Elsőként a Nyugat jeles lapkészítőinek műveiből olvashatunk irodalomtörténeti gyöngyszemeket a Somogy idei utolsó számában. Illyés Gyula Voltunk, – leszünk… című, nemzetfogyást féltő, kevésbé ismert költeményének második versszaka a mának is szóló figyelmeztetés: „Települt vagy menekült, vagy jajongva elterült, Fájt a szív és fájt a talp, Eb megy innen, azt zavard.” Hogy mit jelent a Nyugat a ma számára, azt talán Pomogáts Béla fogalmazza meg legpontosabban. „…A Nyugat ugyanis nemcsak irodalmi intézmény volt, hanem a nemzeti tudat és a világban való tájékozódás műhelye is, nemcsak az irodalomban hozott fordulatot, hanem a művészeti és a társadalmi gondolkodásban, mi talán több: egy korszerű kulturális, következésképp nemzeti stratégia meghirdetésében…” A délvidéki Tari István egy Kosztolányi-vers rímeivel és a költemény ritmusában írt képverssel tiszteleg a Nyugat előtt, Molnár Miklós írásának befejezéseként pedig – akár karácsonyi üzenetként – Ady Endre Jön az Isten című versét olvashatjuk. Kisvárosi oldalfények címmel idézi fel Ady 1909-es kaposvári látogatását Varga István. A költőt tisztelők sorából – Bernáth Mária könyvéből – Rippl-Rónai Józsefet idézi a szerző: „Ady Bandi állt hozzám legközelebb. Én szerettem őt, és ő szeretett engem (…) és lássa, amire büszke vagyok, Ady engem becsült.”
Olvashatunk egy-egy rövid részletet Illyés Gyulától, Cs. Szabó Lászlótól, Sőtér Istvántól, Veres Pétertől, Gyergyai Alberttól, Vas Istvántól, Jékely Zoltántól, Mátyás Ferenctől és Weöres Sándortól. A kritikai rovatban ezúttal Rónay László Hegyen és völgyben című könyvét Szijártó István ismerteti.
origo.hu
Komoly fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat, ha így kezeljük a nyers húst
