechnikai okok miatt a pártok elkövettek egy vaskos hibát: az egyik legfontosabb párt, a mérsékelt baszk nacionalisták képviselője nélkül szövegezték meg az alkotmányt, és a PNV tartózkodott ugyan a szavazáskor, de egyelőre hallgatólagosan tiszteletben tartja a chartát. Az idei általános választásokon viszont alapvetően megváltozott az alkotmánymódosításban (ellen)érdekelt felek erőviszonya: ha akarná, a két legnagyobb parlamenti párt, a kisebbségben kormányzó szocialista párt és az ellenzéki Néppárt összesen 323 képviselőjével kényelmesen megszavazhatná a számukra megfelelő változtatásokat a 350 fős parlamentben – de ehhez félre kell tenni súlyos ellentéteiket. De a király hallgat. Vajon azért marad háttérben, mert már az új átmeneten dolgozik, hogy mégis megmaradjon a királyság, és egyben maradjon az ország?