Megszorítások helyett igazságosság

A jelenlegi kormány megszorító intézkedései rombolják a munkaerő képzettségét, egészségi állapotát, a jogbiztonságot, a politikai stabilitást, a hatékony kormányzati működést, a szabályozás minőségét. A megtakarítások egyik fontos eszköze a korrupció visszaszorítása lenne, ez viszont csak olyan országokban sikerülhet, ahol a vezetők is feddhetetlenek – nyilatkozta lapunknak Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, akivel arról beszélgettünk, hogy az idén ismét benyújtották javaslataikat a költségvetés „kizöldítésére”.

Demszky dugódíjat javasol. Demszky Gábor főpolgármester valószínűleg már egy új vezetésű főváros nevében ígérte meg tegnap, hogy 2012-től 400-600-800 forintos dugódíjat vezethetnek be a Hungária körút–Október 23. út–Bocskai út–Karolina út–Alkotás utca–Margit körút vonalán belül Budapest új közlekedési rendszerfejlesztési tervében. Erről tegnap tárgyalt a Főpolgármesteri Kabinet. Nyáry Krisztián kommunikációs igazgató szerint a közlekedésrendszer korábbi fejlesztési tervét 2001-ben fogadta el a Fővárosi Közgyűlés, és ennek aktualizált változata került most a városvezetés elé. (MTI)

A Gyurcsány-kormány azt mondja, válság van, ezért spórolni kell. A Levegő Munkacsoport által elkészített „zöldköltségvetés” szintén fontosnak tartja a takarékosságot ahhoz, hogy az ország szekere kijusson a kátyúból. Mi a különbség?
– A különbség óriási. A kormány ugyanis elsősorban a közszférán, közfeladatokon igyekszik spórolni, pedig ez a terület már most is katasztrofális állapotban van. Minden eddigi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ott, ahol ki akarnak törni egy válságból, az embereket, a humán erőforrásokat kell erősíteni. Azzal, hogy forrásokat vonnak el például az oktatástól és az egészségügytől, még rövid távon sem segítik a gazdaságot, hanem éppen ellenkezőleg. Ez olyan keresletszűkítést okoz, amely végiggyűrűzik az egész gazdaságon. A multinacionális cégeket ez persze nem érinti ilyen drasztikusan, hiszen ezek főleg exportra termelnek. A multiktól ráadásul jelenleg annyi pénz áramlik ki hazánkból, mint sehol máshol Európában. A kivitt jövedelem pedig akkor ugrik meg igazán, amikor a megszorítások vannak.
– Az IMF-től viszont rengeteg hitelt kaptunk, hogy ebből megoldjuk a gazdasági problémákat.
– Ez csupán a jövő felélése, a probléma elodázása. Éppen a Világbank mondja, hogy a nemzetek vagyonát elsősorban az eszmei tőke képezi, és minél fejlettebb gazdaságilag egy ország, annál magasabb ott az eszmei vagyon aránya. Az eszmei vagyont elsősorban a munkaerő képzettsége, egészségi állapota, a jogbiztonság, az elszámoltathatóság, a politikai stabilitás, a hatékony kormányzati működés, a szabályozás minősége és a korrupciómentesség képezi. Nálunk viszont leginkább ezeket a területeket rombolják.
– Mégis, hogyan lábalhatunk ki a válságból, ha nem húzzuk meg a nadrágszíjat?
– Megtakarításokra szükség van, de ezt inkább igazságosabb elosztással kell elérni. Nem az emberi munkát kell megadóztatni, hanem a pazarlást és a környezetszennyezést. A legfontosabb az ilyen tevékenységet folytató nagyvállalatoknak nyújtott támogatások felülvizsgálata. Ezek a támogatások ugyanis rendkívüli mértékben torzítják a piacot. Sokszor olyan vállalkozásokat részesítenek előnyben, amelyek kevés munkahelyet teremtenek, súlyosan környezetszennyezők, nagy energiafelhasználással működnek. Ezekből a támogatásokból a kis- és középvállalkozások harmincszor annyi munkahelyet teremtettek volna Magyarországon, és az energiafüggőségünk is csökkent volna. Óriási összegek mennek el az energiára, aminek a többségét külföldről szerezzük be, és ez szintén hatalmas jövedelemkiáramlást jelent.
Ha nem adóztatjuk meg megfelelően az energiát, akkor ezáltal lehetetlenné tesszük a hazai munkaerőt sújtó adóterhek csökkentését, és a külföldi energiacégeket támogatjuk. Ha nem lesz magasabb például az üzemanyagok jövedéki adója, akkor a külföldi olajtársaságok nyugodtan emelik majd az olaj árát, hiszen azt látják, hogy ezt úgyis kompenzálják a magyar adófizetők pénzéből.
– Mennyire lehet eredményes a magas energiafogyasztás elleni fellépés egy olyan kormány idején, amelynek egy részét a többnyire a szocialista párthoz kötődő energialobbi irányítja?
– Valóban nehéz eredményeket elérni egy olyan országban, ahol az energialobbi nyomására még a legkisebb falvakba is bevezették a gázt. Mégis meg kell győzni a döntéshozókat arról, hogy inkább az épületek energiatakarékosságot szolgáló felújítására áldozzanak, mert ez biztosan megtérül, és sok embernek teremt új munkahelyet. Megfelelő korszerűsítéssel a felére lehet csökkenteni a magyar lakások energiafelhasználását, így máris húsz százalékkal csökkenthetnénk az ország teljes energiaszükségletét.
– A Levegő Munkacsoport szerint nagy bevételekre tehetne szert az állam a tehergépjárművek úthasználati díjának bevezetésével. Ez nem egyfajta megszorítás?
– Elfogadhatatlan, hogy a többségében külföldi nehéz tehergépkocsik úgy haladnak át az országon, hogy szinte semmit nem fizetnek, legfeljebb a 2760 forintos autópályadíjat, amit gyakran még el is bliccelnek. Szinte ingyen áthajtanak a százmilliárdokért kiépített utakon, amelyeket így gyorsan tönkre is tesznek, miközben rongálják a környezetünket is. A matricarendszer helyett kilométerarányos útdíjat kellene bevezetni a kamionokra. Ebből közvetlenül évente körülbelül százmilliárd forint többletbevétele származna az államnak. További százmilliárdos megtakarítás származna abból, hogy kisebb lenne az útrongálás, a környezetszennyezés. Emellett javulna a vasút jövedelmezősége, így az állami vasúttársaságnak is kevesebb támogatást kellene adni.
– Az önök tanulmánya szerint a megtakarítás egyik fő forrása a korrupció kiszűrése lenne. Hogyan lehet egy olyan országban csökkenteni a korrupciót, ahol a pénzügyminiszter egyik első cége gyakorlatilag számlagyárként működött, az igazságügyi miniszter neve pedig a máig felderítetlen olajszőkítési ügyek kapcsán merült fel?
– A korrupció ellen valóban csak úgy lehet küzdeni, ha azok, akik az országot vezetik, feddhetetlenek, és mintát mutatnak. Fontos dolog azonban az is, hogy megváltozzon a jogszabályi környezet. Erre is konkrét javaslatokat dolgoztunk ki.
– Komoly állami bevételi forrás származhat a kormány szerint a privatizációból is. Erről mi a véleményük?
– Privatizálni csak azt érdemes, ami piaci körülmények között működik. Ahol monopolhelyzet van, illetve közszolgáltatásokról van szó, ott nem szabad magánosítani. Magyarországon különösen nem, mert itt ráadásul átláthatatlan viszonyok is uralkodnak. Nem véletlenül vált Magyarországon a privatizáció kifejezés a korrupció szinonimájává a közvélekedésben. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ahol külföldieknek adták el a közszolgáltatásokat, ott nem feltétlenül az történt, ami megfelelt a lakosság érdekeinek. A külföldi cégek általában még azt is többszörösen beszedik rajtunk, amit befektetnek Magyarországon. Sok esetben az eszközeiket sem magyar vállalatoktól rendelik meg, vagyis munkahelyeket szüntetnek meg. Az ilyen privatizáció rendkívül káros, és teljességgel értelmetlen.