A magyar diplomácia az idei évének egyik legnagyobb kudarca, hogy szinte semmit sem tudtunk elérni a határainkon túlról érkező környezetszennyezések ellen. Egyedül a Rába habzásának csökkentését sikerült elérnünk, de számos szomszéd állam részéről továbbra is állandó az ökológiai károkozás veszélye.
Nemrég például kiderült, hogy a Tiszán keresztül nemcsak Románia felől érkezhet beláthatatlanul súlyos szennyezés egy baleset következményeként, ha sikerül megvalósítani a verespataki aranybánya-beruházást, hanem Ukrajna irányából is. Aknaszlatina település volt bányáiból napi háromezer köbméter mennyiségben szivatytyúznak ki tömény sóoldatot, amelynek egy része közvetlenül a Tiszába kerül. Potenciális veszélyt jelentenek a Tiszára a nagymuzsalyi aranybányák is. Ezen a településen a bányákat néhány évvel ezelőtt zárták be, és az arany kinyeréséhez alkalmazott technológia miatt a meddőhányókban nagy mennyiségben maradtak vissza nehézfémek, amelyek veszélyeztetik a vízbázist, illetve ezáltal a Tisza folyót is. Az ügyre felfigyelt az Európai Unió, és az Európai Bizottság délkelet-európai transznacionális együttműködési programját kiterjesztette az érintett területre. Az EU-források igénybevételének határideje azonban 2007-től 2013-ig tart, és a mai napig a tárgyalásokon kívül nem sok minden történt a szennyezések megakadályozása érdekében.
Szennyező ipar a folyóink partján
Verespatakon hasonlóan aggasztó a helyzet. A cianidos technológiájához hatalmas zagytározót tervező Rosia Montana Gold Corporations engedélyét ugyan felfüggesztették, de a kanadai cég a befektetésük megerősítésére buzdította a részvényeseit azt állítva, hogy az új kormány támogatni fogja az építkezést.
Mint ismeretes, a társaság naponta húsz tonna dinamittal kívánja eltüntetni az Erdélyi-érchegység négy hegyét, hogy az aranybányászat során óriási mennyiségben keletkező cianidos zagyot a teljesen eltüntetett Szarvaspatak helyén tárolhassa, közvetett szennyezéssel fenyegetve a Tisza vizét. Az itt felépült falvak lakosságának jelentős részét a társaságnak már sikerült kitelepítenie, hogy lerombolhassák százéves házaikat. A Verespatak környéki templomokat és temetőket még nem sikerült ledózerolni, de egy romániai magyar honlap állításai szerint már telkek vásárlásával igyekeztek megnyerni az egyház helyi képviselőit is.
A Rába habzása ellen folytatott intenzív Greenpeace-kampány óta már senki sem lepődik meg azon, hogy rengeteg kárt okozhat Magyarország környezeti állapotában az egyébként környezettudatosságával kérkedő Ausztria is. A Rába ügyében ugyan felállt egy magyar– osztrák vízügyi bizottság, de ennek egyelőre csak egy jelentést sikerült elfogadnia a jövő évi teendőkről. A folyó mentén működő ipari létesítmények egy része egy kialkudott akcióterv alapján már csökkentette a kibocsátást, mások viszont nem sokat törődtek a környezetvédőkkel és a kormánymegállapodásokkal. Lényegesen reménytelenebb helyzetben vannak a magyar– osztrák határ mentén élők a Rábakeresztúrra (Heiligenkreuzra) tervezett szemétégető elleni harcukban. A magyar és az osztrák oldalon egyaránt civil összefogás jött létre a környezetszennyező beruházás ellen (PRONAS, BIGAS), de az engedély kiadása elsősorban a tartományi vezetőktől függ.
Reménytelen petíciók
Legutóbb az erőmű osztrák ellenzői nyújtottak be petíciót az Európai Parlamentnek. A dokumentum a folyó környezetvédelmi megvalósíthatósági vizsgálatok haladéktalan beszüntetését követeli, nem sok eséllyel. Hangsúlyozza, hogy a létesítmény ellentmond fontos környezetvédelmi normáknak. Az osztrák BEGAS vállalat a magyarországi határtól mindössze néhány száz méterre kíván megépíteni egy 325 ezer tonna kapacitású hulladékégetőt, amely teljesítménye révén nemcsak a tartományban keletkezett, hanem más, jóval nagyobb területről származó hulladék feldolgozására is alkalmas lenne. A tervezett égetőműtől az uralkodó szélirányban száz méterre fekszik a magyarországi Szentgotthárd városa, illetve alig egy kilométerre kezdődik a közelmúltban Éden-díjat elnyert Őrség tájegységet is magába foglaló, Natura 2000 védettségű Őrségi Nemzeti Park. A 63 méter magas égetőmű 98 méteres kéményeivel és 175 méter magas füstfáklyájával teljes egészében tönkretenné a tájképet, és riasztó hatása lenne a turizmusra is. A magyar kormány határozatban tiltakozott az égetőmű felépítése ellen a tervezett helyszínen, és ellenzi azt az Országgyűlés is. A kabinetnek egyelőre azt sem sikerült elérnie, hogy a Németországból hazánkba érkezett illegális szemétbálák egy jelentős részét visszaszállítsák a „feladóknak”.
Nem javít az elterelt Duna miatt egyre romló állapotú Szigetköz helyzetén, hogy jelentősen megromlott a viszonyunk Szlovákiával. A helyzet miatt reménytelenné vált az előrelépés a bősi vízlépcsőről szóló tárgyalásokon is.
Bős évtizedek óta kísért
Bős ügyében gyakorlatilag aktatologatás folyik a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közreműködésével. Legutóbb megállapodás született például arról, hogy a szlovákokkal közös stratégiai, környezeti vizsgálattal tisztázzuk a bősi vízlépcsőrendszer felépítésének hatását, de ez enyhén szólva sem nevezhető sikernek. Mint emlékezetes, miután Magyarország 1989-ben felfüggesztette a nagymarosi, majd a szigetközi munkálatokat, Szlovákia 1992-ben önkényesen terelte saját területére a Dunát, a két fél vitájában a hágai Nemzetközi Bíróság több mint tíz éve, 1997 őszén salamoni döntést hozott. Eszerint Magyarország nem kötelezhető a nagymarosi gát felépítésére, de Szlovákia sem a bősi erőmű lebontására. A részletes megállapodás kidolgozását a bíróság a felekre bízta, megegyezés azóta sincs. A Gyurcsány-kabinet környezetvédelmi miniszterei eddig rendre csak ígérték a rendezést, de valójában nem történt semmi a politikailag is kényes ügyben.
origo.hu
Vasárnap délelőttönként családi programokkal várja az érdeklődőket a Nemzeti Színház
