Az újdonsült patrióta

Gyurcsány, az ismert mondásra hivatkozva, minden volt már, csak akasztott ember nem. Napokkal ezelőtt hazafias tettnek nyilvánította azt, hogy a bajba került adósok a hiteleik átütemezéséhez szükséges hivatalos papírokhoz kissé olcsóbban juthatnak majd hozzá. Legújabban pedig patriótának kiáltotta ki magát. Azt azonban, hogy ő ezen mit ért, nem fejtette ki. Az ugyanis, amit agrárminisztere megígért, miszerint a jövőben tárgyalni fognak a multinacionális kereskedelmi láncokkal arról, hogy legalább 80 százalékban hazai árut tartsanak, nem „patrióta” tett. Inkább szégyen, amit ezek a cégek már hosszú ideje megengedhetnek maguknak. Az, hogy amikor a gazdák nem tudják eladni az árut, akkor ír marhahústól és osztrák csirkétől roskadoznak a pultjaik. Az, hogy olyan polcpénzeket követelnek, és készpénzben, amelyeket a kis cégek nem tudnak kifizetni, és ezért nem is jutnak be termékeik a láncok választékába. Az, hogy megtehetik azt, hogy az áruért hosszú ideig nem fizetnek. Ilyen erőfölényből diktáló cégek más országokban nem működnek, nem működhetnek. Nem a patriotizmus miatt, hanem a tisztes üzleti viselkedés betartatott szabályai miatt.
A patrióta gazdaságpolitikának ehhez nincs semmi köze. A patrióta gazdaságpolitika a világon mindenhol azt jelenti, hogy a kormány mindent megtesz a nemzeti gazdaság fejlesztése, a munkahelyteremtés és az életszínvonal emelése érdekében. Ennek lehetünk tanúi az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban és máshol. Nálunk viszont éppen az ellenkezője történik. A hazai kis- és közepes vállalkozások a külföldi cégeknek kínált adó- és egyéb kedvezmények miatt továbbra is versenyhátrányban vannak. A kormánynak nincs programja még a munkahelyek megőrzésére sem, nemhogy a bővítésére. Az életszínvonal pedig, az egymásra épülő megszorító csomagok hatásaként, egyre drámaibban csökken.
Akkor miről is beszél Gyurcsány Ferenc? Mit is ért ő „patriótán”? Ez az újabb magára vett szerep nem terelheti el a figyelmet arról, hogy mekkora baj van az országban. Arról, hogy ez a kormány valójában gazdasági csődbe vezette az országot. A csődbe jutás – ki kell mondani – sokkal inkább köszönhető a kormány rossz munkájának, mint a nemzetközi gazdasági válságnak. Mélysége és hosszúsága is elsősorban attól függ majd, hogy hogyan kezeli a kormány a válságot. Tudjuk, hogy gazdasági mutatóink folyamatosan romlanak. Ennek oka éppen az, hogy a kormány rosszul menedzseli a válságot. Ezt igazolja a gyengülő forint, a zuhanórepülésbe kezdett ipari termelés és a nemzeti jövedelem egyre növekvő méretű szűkülése. Azt, hogy a válságot máshogyan is lehet kezelni, jól mutatja Szlovákia példája. A szlovák gazdaság ugyanis továbbra is bővül, nem is csekély mértékben. Növekedése 2008 negyedik negyedévében 2,1 százalékos volt. A kilátások sem biztatók. Ugyanis a kormány tehetetlenkedésének hatásait fel fogja erősíteni az, hogy legfontosabb exportpiacunk, a német piac erőteljesen szűkül össze. 2008 negyedik negyedévében Litvánia után a német gazdaság összeszűkülésének mértéke volt a legnagyobb, 2,1 százalékos. A külföldi szaklapokban is figyelmeztetnek a veszélyre: a gazdasági válság már társadalmiba is átcsapott, és ez még nem a folyamat vége. A következő lépcső a politikai válság kiteljesedése lesz. Már nem tarthatnak ugyanis soká Gyurcsány Ferenc tartalmatlan és esetleges improvizációi. A politikai válságot pedig csak kormányzati reformmal lehet elhárítani. Reformok tehát kellenek, de először az ország vezetésének szintjén. Jó színvonalú szakértői kormányzásra van szükség.
Melyek a jó színvonalú kormányzás legfontosabb jellemzői? A szakirodalom háromra hívja fel a figyelmet. Ezek az átláthatóság, a részvétel és a számonkérhetőség. Nézzük, hogyan állunk mi ezekkel a jellemzőkkel!
Átláthatóság. Azt jelenti, hogy a kormánydöntések indokait, tartalmát és várható következményeit az állampolgárok időben megismerhetik. Továbbá lehetőségük van arra is, hogy az ezekkel kapcsolatos ellenzéki szakértői véleményeket is, korlátozás és mások általi előzetes megválogatás nélkül, meghallgathassák és elolvashassák. Nálunk ezzel szemben a kormány nem indokolja szakmai alapon döntéseit, sőt azok többségét el is rejti az emberek elől. Gondoljunk csak a nagyszámú titkosításra vagy a legutóbbi, az IMF-el kötött, az emberektől a mai napig elzárt tartalmú megállapodásra. A közszolgálatinak mondott, de politikailag irányított média pedig csak egy adott körhöz tartozó szakembereket kérdez meg rendszeresen a kormány döntéseivel kapcsolatban. Sőt, egyes médiumokban újra vannak tiltólisták, és az azokon szereplő ellenzéki szakemberek sem szólalhatnak meg egyáltalán az adott médiumban!
Részvétel. A széles alapokon, sok és sokféle nézetű szakember véleményének meghallgatásával, civil közreműködéssel és kontrollal történő döntéshozatalt és döntésmegvalósítást jelenti. Ennek nálunk még csak a látszata sincs meg. A kormány csak a saját táborához tartozók véleményére kíváncsi, de arra is csak akkor, ha egyezik azzal, amit meg akar csinálni. Ez a módszer azért nagyon veszélyes, mert egyrészt kihasználatlanul hagy egy rendelkezésre álló, jelentős tudástömeget. Emiatt a döntéshozatal minősége és színvonala az abban részt vevők képességeinek, tudásának szintjére korlátozódik.
Számonkérhetőség. A döntéshozók elszámoltatásának lehetőségére utal, vagyis arra, hogy egy kormány tagjai felelősségre vonhatók azért, ha rossz, az országnak ártó döntéseket hoznak. Ennek módja lehet a pozícióból való leváltás, bírósági eljárás és kártérítés, indokolt esetben börtönbüntetés. Nálunk viszont, mint tudjuk, a legnagyobb országellenes bűnök is következmények nélkül maradnak. Leváltottak-e valakit az eltűnt privatizációs bevételek, a kormányzati negyed körüli pocsékolások vagy a megugrott adósságállomány miatt?
Lemondott-e a kormány bármelyik tagjai is a tönkretett agrárium, a vergődő kis- és közepes vállalkozások vagy a drámaian romló gazdasági helyzet miatt? Nálunk a kormánytagok csak a jogaikkal élnek, sőt gyakran visszaélnek, de tetteik következményeiért nem kell felelősséget vállalniuk. Ezért történhetett meg az őszödi beszéd, ezért állíthatta Kóka János, hogy dübörög a gazdaság akkor, amikor már a gazdasági mutatók mind romlottak, és még azt is sikerült elrendezni, hogy azok, akik erre rámutattak volna, ne kerülhessenek mikrofonközelbe. Következmények nélkül maradhatott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti, hazaárulásnak minősíthető hazugságáradat is. A jelenlegi kormány szakmailag és erkölcsileg egyaránt alkalmatlan arra, hogy a jó kormányzás követelményeinek megfeleljen. Tevékenykedésének nyilvánvalóan egyedüli célja az, hogy minél több pénzt vegyen el az emberektől, miközben a rossz gazdálkodás, a pocsékolás folytatódik. Ez nem más, mint az emberek pénzének, összegyűjtött értékeinek átszivattyúzása egy szűk érdekkör zsebébe. Ezzel összhangban – és nyilvánvalóan nem véletlenül – ismét felgyorsult a maradék hazai vagyon külföldiek általi felvásárlása is. Éppen úgy, mint a Bokros-csomag idején. Mindezzel a kormány súlyos társadalmi válságot idéz elő. Olyan erőset, amely politikai válságba torkollik.
A sokszoros válság megoldásának egyetlen esélye van: ha az emberekkel együtt és az emberekért, az országért cselekvő, szakmailag és erkölcsileg egyaránt magas színvonalú, felelős magyar kormánya lesz az országnak. Ez a kormány csak arra volt képes, hogy olyan állapotokat teremtsen, amelyek között – Illyés Gyula szavaival élve – „csak azt látod, mit ő eléd varázsol”, és bár „töprengenél, de eszmét tőle fogan csak elméd”. Ez már régen nem demokrácia. A valódi demokrácia visszaállításának, a gazdasági-társadalmi csődhelyzettől való megszabadulásnak egyedül lehetséges útja a mielőbbi választások megtartása.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár