Gyalogtúra a cseh Sumava őserdejében

Persze nem tudtuk megállni, hogy a legutóbbi szilvesztert is a dél-csehországi Krumlovban töltsük, ez az ódon kisváros, ahogyan már itt a napos oldalon is többször elárultuk, kedvenc helyünk a világon. A szinte érintetlenül megmaradt középkori város, az azt kétszer is körülfonó Moldva és a Krumlovot egy szikla tetejéről őrző reneszánsz és barokk várkastély tájképfestőket megszégyenítő arcát évente legalább egyszer látnunk kell. A kétféle káposztával tálalt malacsültet, a helyben főzött barna sört és a Fernet Stock nevű keserűt sem tudjuk nélkülözni, különösen, hogy Bohémia ezen finomságait Krumlovban legalább félszáz kitűnő vendéglőben fogyaszthatjuk el.
Mivel újabban a város Japántól Kanadáig lassanként az összes európai bédekker fő helyére kerül, így májustól szeptemberig csak azoknak javasoljuk az idelátogatást, akik jól viselik a velenceihez hasonló emberáradatot. A tohonya nyugatiak nagy része azonban megelégszik a városnézéssel, holott Dél-Csehországban egymást érik a turistalátványosságok, várak, kastélyok és érintetlen középkori települések. Ráadásul ez a vidék Trebontól Budejovicén át Vissy Brodig a természetjárók és evezősök kedvenc helye. Többször ajánlottuk már a Moldva (Vltava) forrásvidéktől a Lipnói-víztározón át Krumlovig és Budejovicéig tartó kenutúrákat, ezúttal természetjáróknak, bicikliseknek ajánljuk a Sumava Nemzeti Park őserdeit. A Krumlovtól az osztrák–német–cseh hármashatárig húzódó természetvédelmi terület a sok kiépített biciklis és erdészeti útnak köszönhetően valóságos kerékpáros-paradicsom. A bicikliket a helyi vicinálisokra is feltehetjük, de az ottani volánbusz is indít kerékpáros járatokat (!), külön utánfutóval. Bérelhetünk is drótszamarat a sok tucatnyi szervezőiroda valamelyikében.
A legutóbbi szilveszterezést egy húsz kilométeres gyalogtúrával egészítettük ki a Plesné-tóhoz. Krumlovtól Nova Pecig utaztunk az itthonihoz hasonló kis piros vonattal, hogy a nyáron fürdőhelyként is ismert Lipnói-tó partján egy rumos teával feltöltődve a zöld jelzésen induljunk a vadon felé. A meseerdőszerű fenyvesben különös alkotmányra leltünk: a XVIII. században a környék urai – köztük a Rozmberk család a majdnem 1400 méter magas Plechy-hegy oldalából egészen a Moldva felső szakaszáig egy faúsztató csatornarendszert építtetett ki. A zsilipekkel és alagutakkal bonyolított mesterséges vájúban a toalett öblítéséhez hasonló módszerrel úsztak a törzsek: amikor 1200 méteren kinyitották a tó zsilipjét, az áradat majd’ tíz kilométeren át sodorta a rakományt.
A kanálisok fölött valóságos mézeskalácsházra leltünk. A Rakouska Cesta menedékházban petróleumlámpák és lobogó tűz fogadott. Különleges, zöldborsós sárgaborsólevessel és valódi punccsal kínált a tulajdonos, amit nagy örömmel meg is rendeltünk. A házikó fölött aztán az igazi őserdő következett: ez a környék a szovjet megszállás idején zárt zóna volt (a német határ a Plechy-csúcson húzódik), aminek egyetlen nyertese így a természet lett. Az utunk a Plesné-tóig kidőlt óriásfenyők és mindenfelé szétszórt hatalmas sziklák között vezetett tovább, hogy az egyre csípősebb hideg és a közelgő sötétség miatt a csúcstámadást kihagyva a Nova Peci vasútállomás felé vegyük az irányt.
(Információ: www.ckrumlov.cz/ infocentrum, www.cyklotrans.cz, www.visitceskykrumlov.cz)