Megtépázott mítoszok

Vakmerő tettre szánta el magát egy konzervatív argentin szociológus, történész, gondolkodó. Irodalmi díjjal jutalmazott Komédiások és mártírok című esszékötetében megfosztotta dicsfényétől a négy legnagyobb argentin legendát. Juan José Sebreli új szempontok alapján elemezte a színésznői babérokra vágyó, de végül üstökösszerű politikai pályát befutó Evita Perón, a bársonyos hangú, konzervatív tangóénekes, Carlos Gardel, az isteni tehetségű, de opportunista labdarúgó, Diego Maradona és a kommunista Ernesto Che Guevara pályaívét.

Sebreli a legkevésbé az asztmás világforradalmárral bánt kesztyűs kézzel. Che levelei, naplója, kijelentései, történelmi dokumentumok, politikusi tevékenységének tanulmányozása után a történész azt a következtetést vonta le, hogy a véletlen találkozás döntő szerepet játszott a forradalmár életében. Ha például Che 1955 nyarán nem találkozik Mexikóban Fidel Castróval, minden bizonnyal Párizsba utazik, hogy egy megpályázott ösztöndíj révén folytassa, esetleg befejezze orvosi tanulmányait. Az argentin gondolkodó hangsúlyozza, hogy ugyan politikai idiótának tartja Che Guevarát, ám nem sértésnek szánja e kitételt, amelyre az említett források tárgyilagos elemzése után jutott. Lehet őt kalandornak, szentnek vagy hősnek tartani, de politikusnak semmi esetre sem. Mert a politikus lassan érik be, feladatához türelem, kitartás, makacsság, évekig tartó mindennapos és diszkrét munka kell, ezenkívül jó, ha képes alkut kötni, nem árt, ha tudja, mikor jön el a tárgyalás, a közös megegyezés, adott esetben a visszavonulás ideje, vagy mikor és kivel lehet szövetséget kötni. Sebreli szerint Fidel Castro rendelkezett a fenti tulajdonságokkal, Che Guevara azonban a jó politikus tökéletes ellentéte volt. Minden megalkuvást a forradalmi eszmény elárulásának tekintett, és benne testesült meg a kommunista baloldaliság szektás gyermekbetegsége, amit még Lenin is kigúnyolt. A kubai forradalom győzelme után ő irányította a rögtönítélő forradalmi bíróságokat és a kivégzéseket a La Cabana erőd börtönében, ahol a Sebreli által idézett kutatások szerint összesen 164 kivégzésre került sor. Többségük Batista pribékje volt, de néhány vétlen paraszt is áldozatul esett. Che halála után rögtön elkezdődött mítoszának építése, de amíg élt, Fidelnek sok fejfájást okozott tévedéseivel, hibáival, és amint Bolíviában meghalt, Castro ezt azonnal saját érdekeinek szolgálatába állította. Így a kubai fényképész, Alberto Korda felvétele is döntően hozzájárult a mítoszépítéshez.
Sebreli könyve éles politikai reakciót váltott ki Argentínában. Nem sokkal az esszékötet megjelenése után Cristina Fernández de Kirchner elnök asszony demonstratívan a kötet négy hősét jelölte ki a 2010-es frankfurti könyvvásár négy argentin arcának. Csak éppen a mítosz további erősítése érdekében.