Mintha időben, térben és színvonalban is elérhetetlen messzeségben zajlottak volna a végküzdelmek, de ez optikai csalódás; a magyar válogatott csütörtökön délután még a zágrábi arénában játszott az ötödik helyért. És ugyan elveszítette azt, de csupán a vb első, második és ötödik helyezettjétől – az eddigi címvédőtől – kapott ki. Ha a játékosok egyéni képességeit, a merítési lehetőséget, a sportág és a szakosztályok anyagi helyzetét nézzük, az eredmény mindenképpen erőn felüli. Hisz a csúcs alatt itthon egyre olvad a jéghegy; egyes források szerint például Németországban több a kézilabdaklub, mint amennyi Magyarországon az igazolt játékos. Ha ezt némi kétkedéssel is fogadjuk, Hajdu János szövetségi kapitány alábbi szavaival nehéz vitatkozni: „Bevált a papírforma, a vb legerősebb csapata, Franciaország és a házigazda Horvátország jutott be a döntőbe. Mi csak akkor kerülhettünk volna be az első négy közé, ha valamelyiküket megelőzzük, aki ezt elvárta tőlünk, az álomvilágban él. A horvátok ellen semleges pályán még lett volna esélyünk, de a franciákkal szemben, akik úgy képesek négy embert cserélni, hogy ettől tovább javul a teljesítményük, még ott sem volt.”
A horvátoknak ellenben, tizenötezer, még a korábban megszokott hangorkánt is túlüvöltő szurkolójuk előtt természetesen igen. Olyannyira, hogy az első félidőben többször vezettek is, szünet után azonban felmorzsolta őket a vetélytárs védekezése. Jellemző, hogy Ivano Balic a 45. percben egy ütközés után majdnem nekirontott Nikola Karabaticnak, Igor Vori pedig azért kapott a hajrában piros lapot, mert ráijesztett a játékvezetőre. Úgy tett, mintha meg akarná dobni, de a mozdulatot egyáltalán nem tréfának szánta.
Mindez persze pótcselekvés volt, mert a remélt össznemzeti ünnep elmaradt. A franciák a második félidőben olykor légmentesen zárták kapujukat, ahová 30 perc alatt mindössze hét gól „szivárgott be”, az utolsó negyedórában pedig egyetlenegy. A 24-19-es diadallal Franciaország 1995 és 2001 után harmadik világbajnoki címét érte el.
A harmadik helyért a lengyelek meglepő fölénnyel, 31-23-ra verték a dánokat, így két éven belül második vb-érmüket nyerték; a 2007-es németországi ezüstöt idén bronz követte.
Fradi-bravúr. Bravúros győzelmet aratott a Budapest Bank-FTC a női kézilabda bajnoki alapszakasz tegnapi rangadóján a Népligetben: 35-34-re verte a címvédő Győri Audi ETO KC-t. A hazaiak meglepetésre rögtön a kezdés után megugrottak három góllal, és előnyüket nemcsak tartották, hanem a parádés teljesítményt nyújtó, végül 15 gólig jutó Zácsik Szandra vezérletével növelték is. A sokáig kényelmesen kézilabdázó Győr aztán hatgólos hátrányban megemberelte magát, sokkal agresszívebbé tette védekezését, külön őrizetet rendelt Zácsik mellé is. Mindennek köszönhetően a hajrában döntetlenre alakult az állás, ám Szucsánszki Zita nyolc másodperccel a duda előtt bevágta a Fradi győztes találatát.
A csurig telt ház hőseit ünnepelte, a felvidéki származású, magyar állampolgárságára váró Zácsik Szandra pedig érdeklődésünkre kijelentette: „Életem mérkőzése volt. Szerintem az döntött, hogy mi sokkal jobban akartunk nyerni. Remélem, eljön az ideje, hogy a magyar válogatottban is ilyen élményekben legyen részem.”
A forduló további meglepetést is tartogatott, hiszen a Debrecen 28-24-re kikapott Székesfehérváron, a Fehérép-Alcoa csarnokában, az pedig már nem is szenzáció, hogy a Békéscsaba a jelentősen meggyengült Dunaferr otthonában ért el 29-22-es sikert.
origo.hu
Szokatlan keresztnevek hódítanak: így változik a névadási trend
