Magyar csoda helyett lett győzelem

Erősebb ellenféltől, ráadásul amíg számított, bírói nyomás alatt játszva a magyar jégkorong-válogatott 7-3-ra kikapott Lettországtól a Rigában zajló olimpiai selejtezőtorna első napján. Ma Olaszországgal szemben van esély javítani.

2009. 02. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Odahaza már tavaszias időjárással incselkedik a télutó, ám a Balti-tenger partján még keményen tartja magát a tél. Rigában a hőmérséklet tegnap délidőben sem haladta meg a mínusz hét fokot, a Daugava folyón vastag jégpáncélt hizlalt a hideg. A lett fővárosban azonban nem divat, vagy talán tilos a korcsolyázás: egyetlen karcolást sem látni a jégen. Persze a sportág hódolói nincsenek feltétlenül rászorulva a természetes jégre, a nem egészen két és fél milliós országban tizenkilenc fedett jégcsarnok várja az érdeklődőket. Ezek közül a 2006-os A csoportos vb-re épített Riga Arena a legimpozánsabb. Az olimpiai selejtezőt is eme, tízezer néző befogadására alkalmas csarnokban rendezik, és itt játssza mérkőzéseit, rendre telt ház előtt, a helyi Dinamo együttese – az orosz ligában.
Lettországban egyértelműen a jégkorong a legnépszerűbb sportág. S csakúgy, mint a litván kosárlabdának, a gyökerei ennek is a szovjet korszak előtti időkre nyúlnak. A hoki iránti rajongást pedig olykor egészen meghökkentően fejezik ki a baltiak. Amikor először 2000-ben, ráadásul a szentpétervári vb-n, legyőzték az oroszokat, Rigában úgy ünnepelték a sikert, hogy Moszkva felé irányított ágyukból adtak le díszlövéseket.
Válogatottunk szövetségi kapitányából, Pat Cortinából nem a kötelező óvatosság beszélt, volt alapja, hogy tiszteljük a letteket. A torna első meccsén viszont az ukránok és az olaszok sem tűntek félelmetesnek (az előbbiek nyertek 3-2-re). A maroknyi magyar tábor már ezalatt kifeszítette a kétszer kétméteres lobogót; reméltük, hogy csak a rokonszenvet kifejezendő „olaszosan”, balról a zöld mezővel.
Az esti Lettország–Magyarország mérkőzésre már helyére került a zászló. Kisebb meglepetést az okozott, hogy a mieink a piros mezhez fekete nadrágban korcsolyáztak ki, nagyobbat pedig az, hogy csupán durván háromezer néző előtt. Állítólag a kiugróan drága jegyek miatt voltak ilyen kevesen, de nem zárhattuk ki azt sem, hogy a lettek lebecsültek minket.
Már a 2. percben emberhátrányba kerültünk, s bár ezt sikerült kivédekezni, utána is percekig nyomoztuk a korongot, elvétve jutottunk el az ellenfél harmadáig. Ám a 8. perc legelején egyszer csak Ladányi elé került a pakk, s ő középlaposan Masalskis hálójába bombázott (0-1). Az első lövésből mindjárt gól, ez ám a kezdés! Néhány percre megzavarodtak a fehér mezesek, de aztán folytatták az egykapuzást. A 13. percben ráadásul egy kicsit szigorú ítélet után emberhátrányba kerültünk, s ezt Sprukts révén tíz másodperc alatt ki is használták a hazaiak. Egy perc sem telt el, s megint minket sújtottak kissé indokolatlanul a bírók. Megúsztuk, ahogy elsősorban Szuper Leventének köszönhetően a teljes első harmadot, igaz, a legvégére még becsúszott egy áthúzódó kétperces büntetés. Az első húsz percben a kapura lövések aránya 19-1 volt a lettek javára, így az 1-1-es állást meseszerűnek könyvelhettük el.
Derűs kacaj járta át az arénát, amikor a műsorközlő bemondta ezeket a számokat, a norvég és svéd játékvezetők viszont nagyon is komolyan vették képzelt kötelességüket, szemérmetlenül támogatták a letteket. A 25. percben Horváthot küldték ki érthetetlenül, s Rekis révén a hazaiak éltek a lehetőséggel (2-1). Egy perc múlva, amikor Darzins is betalált, eldőlni látszott a meccs (3-1). Gondolhatták a bírók, alamizsnaként nekünk is adnak egy fórt, arra viszont senki sem számított, hogy Svasznek korcsolyájáról a hálóba pattan a korong (3-2). Ugyanebben, a 30. percben Széliget kapta telibe egy korong: vértócsa árulkodott az eset komolyságáról. A 31. percben Karsums növelte a hazaiak előnyét (4-2). Ám egy újabb lett kiállításnál, a 38. perc végén ismét jött Svasznek, ezúttal egy méterről emelt a hálóba (4-3)!
Némi tódítással azt is mondhattuk, izgalmas záró húsz perc előtt állunk. Újabb csodaként például Szélig ismét játékra jelenkezett. Paradox módon ez a játékrész volt a leginkább kiegyenlített, mégis elvesztettük három góllal. 5-3 után egy percen át kettős előnyben támadhattunk – mindhiába. A végén a lettek még bevágtak kettőt, de valljuk be, a 7-3-as végeredmény sem túlzó. Cortina is így gondolta: „Nemcsak az ellenfélnek a győzelemhez, az én csapatomnak is gratulálok a helytálláshoz. Ügyesen játszottunk, ötven percen át jól tartottuk magunkat olyan gárda ellen, amelyik nálunk magasabb szinten jégkorongozik. Szeretnénk fejlődni, eljutni erre a szintre, méghozzá minél hamarabb, tizennyolc órán belül. Akkor kezdődik a következő meccsünk.”
Ha sikerül e terv, akkor Olaszország ellen nem kétséges, hogy javítunk. Csak sikerüljön.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.